Számla helyett kedves történet a postaládába

A NUS-levelekre teljesen véletlenül találtam rá. Könyvek böngészése közben, felugrott egy hirdetés, hogy rendeljem meg az első levelet. Mivel nagyon szépnek találtam a reklámban szereplő képeket, úgy voltam vele, rápillantok, mik is lehetnek ezek. A honlapon a bemutatkozás igen megnyerő volt, meg a termék is kifejezetten tetszett. Ugyanis én igen csak szeretem a kicsit misztikus, szépen kivitelezett könyveket, termékeket. Nem mellesleg kicsit hasonlít a kedvenc írásomra, a J.J. Abrams- Thészeusz hajója című könyvre, csak ez levél formátumban.

De mielőtt bőszen rányomtam volna a rendelés gombra, elfogott egy furcsa érzés. Mi van, ha nem tetszik a történet, amit kapok, és nem is beszélve arról, hogy mi van ha kamu oldal és csak pénzt akarnak kicsalni az emberektől. Mivel a kutakodásom során, se egy olvasói véleményt, se egy média megjelenést, de még csak egy érdeklődői bejegyzést sem talátam a neten. Három napos töprengés után, úgy voltam vele, hogy az ingyenes minta levelet megrendelem és lesz, ami lesz, de azért ezt sem bíztam a véletlenre, a készítői csapatnak küldtem egy e-mailt, hogy biztos ingyenes-e, és mit lehet erről tudni. Természetesen mindenben készségesen és rendkívül gyorsan a segítségemre siettek. Illetve mindenkinek a megnyugtatására szolgáljon, hogy a levél épségben megérkezett, és azóta már a folytatásokat várom.

Azt már csak mint érdekesség írom le, hogy a rendelés, a levél várása, majd a felbontása tényleg rabul ejti az embert. Mivel minden egyes nap megnéztem a postaládát, hátha megérkezett már, kergettem a postásunkat, hogy nem e tudja, mikor érkezik a levél és igen csak szomorú lettem, mikor csak a számlákat nyomta a kezembe. Ebből tanulva eldöntöttem, hogy a többi olvasó és tanakodó segítségére sietek és írok egy bemutatót erről a szolgáltatásról. De, hogy biztos hiteles legyen, mindezt interjú formájában tettem. Ugyanis Magyar Nikolettet a NUS kreatív csapat vezetőjét faggattam a téma kapcsán.

Véletlennek, köszönhető, hogy egy hirdetés kapcsán rátaláltam a levelekre. Korábban nem is hallottam még ilyen lehetőségről, de úgy gondolom, hogy hiánypótló a piacon. Honnan jött az elképzelés, hogy ilyen leveleket készítsenek?

M.N.:”Napról napra, mikor a postaládát kinyitottam, azzal szembesültem, hogy háromtípusú dolog található benne. Reklámújság, amire sokszor az embernek ideje sincs rendesen átbogarászni, közüzemi számla és a hozzá tartozó csekkszelvény, ami nyilván csak egy hangos sóhajt vált ki mindenkiből, jó érzést viszont annál kevésbé. Illetve a harmadik típus a hivatalos irat, ami talán meglepő is a 21. században. Ez utóbbi kategória pláne nem okoz örömöt annak, aki kapja. Még tavaly év végén morfondíroztam ezen, amikor megfogalmazódott bennem a vágy, hogy valami kedves dolog is kellene a postaládába.

Karácsony lévén én magam rengeteg képeslapot küldtem szét, de kapni egyáltalán nem kaptam. Sok mindent körbejártam, kértem rokonokat, barátokat levelezzünk, de a rohanó világban sem idejük nem volt rá, sem igényük. Hiszen a telefonon tucatnyi üzenetküldési app létezik. Ezután keresni kezdtem, hátha van bármilyen levélküldő szolgáltatás, de felnőtteknek szóló, kifejezetten szórakoztató jellegűt egyáltalán nem találtam. A makacsságnak köszönhető, hogy a NUS - levelek megszülettek. Ha nincs, majd csinálunk alapon! De valóban hiánypótló a piacon.”

Az oldal követése kapcsán láttam, hogy májusban már nagy erőkkel folyt a tervezés. Hogyan telt ez az időszak? Volt-e nehézség? Miből merítettek ötletet?

M.N.:”Csak nehézségből állt a folyamat. Először is, szükség volt egy csapatra, ami akkor még nem állt rendelkezésre. Valakire, aki ír, aki rajzol, aki szerkeszt és persze egy kontroller-re, aki a számokat a földön tartja. Végül mindenki kicsit ez is, kicsit az is lett. A közösségi média oldalát májussal indítottuk el. Ebben senkinek nem volt jártassága, így ez mind a mai napig nehézség számomra és kicsit mindannyian tanuljuk, hogyan is kell használni. De ha önt is elérte, akkor egészen jól indítottunk. A tervezésnél, ahogyan a kreatív személyek esetében előfordul, mi is rettentő túlzásokba estünk. Mindent szerettünk volna bepakolni a borítékba. Abba a borítékba, amit az első megjelenő levél előtt három nappal teljesen elvetettünk. Egyszerűen nem volt tökéletes ahhoz a levélhez, amit megalkottunk.

Ennek a megoldása egy véletlen kávézás alkalmával született. Egy barátnőmmel beszélgettem, aki szintén nagy rajongója a leveleknek (és még ajándékba is küldeti az édesanyjának), mikor meséltem neki a boríték katasztrófáról. Teljes átéléssel, mintha összedőlt volna a világ. Akkor Ő nemes egyszerűséggel visszakérdezett, hogy: "mi a baj a csomagolással?". Csak így lazán. Beszélgetésünk során született meg a gondolat, mi lenne, ha nem is boríték lenne a boríték? Tehát az ötleteket, a hétköznapokból merítjük, a mindennapokból és természetesen személyes indíttatásúak kivétel nélkül. Olyan levelet, olyan történetet és olyan kíséretet szeretnénk készíteni, amilyet mi is szívesen fogadnánk. Amire büszkék lehetünk.”

Az ikonikus tollnak, amely a levelek sokszínűségét és kreativitását jelképezi, mi az eredet története?

M.N.:”Télen, amikor kicsit kevesebbet vagyunk a szabadban, többet rajzoltunk itthon. Egyik kedvelt motívumom lett a tollak rajzolása. Csak úgy szaporodtak a vázlatfüzetben. Ezek közül, egy olyan tollat választottam, ami nem tökéletes, látszik, hogy kézzel rajzolt, és igen változatos a mintája. A toll önmagában viszont egy teljesen más jelentéssel bír. Azt szokták mondani, hogy az emberekben van jó, és rossz is egyaránt. Cselekszenek helyesen, és helytelenül is, képesek segíteni másoknak, de önzőek is. Mindenki kicsit ilyen is, és olyan is. Nem létezik csak jó, és csak rossz, ez inkább attól függ, hogy az életünk megírásához, a sorsunk formálásához melyik tollat vesszük elő. A világos, szép mintás tollat, amivel jó dolgokat írunk, teszünk, cselekszünk másokért, vagy a sötét kócos tollat, amivel kicsit szürkébbre, borúsabbra írjuk a történetünket. Számomra ezért ikonikus ez a toll, remélem, ezt az üzenetet idővel sikerül átadni az embereknek a leveleken keresztül.”

Hogy őszinte legyek, én még nagyon a kezdeti fázisban találtam rá a Nus-levekre, így nem tudtam eldönteni, hogy ez valóban létezik-e vagy kamu oldal. Éppen ezért, csak a minta levelet mertem megrendelni, ugyanis nagyon sok infót nem tudtam szerezni a történetről és magáról a sorozatról. (média megjelenéseket se találtam) Ezért úgy voltam vele, hogy mivel ingyenes ez a lehetőség, veszteni valóm nincs. A levelek történetét egy kicsit kibontva: miről szólnak, milyen történetet olvashat a vevő? Illetve ki az, aki megírta ezeket?

M.N.:”Pontosan ezért készítettük a mintalevelet. Tudom, hogy az emberek ma már bizalmatlanok, fásultak és talán kicsit negatívan látják a dolgokat. Nem hibáztatom érte őket, inkább tennék ellene valamit. A NUS-levelek még nagyon fiatal, nagyon új. Gyakorlatilag az ötlet fogalmazódott meg egy fél éve, és mindössze 4 hónapja kezdett el körvonalazódni maga a levél. Először a közösségi média felületeken keresztül, egy igény felmérés kezdődött el. Nehéz dolgom volt, hiszen egy olyan szolgáltatást szerettem volna indítani a 21. században, ami gyakorlatilag a hétköznapokkal és a környezetvédelemmel teljesen szembe megy, azonban az újrahasznosítás az első perctől fogva, az egyik legalapvetőbb kritérium volt a számomra.

Ez sikeresen meg is valósul Amélia és Philip nem mindennapi történetének létrehozása során. A főszereplők gyerekkoruk óta ismerik egymást, hiszen szomszédok voltak valamikor régen gyerekként. Az életük teljesen másfelé sodorta őket, míg egy véletlennek köszönhetően újra találkoztak évtizedekkel később. Mind a ketten középkorúak lettek, családosok és újrakezdők. Ebben a nehéz időszakban állnak egymás mellett, régimódi önzetlen szeretettel, tisztelettel egymás iránt, hátsószándék és önzés nélkül. A történet, hétköznapi nehézségeket mutat be a főszereplőkön keresztül. Ilyen általános, sokak által tapasztalt problémák, a válás, a külföldre költözés, a gyereknevelés, az őszinteség hiánya, a munkanélküliség és az újrakezdés. Az írónk egy amatőr író, aki egyelőre nem szeretne a nyilvánosság elé állni.

Szerintem majd csak akkor fog, ha teljesen megbizonyosodik afelől, hogy a művét szereti a közönség. Természetesen, ha odajutunk és kifejezett igény lesz rá, akkor könyv formájában is kiadjuk majd Amélia és Philip történetét.”

A folytatásban további kérdésekre ad választ Magyar Nikolett a levelekkel kapcsolatban.