Hogyan hatnak szemünkre a digitális eszközeink?

„Gyerekek ne nézzétek már olyan közelről a tévét” – kiabálok rájuk sokszor, mikor látom, hogy milyen közel ülnek le a tévé elé, esetleg a tablet fölé, számítógép mellé. Ezt más szülők is ennyit hangoztatják, vagy csak nálunk probléma? Mennyire károsak szemeinkre az okos eszközeink?

Általánosságban nyilván arra kell törekedni, hogy minél távolabbról nézzük ezeket a képernyőket, ám a szemészek szerint a valódi problémát nem az jelenti, hogy milyen közelről, hanem hogy milyen sokáig nézzük a képernyőt!

Televíziónézéskor sokáig egy pontra fókuszálunk, ez pedig fárasztó a szemnek, többet pisloghatunk, hamarabb kiszáradhat a szem.

Egy svéd kutatás szerint a rövidlátók száma az 1940-es évek óta 400%-kal emelkedett világszerte, ennek pedig fő okát és drasztikus emelkedését az okoseszközök elterjedésének és fokozott használatának tulajdoníthatjuk, ennek pedig hosszú távon káros hatásai lesznek.

A digitális kütyük kék fénye nem tesz jót a szemnek, ugyanis szemfenéki károsodást okozhatnak, ráadásul emellett a sok okoseszköz-használat következményeként alvászavar és szorongás léphet fel.

Miért veszélyes a kék fény?

Az a bizonyos kék fény roncsolhatja a retinát, másrészt pedig az elalváshoz szükséges hormon, a melatonin szintje jelentősen lecsökken a kék fénynek köszönhetően, mely nehezebb elalvást eredményez és nyugtalan éjszakai pihenést.

Mit tehetünk?

A kék fény elleni védelemre a kutatók azt tanácsolják, hogy ha tehetjük viseljünk UV és kék fényszűrős szemüveget, sötétben pedig ne használjunk okostelefont, tabletet és más digitális eszközt, ha pedig mégis szükséges, akkor vegyük le a fényerőt, csökkentsük a kék fény szintjét.

Az okoseszköz esetleges káros hatásainál feltétlenül ki kell emelnem a gyerekeket, akik a legveszélyeztetettebb generáció. Az ő életük szerves része már a monitor, a telefon kijelző, a tablet képernyője, ők az átlagosnál sajnos több órát töltenek el különböző kijelzők előtt már egészen kicsi kortól kezdve.

Rengeteg gyártó már odafigyel a kijelzőkre és szoftveresen beépíti az „olvasómódot”, mely kifejezetten szűri a kék fényt, azonban mértéktelen okoseszköz használat esetében hiába a sok óvintézkedés.

Sajnos nemcsak a szem romlását idézi elő a rengeteg óra kütyüzés, hanem kijelenthetjük, hogy a sport, a mozgás, a szabad levegőn eltöltött idő rovására is megy, így a probléma már összetetté válik.

Nincs egységes ajánlás arra vonatkozóan, hogy a gyerekek mennyit tölthetnek el képernyőt bámulva, s tiltani sem lehet tőlük a közösségi terek használatát, azonban a szülők felelőssége, hogy mit mennyi ideig néznek, milyen számítógépes játékokkal játszanak, mennyit vannak jelen a social médiában. A nagyobbaknál, kamaszoknál nyilván nehéz ezt behatárolni, ám arra nincs magyarázat, hogy egy óvodás mit keres a telefonnal a kezében este 9 órakor, s miért nézi a mesét órákig rajta egy kisebb gyermek. A szülők felelőssége óriási és egyáltalán nem hiszem, hogy én gondolom túl ezt az egyre súlyosbodó problémát.