Menü

Miért fontos már gyerekkorban a sport?

Szülőként és sportolóként régóta hangoztatott véleményem, mely szerint a mozgás - legyen az bármilyen sporttevékenység - minden életkorban fontos, legyen az akár 4 éves óvodás, vagy akár 70 éves nyugdíjas. Szerencsére futócsoportunkban mindenféle korosztály megfordul, ahol együtt élhetjük át a futás, biciklizés, mozgás örömét. Miért fontos már gyerekkorban a sport és miért fontos, hogy a szülő is rendszeresen mozogjon? Elmondjuk.

Egyrészt azért, mert kisebbek elsőként a szülőtől látnak példát, s ha a felnőtt sportol, akkor gyermeke természetesnek veszi a rendszeres mozgást. Ha valaki már gyerekkorától kezdve egyesületekben sportol, csapatban játszik, az már fiatal korban is rengeteg előnnyel jár: a testünk karbantartásán kívül fejleszti a kreativitást, logikai gondolkodást, hiszen a pályán rengeteg játékhelyzetet meg kell oldani. A csapatsportok, egyéni sportok előnye, hogy a gyermek megtanulja, hogy mennyi munka és gyakorlás van a sikerben, mennyit kell dolgozni egy győztes gólért, egy dobogós eredményért.

Egy sportoló céltudatos, kitartó és elszánt. Ez a mai fiatalokból azonban hiányzik. A sport segít megtanulni, mit jelent koncentrálni, odafigyelni, csapatban gondolkodni, alkalmazkodni, átélni együtt a sikert, vagy akár a kudarcot. Ezeket számítógépasztal és mobiltelefon mellől nem lehet elsajátítani.

Amikor a fiaim rossz jegyet hoznak az iskolából, kapnak büntetéseket, de sporttól való eltiltást soha! Bár ezzel foghatnám meg leginkább őket, hisz a foci a mindenük, de azt gondolom ez rossz döntés. Kedves szülők soha ne büntessétek sportmegvonással a gyerekeiteket! Inkább vegyük el a televíziót, a kütyüt, a telefont, de a mozgást ne!

Soha, de soha ne büntessük az edzés tiltásával!

Mit tehetünk szülőként, ha a gyermekünk lustább, nincs kedve mozogni, nem szeretne sportolni, nehezen mozdul ki?

Egy nagyon jól bevált motivációs tipp, hogy ha alkalom van, szülinap vagy karácsony, akkor ne újabb videójátékot, telefont, vagy tabletet vegyünk, hanem sportfelszerelést, ezzel is lehet motiválni a gyermeket! Keressük meg neki a megfelelő, neki tetsző sportágat és keressünk mellé egy jó edzőt!

Engedjük több sportágat kipróbálni, hadd ismerjen meg többfélét! Ne akarjuk, hogy mindenáron kosarazzon, vagy focizzon, válasszon ő! Sportoljunk vele, kísérjük el edzésre, vigyük el futni, biciklizni, túrázni!

Vegyük komolyan a tanulást is – figyeljünk arra, hogy sose menjen a sport az iskola rovására.

Az egyik legfontosabbat a végére hagytam: tanítsuk meg arra, hogy nem nyerhet mindig, a kudarc is az élet része és ettől szebben csillog az érem, jobban értékeljük a végre elért sikert, a dobogós helyezést! A sport mindenre megtanít.

Használt ruhát venni menő!

Sokan szeretik a használt ruha piacot, hiszen fantasztikus és egyedi darabok bújnak meg olykor-olykor a túrkálókban, ami manapság már egyáltalán nem kínos dolog.

Mi okozza az utazás utáni depressziót?

Tapasztalták már, hogy nyaralásból hazatérve szomorú hangulatuk lett? Ez az úgynevezett nyaralás utáni depresszió, amely egyáltalán nem ritka jelenség. Szerencsére az ilyenkor fellépő rosszkedv különböző módszerekkel enyhíthető.

Óvjuk okoseszközeinket, gyógyszereinket a melegtől!

Nem csak az emberek viselik nehezen a kánikulát, hanem a technológiai eszközök is megsínylik a szélsőséges időjárást. Az extrém időjárás nem csak az emberek életét nehezíti meg, de használati tárgyainkban is kárt tehet.

Nevelési módszerek, amelyek nem tesznek jót a gyermeknek

Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. Nem mindig tudatosítjuk azonban, hogy nem jó mindenáron a „legjobb“ szülőnek lenni, olyannak, aki gyermekének mindent megvásárol, amit az akar, vagy megoldja helyette a problémáit és akárhányszor leesik, mindig felveszi. Az ilyen módszerrel számos fontos leckétől fosztjuk meg gyermekünket, mellyel még gyerekkorában kellene megbirkóznia, amikor a következmények még nem fájnak annyira, mint felnőttkorban.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.