Három lépés, ami segít túllendülni az imposztorszindrómán
- Dátum: 2023.11.06., 03:58
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- fejlődés, imposztorszindróma, önbizalom, párkapcsolat, perfekcionizmus, siker, szeretet, túlledülés
Mindannyiunk számára ismerős az a gondolat, hogy nem vagyunk elég jók, hogy az elért eredményeink nem érdemelnek ünneplést, vagy éppen az, hogy mások életéhez képest a miénk lemaradásban van. A szakirodalom ezt az érzést imposztorszindrómának hívja, és sokkal gyakoribb, mint azt gondolnánk. Azonban ahhoz, hogy visszanyerjük az önbizalmunkat, másképpen kell látnunk a világot.
A folyamat elindításához három lépést kell megtennünk – cikkünkben összegyűjtöttük őket, hogy ezzel könnyebbé tegyük minden sikeres nő helyzetét, aki ebben a típusú önbizalomhiányban szenved.
Az imposztorszindróma az önértékelési zavar egyik fajtája, ilyenkor valaki úgy gondolja, hogy a sikerei nem a saját érdemei, hanem azokat csupán a véletlen szerencsének vagy egyéb külső, tőle független tényezőnek köszönheti (például a külsejének vagy a kapcsolatainak). Amiatt, hogy az imposztorszindrómában szenvedő ember alábecsüli a saját képességeit, folyamatosan attól fél, hogy lebukik mások előtt, és előbb‑utóbb a többiek rájönnek, hogy a valóságban ő értéktelenebb és tehetségtelenebb, mint amilyennek hitték, az elért teljesítménye mögött pedig nem is az ő képességei állnak. Ezek a gondolkodási minták növelhetik a depresszió vagy szorongás esélyeit, és komolyan károsíthatják a személyes és szakmai életünket.
Ezt a jelenséget mindkét nem tagjai átélhetik, de magasabb arányban mégis a képzett nők körében van jelen. Mi nők, akkor hogyan küzdhetünk az imposztorszindróma ellen?
Azzal, hogy beépítjük a gondolkodásunkba a következő három egyszerű lépést, máris változtatunk a saját életünkön.
1. lépés: Ünnepeljük a saját sikereinket, mindenféle összehasonlítás nélkül!
Az összehasonlítás nemcsak az öröm tolvajának számít, hanem magának az imposztorszindróma gyökerének is. Különösen akkor, ha a közösségi média is érintett a kérdésben, mert azon keresztül hasonlítgatjuk magunkat leggyakrabban másokhoz. A közösségi média bemutatja ugyan az ismerőseink, barátaink életének egyes részleteit, de szigorúan csak azokat, amelyeket ők meg akarnak mutatni a világnak. Nem teszik közszemlére a hullámvölgyeket, csak azt, amikor a csúcson vannak és természetesen azt is valamilyen szűrővel, filterrel ellátva. Éppen ezért ne vegyünk komolyan mindent, amit az online térben látunk!
Az összehasonlítás elhagyása mellett fontos megtanulnunk, hogyan ünnepeljük a saját sikereinket. Szánjunk először csak apró pillanatokat arra, hogy büszkék legyünk magunkra az elért sikerért, ez segíteni fog nekünk abban, hogy fokozatosan visszaépítsük az önbizalmunkat. Ha szükségét érezzük, akkor vezessünk egy naplót, amelyben leírunk minden sikert, amit az életünk során elértünk, és ha kell, olvasgassuk azokat, amikor úgy érezzük, hogy a kétségek eluralkodtak a gondolatainkon. Végső soron nem az a lényeg, hogy mások hogyan látnak minket, hanem az, hogy mi hogyan látjuk önmagunkat.
2. lépés: Engedjük el a perfekcionizmust!
Amikor rájövünk, hogy egy helyzetben megtettünk mindent, amit lehetett és az eredményt csakis saját magunknak köszönhetjük, akkor szűnik meg a perfekcionizmus. A továbbiakban már nem a tökéletes lesz a minimum, amit szeretnénk nyújtani. Azok az emberek, akik nagy teljesítményt nyújtanak, vagy nagyon magas mércét állítanak fel magukkal szemben, jellemzően nem fogadják el a sikereiket sajátjukként.
Fontos, hogy a mércéinket ne a tökéleteshez mérjük, hanem a fejlődés mértékéhez. Abban az esetben, ha a céljainkkal mégis a tökéletesre hajtunk, az egy irreális elvárás magunkkal szemben és nem hagy teret nekünk a hibázásra, és a növekedésünkre. Nem arról van szó, hogy „elég jók” legyünk, hanem arról, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból, és tudjuk, hogy amit akkor, abban a helyzetben nyújtani tudtunk, az akkori legtöbb volt.
3. lépés: Ismerjük fel, hogy nem vagyunk egyedül!
A legfontosabb dolog, amit az imposztorszindrómával kapcsolatban fel kell ismernünk, hogy nem vagyunk vele egyedül. Meglepődnénk, ha tudnánk, hogy hány sikeres ember, például híresség, szenved imposztorszindrómában. Amint felismerjük azt, hogy nem vagyunk egyedül, már csak rajtunk múlik, hogy megbarátkozzunk a gondolattal, hogy ideje változtatni. Keressünk magunknak, olyan módszereket, mint a fentiek annak érdekében, hogy egy új és egészségesebb gondolkodási mintát tudjunk létrehozni.
Tanuljuk meg tehát elfogadni a sikerinket és engedjük el a tökéletességet, mert csak akkor leszünk képesek visszaépíteni az önbizalmunkat. Foglalkozzunk a saját fejlődésünkkel és sokkal kevesebbet azzal, hogy mások mit értek el, mert a sikereinkért csak mi vagyunk a felelősek!
A család, mint biztos háttér

A család az első közösség, ahová tartozunk. Itt tanuljuk meg az alapvető értékeket, a szeretetet, a támogatást, és azt, hogy mit jelent felelősséget vállalni. Egy támogató családi háttér rengeteget számít az élet más területein is, például a tanulásban vagy a sportban.
Az állásinterjú mint próbatétel

Az állásinterjú, sőt már a munkakeresés is sokakban feszültséget, szorongást generáló élethelyzet. Miért olyan stresszes szituáció ez a legtöbbünk számára? Miért befolyásolhatja – ha akár csak rövid ideig is – önértékelésünket egy sikertelen felvételi beszélgetés élménye? Ebben az írásban az állásinterjúkkal kapcsolatos negatív és stresszes gondolatokról tudhatunk meg többet.
Burnout szindróma: a kiégés tünetei, megelőzése és kezelése

A burnout szindróma, azaz kiégés a modern társadalom egyik leggyakoribb és legveszélyesebb problémája. A tünetegyüttes, amely mind a fizikai, mind mentális és érzelmi egészségünket fenyegeti.
ADHD vagy csak túl sok inger? Hol húzódik a határ?

Ha az ADHD, vagyis a figyelemhiányos-hiperaktivitási zavar kerül szóba, a legtöbb embernek rögtön egy rendkívül aktív, fókuszálni képtelen, örökmozgó, viselkedési zavaros kisfiú jut az eszébe – nagyon sokáig ilyen kép élt ugyanis a fejekben. Azonban a probléma lányokat és nőket is érinthet, csak a gyerekek nem mindig ugyanazokat a tüneteket mutatják és a jellemzők sok személyre ráhúzhatóak.
A demencia első figyelmeztető jelei

Demenciáról – vagyis értelmi hanyatlásról – akkor beszélünk, ha az intellektuális képességek csökkennek. A panaszok a kiváltó októl függően egyénenként eltérőek lehetnek. Mint sok más betegség esetében, itt is kulcsfontosságú a korai diagnózis. Az időben elkezdett kezelés ugyanis képes lassítani a kognitív hanyatlás előrehaladását.