Menü

3 jelből egyszerűen megállapíthatod a személyiségzavart

Rosszul alkalmazkodó, gyenge kommunikációs készségekkel rendelkező emberekről sokan azonnal megállapítják, hogy valamilyen személyiségzavaruk van. Ezek viszont múló, pillanatnyi állapotot is takarhatnak. Alábbi cikkünkbe 3 jelet írtunk össze, melyekből biztosabb következtetést lehet levonni.

A személyiség az, ahogyan saját magunkat, másokat, illetve a környezetünk történéseit látjuk és reagálunk rájuk. Ehhez nagyban hozzájárulnak az öröklött vonások, valamint az életünk során magunkra halmozott szokásaink. Az utóbbi kihatással lehet arra, hogyan lépünk kapcsolatba másokkal. Például egy elnyomó környezetben felnőtt személy idősebb korában nehezebben nyílhat meg.

A rendellenes személyiséget nem lehet csupán pillanatnyi ismeretség alapján megállapítani, viszont sokan megteszik. Íme három olyan jel, melyekkel biztosabb diagnózist lehet felállítani egy-egy személyről!

1. Alapszintű viselkedés

Ha valamilyen személyiségzavarra utaló jelet tapasztalunk valakinél, attól még nem szabad egyből messzemenő következtetéseket levonni vele kapcsolatban. A személyiség alapja nagyjából 13 éves kor körül szilárdul meg, viszont a pillanatnyi állapotok félrevezethetők lehetnek. A diagnózis megállapításához tisztában kell lenni az illető múltjával, hiszen a tényleges problémáknak évek óta jelen kell lenniük.

Nem tudhatjuk, milyen helyzeteken megy keresztül az adott életszakaszában. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a tizenéveseknél jellemző a nárcizmus és a hisztérikusság, ezek miatt viszont nem kell félelmet táplálni a jövőjüket illetően.

2. Rugalmatlanság

Miután az adott személy rádöbben, mennyi befolyásoló tényező volt a múltjában, ami esetleg rossz irányba terelhette, nem fordul segítségért és nem látja be a gondjait. Ez talán a patológiás nárcizmus példájával magyarázható legkönnyebben. A felsőbbrendűségérzéssel rendelkező ember inkább másra tereli a felelősséget ahelyett, hogy saját magát állítaná be hibásnak. A problémáit tagadja, hiszen máskülönben megremegne a túlzott magabiztossága.

3. Globális komplikációk

Egy korábbi példánkkal élve, a tizenévesek körében az ingerlékenység és a kihívást jelentő viselkedés gyakori problémát jelenthetnek. Ez viszont nem jelenti, hogy a szóban forgó fiatal passzív-agresszív viselkedési formákat vett fel, melyekkel a társadalom felé fordul. Sok anyuka és apuka a gyerekük tanáraitól megtudja, hogy a diák az osztálytársaival jól kijön, és semmi hasonló problémát nem mutat az intézményen belül.

Egy személyiségzavarral rendelkező ember az élete minden területén mutatná az adott jeleket, nem csak bizonyos környezetekben és társaságokban.

Mosolyogj többet! – A mosolygás ereje a mindennapokban

A mosoly az emberiség egyik legegyszerűbb, mégis legerősebb kommunikációs eszköze. Nem kerül semmibe, mégis értéket ad annak, aki kapja, és annak is, aki adja.

Testsúly és ismerkedés – számít-e a mérleg mutatója?

Az ismerkedés világában sokan úgy érzik, hogy a testsúlyuk meghatározza az esélyeiket. A közösségi média, a reklámok és a különböző szépségideálok azt sugallhatják, hogy csak bizonyos testalkattal lehetünk vonzóak. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb. Bár a külső megjelenés valóban szerepet játszik az első benyomás kialakulásában, hosszú távon számos más tényező fontosabbá válik egy kapcsolat kialakulásában.

Szokások, amelyek jelezhetik, ha valaki stresszfüggő

A stresszt általában negatív jelenségként tartjuk számon, amely kimeríti a szervezetet, rontja a koncentrációt és hosszú távon egészségügyi problémákhoz vezethet. Mégis léteznek olyan emberek, akik szinte folyamatosan keresik a feszültséget, a sürgető helyzeteket és a kihívásokat. Őket gyakran „stresszfüggőnek” nevezik.

Rumináció - rágódás a mindennapokban

Hát ki ne ismerné az érzést, amikor valami sokszor eszünkbe jut, újragondoljuk, rágódunk rajta, pedig néha egyáltalán nincs a hasznunkra.

A fotók mögötti valóság – miért idegenkedünk a rólunk készült képektől?

Egy jól sikerült portré önbizalmat adhat, míg egy előnytelen pillanatkép akár órákra elronthatja a hangulatunkat. Sokan ismerik azt az érzést, amikor izgatottan várják a fotókat egy esemény után, majd csalódottan görgetik végig a galériát. Adódik a kérdés, hogy miért reagálunk ennyire erősen a saját képmásunkra.