A szülés utáni depresszió

A különböző hangulati zavarok, illetve a depresszió előfordulási aránya a terhes nők körében 10-15% körül mozog, míg a gyermeküket éppen megszült nők mintegy 10%-a szenved a szülés utáni (postpartum) depresszióban.

A szülés utáni depresszióban szenvedőkre a depresszió klasszikus tünetei mellett a terhességgel, a gyermek gondozásával kapcsolatos jellemzők is társulnak. A leggyakoribb tünetek a következők:

értéktelenség érzése

bűntudat, szégyen érzése

az anyai szereppel kapcsolatos szorongás, félelmek

kiüresedettség érzés, fáradtság, enerváltság

örömtelenség, érdektelenség

túlzott ingerlékenység és fáradékonyság

alvászavarok (kevés alvás vagy éppen aluszékonyság)

koncentrációs és memória zavarok, feledékenység

szorongás

negatív gondolatok, túlzott félelem attól, hogy a babával valami rossz dolog történik

félelem a kontrollvesztéstől

a baba iránti túlzott aggodalom vagy érdektelenség

lassú döntéshozatal, önállótlanság

a gondolkodás beszűkülése

kilátástalanság, illetve kiszolgáltatottság érzés

A depresszió hatása a magzatra és az újszülöttre

A depressziós állapot az édesanyák pszichés egészségén túl a magzat ill. a csecsemő fejlődésére is komoly hatást gyakorol. A terhesség időszakában anya és születendő gyermeke nem csupán fizikai, hanem lelki értelemben vett szimbiózisban él együtt, amely együvé-tartozás a születés után fokozatosan enyhül a kisbaba fejlődésének és önállósodási törekvéseinek köszönhetően.

A magzati időszak, illetve az első 2 év ilyen szempontból kiemelten érzékeny, kritikus időszak a gyermek fejlődését tekintve. Mindez azért fontos, mert a terhesség alatti illetve a szülés utáni depresszió ebben az időszakban jelentkezik és nehezíti meg az édesanyák, ezáltal pedig gyermekeik életét és fejlődését is, illetve fokozott stresszártalmakkal jár a magzatra, illetve a csecsemőre nézve.

A korai anya-gyermek kapcsolat alakulását az anya depressziója alapjaiban határozza meg, hiszen a csecsemő az első időszakban, kizárólag anyja által képes meghatározni magát, illetve belső, ösztönös szorongásaira, valamint a stresszhelyzetekre is édesanyjától várja a megoldást. Ha ilyenkor egy érzelmileg megterhelt, szorongó, bizonytalan, túlzottan érzékeny, illetve érzelmileg nehezen elérhető anyukával találkoznak a gyermek igényei, akkor akár jelentős, életreszóló fejlődési és kötődési zavarok alakulhatnak ki a babában.