Nem feltétlenül az elbutulás jele, ha leblokkol az agyunk
- Dátum: 2023.12.04., 17:29
- Udvari Fanni
- képek: pexels.com
- agyblokk, elérhetetlenség, empátia, energia, érzem, fàjdalom, figyelem, mentális feszültség
Kellemetlen és sokunk számára jól ismert jelenség lehet az agyköd (más nevén "agyblokk"): ilyenkor nemcsak kis dolgokra nem emlékszünk, hanem úgy érezzük, mintha agyunk az elmúlt heteket egy paraván mögött töltötte volna.

Ha huzamosabb ideig érezzük, hogy agyunkon köd ül, akkor előfordulhat, hogy közel a klimax . A University of Rochester és a University of Illinois témába vágó kutatásai egyaránt azt állítják, hogy a 40 és 60 év közötti nők nehezebben tudnak fókuszálni és problémájuk van a munkamemóriával is (ez például a számolásra van kihatással). Mindez vélhetően a változó ösztrogénszint miatt van, ami miatt felfogásunk és észlelésünk is változik.
Korábbi kutatások szerint a depresszióval vagy bipoláris panaszokkal küzdő nők több időt töltenek el egy kognitív teszt kitöltésével, mint egészséges társaik. Az ilyen tesztek közben végzett agyszkenek arról árulkodnak, hogy az agy tesztkitöltésért felelős területei mindenkinél aktívak, de a depressziós vagy bipoláris páciensek között ez az aktivitás a szokásostól kileng: vagy nagyon erős vagy nagyon gyenge aktivitás tapasztalható náluk. Az orvosi feljegyzések szerint az ilyen panaszokkal küszködő páciensek gyógyszerszedés mellett sem érzik magukat szellemileg erősnek, akkor sem, ha hangulatuk és lelkiállapotuk indokolná ezt: ők nagyon gyakran hivatkoznak a ködös agy jelenségére.
A stresszes szituációk és élethelyzetek könnyen összezavarhatnak minket, könnyen érezhetjük úgy, hogy minden összemosódik előttünk. Nem is csoda, ugyanis egyértelműen bizonyítható: a stressz fizikailag és mentálisan korlátozza képességeinket. A legokosabb dolog, amit ilyenkor tehetünk, az, hogy megfigyeljük, mi életünkben az a tényező, ami ennyire képes kimozdítani minket a nyugalmi állapotból és összezavarni a fejünket - és eltávolítjuk az életünkből. Ha ezt túlságosan erős lépésnek érezzük, eredményes lehet a beszélgetés egy olyan pszichológussal, akiben a messzemenőkig megbízunk.

Ha új gyógyszert kell szednünk, tanácsos előre felkészülnünk arra, hogy milyen mellékhatásai vannak. Előfordulhat ugyanis, hogy szellemileg összezavar, elködösít: egyes antibiotikumok, inkontinenciára szedett gyógyszerek, de akár a magas vérnyomásra szedett gyógyszerek is képesek erre, főként idősebb páciensek esetén. (Az antidepresszánsokat, fájdalomcsillapítókat és allergiagyógyszereket már nem is említjük.) Ha úgy gondoljuk, hogy gyógyszerünk tehet róla, beszéljünk azzal az orvossal, aki felírta és kérjünk tőle valamilyen eltérő hatóanyagú készítményt.
A fotók mögötti valóság – miért idegenkedünk a rólunk készült képektől?
Egy jól sikerült portré önbizalmat adhat, míg egy előnytelen pillanatkép akár órákra elronthatja a hangulatunkat. Sokan ismerik azt az érzést, amikor izgatottan várják a fotókat egy esemény után, majd csalódottan görgetik végig a galériát. Adódik a kérdés, hogy miért reagálunk ennyire erősen a saját képmásunkra.
A mindfulness ereje a mindennapokban
Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.
A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele
A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.