Jelek amik megmutatják, hogy jó ember vagy
- Dátum: 2023.07.08., 22:07
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- értékrend, jósàg, kapcsolat, psziché, személyiség, szeretet
Az emberi természet igazán változatos. Ahány ember, annyiféle személyiség, jó és rossz tulajdonságokkal, szokásokkal. Minden ember tesz jót és rosszat, szeret és gyűlöl, vitázik és kibékül. Minden ember követ el hibát, és tesz olyan dolgokat, amikre utóbb nem lehet büszke, ám ez még nem tesz senkit rossz emberré.
Vannak tulajdonságok, amik azt mutatják, hogy valaki jó, más tulajdonságok pedig épp az ellenkezőjét bizonyítják. Ezek összességéből formálunk véleményt, és hozunk ítéletet arról, hogy valaki jó vagy rossz ember.

Kedves és együttérző
A kedvesség és az együttérzés a jó ember ismertetőjele. Ő az, aki őszintén törődik mások jólétével. Mindig próbál tisztelettel, empátiával és megértéssel bánni másokkal – függetlenül attól, hogy kikről van szó. Kedvessége és együttérzése másokat is hasonló cselekvésre ösztönöz, ezáltal pozitívabb és támogatóbb világot teremt.
Tisztességes és őszinte
Egy jó ember őszinte és etikus, aki erős erkölcsi elvekkel rendelkezik. Hű önmagához és a saját értékrendjéhez és ezeknek az értékeknek megfelelően cselekszik. Soha nem csap be másokat. Mindig igyekszik helyesen cselekedni, még akkor is, ha a személyes haszna mást diktálna.
Felelősséget vállal a tetteiért
A jó ember nem tesz úgy, mintha nem csinált volna semmi rosszat, és nem próbálja másra hárítani a felelősséget. Felelősséget vállal a tetteiért. Beismeri, ha hibázott, és megpróbálja helyre hozni a dolgokat. És nem fél elnézést kérni, ha tévedett.
Tisztel másokat
A tisztelet azt jelenti, hogy méltósággal, együttérzéssel és figyelmesen bánunk másokkal, függetlenül a származásuktól vagy a meggyőződésüktől. Egy jó ember így tesz. Felismeri az emberek értékét, és ennek megfelelően cselekszik, pontosan úgy bánik másokkal, ahogyan elvárja, hogy vele is bánjanak.

Empatikus
Egy jó embernek megvan a képessége, hogy mások helyébe képzelje magát, hogy megértse, min mennek keresztül és mit éreznek mások. Ha valaki nehéz időszakon megy keresztül, ő ott van – meghallgat és megadja a szükséges támogatást. Ha lát egy hajléktalant, aki segítséget kér, nem mondja, hogy „ő választotta ezt az életet”, hanem ha tud, segít. Ha lát egy sérült állatot, gondoskodik róla.
Megbízható
Az az ember, aki képes felelősséget vállalni a tetteiért egyértelműen megbízható, akire lehet számítani. Nem tűnik el az utolsó pillanatban, nem ígérget össze-vissza, és ha valaki bajban van, segít. Egy jó ember ilyen.
Nagylelkű
Gyerekként mindig megosztotta a játékait, a könyveit, az édességeit. Felnőttként is szívesen ad, mert szeret adni és segíteni másokon. Félreértés ne essék. Egy jó ember természetesen nem balek, nem szórja mindenét ész nélkül. De ha megteheti, segít. Akár a barátainak munkát találni, a szüleinek bevásárolni, a szomszédnak vigyázni a cicára. És nem, nem viszonzásért teszi. Csupán azért, mert ő jó ember, és boldoggá teszi, ha segíthet.
Szerény
Egy jó ember felismeri a saját korlátait és gyengeségeit, és tudja, hogy nincs mindenre válasza. Éppen ezért nyitott arra, hogy tanuljon másoktól, nem okoz gondot beismernie, hogy tévedett, és őszintén örül, ha mások sikeresek.
Ha valamiben kitűnik, nem szereti reklámozni, nincs szüksége dicséretre és elismerésre. Természetesen ő sem szent, örül az eredményeinek, de nem érzi szükségét, hogy mások arcába dörgölje azokat.

Hiszi, hogy mindenkiben van jó és nem ítélkezik
Egy jó ember alapvetően optimista. Felismeri a növekedés lehetőségét másokban. Erős empátiája miatt pedig mindig megpróbálja magát néhány „nem túl kedves ember” helyébe képzelni, hogy megértse, miért ilyenek. Szívesen él abban a hitben, hogy az emberek őszinték, mint ha mindenkiben kételkedne. Elfogadja azokat az embereket, akik különböznek tőle. Szeret megismerni valakit, mielőtt eldöntené róla, tetszik-e vagy sem.
Valójában nagyon szívesen megismeri azokat az embereket, akik különböznek tőle, hogy az ő szemszögükből tanulhasson a világról. Igyekszik elfogadni azok nézőpontját is, akik más nézőponton vannak, mert tudja, hogy mindenki háttere, neveltetése, meghatározó tényezői mások, így az, ahogy a világot látják is lehet más.
Nem próbál meg erőszakkal megváltoztatni senkit.
Szeresd magad először, és minden más a helyére kerül.

Azt gondoljátok, akit leírtunk, egy szent, és ilyen ember nincs? Ne tegyétek! Emlékezzetek csak, ezt az értékrendet tanuljuk az óvodában, erre igyekeznek nevelni minket a szüleink. A legtöbb ezek közül a tulajdonságok közül megvan mindannyiunkban. Nem állandóan és nem minden élethelyzetben, hiszen, mint a cikk elején írtuk, emberek vagyunk, olykor hibázunk. Ám igenis ott vannak bennünk.
Ha ismerjük és szeretjük magunk, ha egészséges és tápláló kapcsolatot ápolunk önmagunkkal, az segít életre hívni a bennünk élő jó embert. Aki igenis ott van mindannyiunkban.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.
Út a szabadságba
A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.