A szülés utáni depresszió
- Dátum: 2024.01.29., 07:48
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- anyuka, depresszió, elengedés, fájdalom, fejlődés, kötődés, rossz közérzet, stresszhelyzet, szorongás
A különböző hangulati zavarok, illetve a depresszió előfordulási aránya a terhes nők körében 10-15% körül mozog, míg a gyermeküket éppen megszült nők mintegy 10%-a szenved a szülés utáni (postpartum) depresszióban.
A szülés utáni depresszióban szenvedőkre a depresszió klasszikus tünetei mellett a terhességgel, a gyermek gondozásával kapcsolatos jellemzők is társulnak. A leggyakoribb tünetek a következők:
értéktelenség érzése
bűntudat, szégyen érzése
az anyai szereppel kapcsolatos szorongás, félelmek
kiüresedettség érzés, fáradtság, enerváltság
örömtelenség, érdektelenség
túlzott ingerlékenység és fáradékonyság
alvászavarok (kevés alvás vagy éppen aluszékonyság)
koncentrációs és memória zavarok, feledékenység
szorongás
negatív gondolatok, túlzott félelem attól, hogy a babával valami rossz dolog történik
félelem a kontrollvesztéstől
a baba iránti túlzott aggodalom vagy érdektelenség
lassú döntéshozatal, önállótlanság
a gondolkodás beszűkülése
kilátástalanság, illetve kiszolgáltatottság érzés
A depresszió hatása a magzatra és az újszülöttre
A depressziós állapot az édesanyák pszichés egészségén túl a magzat ill. a csecsemő fejlődésére is komoly hatást gyakorol. A terhesség időszakában anya és születendő gyermeke nem csupán fizikai, hanem lelki értelemben vett szimbiózisban él együtt, amely együvé-tartozás a születés után fokozatosan enyhül a kisbaba fejlődésének és önállósodási törekvéseinek köszönhetően.
A magzati időszak, illetve az első 2 év ilyen szempontból kiemelten érzékeny, kritikus időszak a gyermek fejlődését tekintve. Mindez azért fontos, mert a terhesség alatti illetve a szülés utáni depresszió ebben az időszakban jelentkezik és nehezíti meg az édesanyák, ezáltal pedig gyermekeik életét és fejlődését is, illetve fokozott stresszártalmakkal jár a magzatra, illetve a csecsemőre nézve.
A korai anya-gyermek kapcsolat alakulását az anya depressziója alapjaiban határozza meg, hiszen a csecsemő az első időszakban, kizárólag anyja által képes meghatározni magát, illetve belső, ösztönös szorongásaira, valamint a stresszhelyzetekre is édesanyjától várja a megoldást. Ha ilyenkor egy érzelmileg megterhelt, szorongó, bizonytalan, túlzottan érzékeny, illetve érzelmileg nehezen elérhető anyukával találkoznak a gyermek igényei, akkor akár jelentős, életreszóló fejlődési és kötődési zavarok alakulhatnak ki a babában.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.
Út a szabadságba
A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.