Münchausen-szindróma tünetei és kezelése
- Dátum: 2023.10.03., 21:08
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- betegség, félelem, kommunikáció, lélek, Münchausen-szindróma, pszichológia, stressz, szorongás
A Münchausen-szindróma lényege az, hogy a betegek kitalálnak maguknak valamilyen betegséget vagy tünetcsoportot, majd azt az egészségügynek megpróbálják "eladni" annak érdekében, hogy foglalkozzanak velük, vizsgálatokat végezzenek rajtuk, kórházba kerülhessenek. Történeteiket a családnak és a hozzátartozóknak is előadják annak érdekében, hogy így magukra irányíthassák a figyelmet.
A Münchausen-szindróma különbözik a hipochondriától, ez esetben ugyanis nem betegségtől való félelemről van szó, hanem arról, hogy az érintettek tünetekről és panaszokról hazudoznak, leleteket hamisítanak, akár a tüneteket elő is idézik magukon szándékosan. Jellemző rájuk az is, hogy panaszkodnak korábbi ellátóhelyeikre, elmondják: már rengeteg orvosnál voltak, de egyik sem tudta kideríteni, mi a bajuk, közben pedig - legalábbis elmondásuk szerint - egyre romlik az állapotuk. Ezt részben a frusztráció levezetése végett teszik, részben az orvost is ezzel akarják motiválni. Gyakori, hogy az érintetteknek korábban valamilyen kötődésük volt az egészségügyhöz, azon a területen dolgoztak, vagy korábban orvosok akartak lenni.
A Münchausen-szindróma előfordulása
Nincs pontos adat a Münchausen-szindróma előfordulásáról, a betegség látenciája rendkívül magas. A problémát sokszor maga az egészségügy sem ismeri fel, másrészt amikor esetleg kezdik felismerni, a kommunikációban pedig ezt jelzik, akkor a beteg eltűnik, szó szerint lelép. Viszont innentől kezdve az orvosok sem tudják biztosan megmondani, hogy Münchausen-szindrómával volt-e dolguk, vagy csak a beteg nem volt megelégedve az ellátással, emiatt elment máshova.
A sejtések szerint a betegek többsége nő, de a magas látencia és a diagnózis nehézsége miatt ezt is fenntartásokkal kell kezelni. A korcsoportról sincsenek adatok, de a probléma vélhetően valamennyi korosztályt érinthet. Az időseknél ráadásul még nehezebb kiszúrni a Münchausen-szindrómát, náluk ugyanis nem meglepő, ha rengeteg zárójelentéssel, lelettel érkeznek az orvoshoz, illetve sokat panaszkodnak. Ráadásul esetükben átfedés is van a többi idős beteggel abban a tekintetben, hogy sok nem Münchausen-szindrómás idős ember is csak azért jár orvoshoz hetente többször, hogy valaki beszélgessen vele. Emiatt a probléma tényleges gyakoriságát nagyon nehéz meghatározni.
A Münchausen-szindrómát nehéz kezelni, mert a betegek általában lelépnek abban a pillanatban, hogy az orvosok elkezdik pedzegetni: nem stimmelnek a történetek. Ha ez történik, az érintett általában azonnal másik ellátóhelyet és másik orvost keres, a történet így máshol folytatódik. A Münchausen-szindrómás betegeket pszichiáterhez végképp nehéz elküldeni, ilyesmire jellemzően nem hajlandóak az érintettek. Ha ez mégis sikerül, akkor az általában azért történik, mert a dolgot másképp vezetik fel neki.
Például azt mondják, nem a mentális probléma miatt küldik pszichiáterhez, hanem azért, mert a sok egészségügyi probléma, illetve az azzal járó hercehurca annyira megterhelő, hogy amiatt hasznos a lelki támogatás. Ha ezt az egyéb szakorvosok jól kommunikálják, akkor nagyobb az esélye annak, hogy az érintett valóban elmegy pszichiáterhez vagy pszichológushoz. Ilyen esetben a pszichiáter és a pszichológus sem szembesíti egyből a beteget azzal, hogy a problémája maga a Münchausen-szindróma, hanem terelőúton, egyéb problémák megbeszélése során, úgymond közvetve próbál hatni rá.
Ha a Münchausen-szindróma mögött álló alapbetegség a depresszió és a szorongás, akkor annak kezelése is kulcsfontosságú. Szükség lehet családterápiára is, különösen akkor, ha a probléma eredete összefügg a beteg vélt vagy valós családon belüli háttérbe szorulásával, a figyelem önmagára irányításával.
Mi állhat az irigység hátterében?
Hogy jól körül írjam a témát, megközelítettem az irigység fogalmát „tudományos” szempontból. „Az irigység másnak örömén érzett fájdalmunk, amivel rokon érzés, ha másnak fájdalmán örömet érzünk” - írja a wikipedia.
Melyek a verbális bántalmazás jelei?
Rengetegen válnak életük során szóbeli bántalmazás áldozatává, sokakban azonban nem is tudatosul, pedig a verbális bántalmazást fontos időben felismerni. Milyen jelei vannak?
Hogyan vészeljük át az életközépi válságot?
A 35-50 éves életkor kiváló időszak a visszatekintésre, de még nem túl késő az előre tekintésre sem, az esetleges újratervezésre. A nők esetében előtérbe kerül a gyermekvállalás kérdése, ha még nem szültek. A férfiak pedig megdöbbennek, milyen régóta vannak házasságban. Sokan kapuzárási pánikot is megélnek ebben az időintervallumban.
Tehetünk a lámpaláz ellen!
Azt gondolom bármennyi ideje is dolgozik valaki színészként, tart előadásokat, szerepel gyakran, konferál rendezvényeken, bemondó egy tévében, rádióban, egy érzés sosem fog megszűnni, elmúlni, megváltozni, de még enyhülni sem: ez pedig a lámpaláz.
Miért gyakoribbak a szakítások ősszel?
Az ősz egy elég éles váltást hozhat az életünkbe egy kellemes nyári kikapcsolódás után, amit sokszor a párkapcsolatok is megsínylenek. Mindenkinek ismerős lehet a helyzet, amikor a környezetében, vagy akár a saját maga bőrén elkezdi tapasztalni, hogy a rossz idő kezdetével a konfliktusok száma is megnövekszik.