Baj, ha nem szeretem a karácsonyt?

Azt hittem rosszul hallok, mikor társaságban így vélekedett valaki teljesen őszintén a közelgő ünnepekről. Először megdöbbentett, aztán elgondolkodtatott. Normális, ha valaki nem szereti a karácsonyt, tulajdonképpen ez is rendben van. Én elfogadom, ám vajon mi okból gondolják így ezt többen?

Én a szilveszterrel vagyok így. Érzem, hogy nagyon szeretni kellene, nagyon jól kellene érezzem magam valami nagyon klassz buliban, aztán mégsem így sikerül. Talán másoknak ilyen a karácsony is, s azt hiszik velük van baj, hogy nem tudnak erőltetetten szeretni, aznap jobban szeretni, jobban örülni, többet mutatni. Pedig nincs velük baj.

Sok helyről ömlik, hogy milyen csodaünnep, mennyire a szeretetről szól és már előtte 3 hónappal emlékeztetnek az üzletek, hogy vegyük elő a pénztárcánkat ehhez.

Ezerszer halljuk a Last Christmast a boltokban, rádiókban és kötelezően meg kell hatódni szenteste a fa körül mindenkinek. Anyukaként ezerfelé vagyok fejben, ha csak a dekorációra, ünnepi menüre, ajándékozásra, programokra gondolok, vagy ha már itt tartunk: a téli szünetre három gyerekkel otthon.

Csoda, hogy néhányan sok(k)-nak érzik ezt? Most őszintén!

Ha nem valódi az érzés, hanem csak kötelező jelleggel „csináljunk úgy” módjára ünneplünk a rokonsággal, annak vajon mennyi értelme, tartalma, mondanivalója van?

Osztályommal a Grincs című filmet néztük meg egyik nap a suliban, majd beszélgettünk a filmről és a főszereplőről, aki egyszer s mindenkorra véget akar vetni a nagy éves hajcihőknek, amikor mindenki boldog, kivéve őt. Grincs ezért ellopja a karácsonyt!

Sok család stresszként éli meg a karácsonyi ünnepeket, és sokaknak lehet szomorú a karácsony, mert elvesztett valakit, vagy külföldön van, nem tud hazajönni a szeretteihez, vagy mert magányosnak érzi magát. Erre természetesen még rátesz egy lapáttal a média és a kötelezőségek, elvárások.

Számos okunk lehet rá, hogy ne szeressük és ne várjuk a karácsonyt, emiatt pedig senkinek se legyen bűntudata, vagy rossz érzése. Nincs baj velük.

A karácsony stresszes ünnep, sokféle szerepnek kell megfelelni, főleg egy anyukának, akin ilyenkor jóval nagyobb a teher, érthető, ha ez konfliktusokkal jár.

A társadalom nagy elvárásokat támaszt felénk, ez pedig nincs rendjén. Nem mindenkinek kötelező mosolyogva beleállni ebbe a szerepkörbe.

Mit mondanak erről a pszichológusok?

A pszichológusok szerint a legtöbben azért nem tudják átélni felnőttként a karácsony ünnepi hangulatát, mert gyerekként nem voltak meghitt ünnepeik. Akiknek a szülei ezt nem teremtették meg.

Akik így nőnek fel, ők több keserűséget hordoznak a szívükben, hiszen ezt látták maguk körül és azt, hogy míg mások boldogok, addig ők nélkülöztek. Számukra szerintem talán megoldást jelenthet, ha saját családjukban, saját gyermekik számára megpróbálják megteremteni azt, amit ők gyerekként nem kaphattak meg.

Azt gondolom az ünnep akkor a legszebb és akkor sikerül jól, ha el tudunk engedni bizonyos dolgokat, elvárásokat, kötelező jellegű feladatokat és azt tesszük, ami számunkra és a családunk számára a legjobb. Próbáljunk levenni egy kis stresszt magunkról. Nekem idén például nincs kedvem bejglit sütni, pedig minden évben elkészítem. Idén megveszem a cukrászdában.