Súlyos túlsúlyt okoz az egyik leggyakoribb étkezési zavar

Míg a bulimia és az anorexia túlnyomórészt a fiatalabb korosztályra jellemző, addig a falászavar esetén a 30-40 éves korosztály a leginkább érintett, a páciensek 40 százaléka közülük kerül ki.

A klasszikus evészavarokkal összevetve elmondható, hogy falászavar esetén meghatározóbb a negatív érzelmek (harag, düh, frusztráció) jelenléte, miközben ritkábban jellemző a testsúly és az alak miatti szorongás. Az érintett betegeknél nincs kompenzációs viselkedés, mint a bulimiánál, ahol rendszeres az önhánytatás. A falászavaros betegek csak esznek, nem sportolnak utána, ezért rendszerint elhíznak. Összességében a népesség 1-3 százaléka lehet érintett, a testsúlycsökkentő programok résztvevői között azonban ennél jóval magasabb, 5-8 százalékos a falászavarban szenvedők aránya.

A klinikai szakpszichológus beszélt arról is, hogy társas helyzetben a falászavarban szenvedők általában ugyanannyit esznek, mint mások, többnyire akkor törnek rájuk a falásrohamok, amikor egyedül vannak. Ez gyakran este, éjjel fordul elő, és jellemző, hogy szégyenérzet, undor, tehetetlenség és düh érzése is megjelenik. Azoknak az elhízottaknak, akik falászavarban szenvednek, jellemzően rendszertelenebbek az étkezési szokásaik, és napközben is többet nassolnak, ehhez jönnek még a falásrohamok, amelyeket kiválthat akár stressz, szorongás és depresszió is. Ilyenkor az evés révén igyekszik az érintett szabályozni a negatív emocionális állapotokat.

Az evészavar általában krónikus betegség, hosszú hónapokig, évekig fennáll, és többnyire akkor kerül a páciens az ellátásba, amikor egyéb, másodlagos zavarok is jelentkeznek. Jellemzőek a pszichés problémák, a túlsúly miatt pedig magas vérnyomás, szívbetegség és mozgásszervi megbetegedések is előfordulhatnak. Kitért rá, hogy a falászavarban szenvedőknél nem alakul ki teltségérzet evés során, így olyan szintig képesek túlenni magukat, hogy végül kellemetlen feszültségérzés jelentkezik.

A falászavar kialakulásának hátterében agyi vagy genetikai eredetű tényezők is állhatnak, másrészt pszichológiai okok is, mint pl. alacsony önértékelés, szorongás, vagy depresszió. Mindezek mellett a negatív érzelmekkel való nehéz megküzdési mód, továbbá a testet ért folyamatos kritikák megléte is jellemző. Gyakori, hogy az érintett gyermekként kövér volt, illetve, hogy fizikai vagy szexuális abúzust élt át.

A betegség kezelése komplex módon történik, tekintve a több szerteágazó kiváltó okot. Az egyéni vagy csoportos pszichoterápia fő célja, hogy a beteg képes legyen megküzdeni a negatív érzelmekkel. Amennyiben előtérbe kerül valamilyen társult pszichés probléma, úgy gyógyszeres kezelés is szükséges lehet. A kezelés fontos része a testsúly csökkentése is. A súlyos elhízás tekintetében a leghatékonyabb módszer a testsúlycsökkentő műtét (bariátria), ami nemcsak, hogy hosszú távon csökkenti a beteg testsúlyát, de az életkilátásaira is pozitív hatással van.

Számos betegséget kedvező irányba befolyásol, többek között javítja a 2-es típusú cukorbetegséget, fokozza a termékenységet, hozzájárul a magas vérnyomás helyreállásához, és enyhíti a többletsúly okozta megterhelésből eredő ízületi fájdalmakat.