4 jel amiből tudhatod, hogy maximalista vagy

Nincsen ebben alapvetően semmi rossz, rossz szándék pedig legkevésbé, mégis elgondolkodtató, hogy valóban szükség volt-e ilyen mélységben és részletességgel feldolgozni a témát. A maximalizmus ugyanis akár mindennapjainkat is megnehezítheti, ha valakinek a tökéletesség és a kontroll iránti igénye kényszeres viselkedésbe torkollik.

Milyen területen és milyen mértékben van jelen?

Aki arra törekszik, hogy tanulmányai során a lehető legmagasabb szinten prosperáljon, a munkáját a legprecízebb módon végezze el, könnyen átviheti ezt a hozzáállást olyan tevékenységekre, melyek elsődlegesen nem teljesítményalapúak, ezáltal megfosztva önmagát a pihenés és regeneráció lehetőségétől.

Halogatás, megfelelési kényszer, szorongás

A maximalisták jellemzően félnek az esetleges hibáktól, azok következményeitől, valamint a kockázatvállalástól. „A maximalista személyiségre jellemző lehet az elégedetlenség, a kudarckerülés, a kritikus szemlélet, a megfelelési kényszer, a tökéletesség hajszolása. Emellett a maximalisták fokozottabb időbeli nyomást élhetnek meg, gyakori lehet náluk a halogatás. Gondolkodásmódjukban továbbá tetten érhető számos kognitív torzítás: a mindent vagy semmit gondolkodás, a negatív szűrés, a pozitívumok leértékelése, Az érzés, hogy valaki soha nem „elég jó”, szorongást generál, megjelenhetnek negatív érzések, jellemzően az alkalmatlanság érzése, amely önértékelési problémákat okozhat.

Másoknak rendelik alá magukat

Mindez természetesen nem vezethető mindig vissza egy konkrét okra. Legtöbbször a születési családunkban tapasztalt elvárások, a ránk jutó figyelem vagy épp a figyelem hiánya, esetleg a hasznosságra, magas teljesítményre való törekvés állhat a hátterében.

1. Szigorú rutinokat és napirendet alakít ki, amihez mindenáron ragaszkodik

Természetesen mindenkinek szüksége van keretekre többé-kevésbé a napi működéséhez, a túlzott maximalista azonban nagyon mereven ragaszkodik ezekhez. Gondosan, szinte percre pontosan beosztja az idejét, és ettől semmilyen körülmények között nem szeret eltérni. A struktúra biztonságot ad, a szigorú menetrend segít, hogy úgy érezze: kézben tartja az eseményeket. Mindez azonban rugalmatlanságot eredményezhet, valamint a rutintól való bármilyen eltérés a teljes zűrzavar érzését hívja elő, ami megint csak szorongáshoz vezet.

2. Túlzásba vitt aprólékosság

„Az ördög a részletekben rejlik”, tartja a mondás, és ha valaki túlzottan elveszik a részletekben, könnyen belátható, milyen életvezetési nehézségeket okoz ez a számára.

3. Szigorú önmagához és másokhoz

Ha valami nem sikerül, a maximalista hajlamos magát hibáztatni, és azt gondolni, ő nem tett meg mindent a feladat maradéktalan teljesítése érdekében. De a sikert sem képes kiélvezni, számára a siker egy kipipálandó feladat, amelyet rögtön egy másik teljesítendő feladat követ. Ha valaki pedig vezetőként vagy szülőként is így működik, hasonlóan irreális elvárásokat támaszthat alkalmazottaival vagy a gyerekeivel szemben. Ez könnyen konfliktusokhoz és a kapcsolat megromlásához vezethet.

4. Döntésképtelenség

Mivel a túlzott maximalisták félnek a rossz döntésektől, nagyon nehezen hoznak meg egy-egy elhatározást. Mint a bevezetőben idézett apuka: minden lehetséges aspektusból körüljárják, megvizsgálják a témát, annak érdekében, hogy nyilvánvaló legyen: vitathatatlanul a tökéletes lehetőséget sikerült kiválasztaniuk.

Ha úgy érezzük, hogy a túlzott maximalizmus bennünket sem került el, érdemes önreflexiós készségünket és önismeretünket mélyíteni, valamint az egészséges felnőtt énünk készségeit fejleszteni. Emellett fontos lehet megvizsgálni a saját külső és belső motivációinkat, hozzáállásunk mozgatórugóját és viselkedésünk hajtóerejét az adott pillanatban, vagyis a jelenben.