3 jelből egyszerűen megállapíthatod a személyiségzavart
- Dátum: 2024.01.21., 21:35
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- állapot, lélek, psziché, rugalmasság, személy, személyiségzavar, viselkedés
Rosszul alkalmazkodó, gyenge kommunikációs készségekkel rendelkező emberekről sokan azonnal megállapítják, hogy valamilyen személyiségzavaruk van. Ezek viszont múló, pillanatnyi állapotot is takarhatnak. Alábbi cikkünkbe 3 jelet írtunk össze, melyekből biztosabb következtetést lehet levonni.
A személyiség az, ahogyan saját magunkat, másokat, illetve a környezetünk történéseit látjuk és reagálunk rájuk. Ehhez nagyban hozzájárulnak az öröklött vonások, valamint az életünk során magunkra halmozott szokásaink. Az utóbbi kihatással lehet arra, hogyan lépünk kapcsolatba másokkal. Például egy elnyomó környezetben felnőtt személy idősebb korában nehezebben nyílhat meg.

A rendellenes személyiséget nem lehet csupán pillanatnyi ismeretség alapján megállapítani, viszont sokan megteszik. Íme három olyan jel, melyekkel biztosabb diagnózist lehet felállítani egy-egy személyről!
1. Alapszintű viselkedés
Ha valamilyen személyiségzavarra utaló jelet tapasztalunk valakinél, attól még nem szabad egyből messzemenő következtetéseket levonni vele kapcsolatban. A személyiség alapja nagyjából 13 éves kor körül szilárdul meg, viszont a pillanatnyi állapotok félrevezethetők lehetnek. A diagnózis megállapításához tisztában kell lenni az illető múltjával, hiszen a tényleges problémáknak évek óta jelen kell lenniük.
Nem tudhatjuk, milyen helyzeteken megy keresztül az adott életszakaszában. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a tizenéveseknél jellemző a nárcizmus és a hisztérikusság, ezek miatt viszont nem kell félelmet táplálni a jövőjüket illetően.
2. Rugalmatlanság

Miután az adott személy rádöbben, mennyi befolyásoló tényező volt a múltjában, ami esetleg rossz irányba terelhette, nem fordul segítségért és nem látja be a gondjait. Ez talán a patológiás nárcizmus példájával magyarázható legkönnyebben. A felsőbbrendűségérzéssel rendelkező ember inkább másra tereli a felelősséget ahelyett, hogy saját magát állítaná be hibásnak. A problémáit tagadja, hiszen máskülönben megremegne a túlzott magabiztossága.
3. Globális komplikációk
Egy korábbi példánkkal élve, a tizenévesek körében az ingerlékenység és a kihívást jelentő viselkedés gyakori problémát jelenthetnek. Ez viszont nem jelenti, hogy a szóban forgó fiatal passzív-agresszív viselkedési formákat vett fel, melyekkel a társadalom felé fordul. Sok anyuka és apuka a gyerekük tanáraitól megtudja, hogy a diák az osztálytársaival jól kijön, és semmi hasonló problémát nem mutat az intézményen belül.
Egy személyiségzavarral rendelkező ember az élete minden területén mutatná az adott jeleket, nem csak bizonyos környezetekben és társaságokban.
Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást
A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.