Hogyan hatnak a pszichedelikus szerek az agyra?

Első körben természetesen azt érdemes tisztázni, hogy mik is ezek a pszichedelikus szerek? Ha igazán a dolgok mélyére ásunk, akkor azt láthatjuk, hogy a jelenleg érvényes felosztás szerint a pszichedelikus szerek a pszichoaktív anyagok 5 nagy csoportja közül az egyik, mégpedig a hallucinogén anyagok csoportja. (A másik 4 csoport egyébként a narkotikumok, a serkentők, a nyugtatók és a deliriánsok.) Ezek a szerek a szerotonin nevű ingerületátvivő-anyagra hatnak.

A pszichedelikus szerek olyan kémiai anyagok, hallucinogének, amelyek hatására valamilyen érzékcsalódásban lesz részünk: hallucinációkat is megtapasztalhatunk, de az érzékszerveink, illetve a központi idegrendszerünk zavarára is felkészülhetünk, így időlegesen a kommunikációs és mozgáskoordinációs problémákra, a gondolkodás képességének elvesztésére is felkészülhetünk. Ennek ellenére néhány fajtáját még az orvostudomány is próbálta, illetve próbálja hasznosítani.

A pszichedelikus szerek ismertebb fajtái

A legismertebb pszichedelikus szerek a következők:

LSD

THC

DMT

meszkalin

pszilobicin

szalvinorin.

Kis LSD-történelem

Az LSD az egyik legrégebben szintetizált hallucinogén anyag, hiszen Albert Hofmann már 1938-ban felfedezte Svájcban. Ezt az anyagot az anyarozs nevű élősködőből állítják elő és elmondhatjuk róla, hogy a hatása alatt megváltozik a tér- és időérzékelés, a gondolkodásmód. Egyelőre nincs konkrét bizonyíték agykárosító hatásra és fizikai függőséget sem okoz.

Éppen ezért a felfedezését követő években főként az alkoholizmus, a mentális rendellenességek kezelésében, valamint a pszichoterápiában tartottak jelentősnek az LSD hatását. Ennek oka az, hogy az LSD kémiai összetételét tekintve eléggé hasonlít az egyik leggyakoribb neurotranszmitterünkhöz, a szerotoninhoz, emiatt pedig előszeretettel kísérletezgettek vele a fentebb említett terápiák és betegségek kezelése során.

Azonban, egyszer a felhőtlen LSD-kultusznak is vége szakadt, ennek egész pontosan az 1960-as és 1970-es évek amerikai hippikorszak során jött el az ideje, amikor az emberek tömegesen fordultak az LSD felé, így a politikai döntések sorával szorították vissza a használatát. Bár hozzá kell tennünk, hogy az 1990-es éveken újra divatba jött a szerhasználók körében.

Néhány szó a THC-ról

A THC természetes állapotában a marihuánában található tetrahidrokannabinol, de szintetikus előállítására is van lehetőség. Az agyra főként antidepresszáns hatása ismert, mivel az LSD-hez hasonlóan, a THC is a szerotonin mennyiséget szorítja vissza. Ennek lehet következménye az eufórikus érzés, de például a szintetikus változat túladagolása esetén előfordulhat szapora szívverés, székrekedés, csökkent mozgáskoordináció, fáradtság is.

Mi az a DMT?

A DMT, azaz a dimetiltriptamin egy elég intenzív pszichedelikus hatású anyag. Az 1960-as években még az „üzletember ebédjének” is elnevezték, mivel hatása akár egy ebéd alatt is végbemehetett. A DMT emellett az ayahuasca nevű dél-amerikai sámánfőzet egyik fő összetevője, amit spirituális és gyógyítási céllal is fogyasztottak.

A DMT miatt egyébként – a bevételi módtól és mennyiségtől függően – enyhe tripek, de a valóságtól való teljes elszakadás, komoly hallucinációk egyaránt előfordulhatnak. Kisebb dózis esetén inkább az emocionális reakciók erősödtek fel – például az öröm, az eufória, a boldogság, a bánat, a szorongás, a félelem, az alany aktuális lelkiállapotától függően –, míg magasabb dózis esetén már erős hallucinációkat is tapasztalhattak.

Az aztékok csodafegyvere: a meszkalin

A meszkalin természetes állapotában egy mexikói kaktuszfélében, a Peyote nevű gömbkaktuszban mutatható ki a legnagyobb százalékban. Ezt felhasználva, az aztékok a vallási szertartásaik alkalmával fogyasztották ezt a tudatmódosító szert, hogy kapcsolatot tudjanak teremteni az isteneikkel.

Ez az anyag egyébként egy pszichoaktív alkaloid, ami igen erős vizuális ingerekkel – hallucinációkkal látja el azt, aki beszedi, használata függőséget okozhat. Általában 1-2 óra után fejti ki a hatását, viszont a dózis nagyságától függően, 4-12 órán át tartó hallucinációkat is okozhat.

A pszilobicin és a szalvinorin

Másnéven akár varázsgombának és látnokzsályának is nevezhetnénk őket. A pszilobicin a meszkalinhoz hasonlóan pszichoaktív alkaloid, ami több mint 200 gombafajban megtalálható. A hatását főként az érzékelés terén fejti ki, mivel az enyhébb hallucinációkon túl ragyogóbbnak, élénkebbnek látszódnak a színek és sematikus mintázatok is kirajzolódhatnak a szemünk előtt.

Ezen kívül hatással lehet még a koncentrációs képességre is, ami a gombának köszönhetően fokozódik, valamint az időérzékelésre is. Emellett az érzelmi reakciók sem maradnak el, de az, hogy ezek milyen irányba mozdulnak el, az az aktuális lelkiállapottól is függ. Ugyanakkor könnyedén érzékelhetjük rövid időn belül a legszélsőségesebb érzelmeket is.