Menü
  • Elme és lélek
  • Lélekerősítő technikák

Lélekerősítő technikák

Van, hogy minden összejön: szerelmi csalódás, fejmosás a főnöktől, apró baleset, betegség, balul sikerült ötlet, oktalan felszólító levél. Mindenkinek vannak jobb és rosszabb periódusai az életben. Van, aki könnyen túlteszi magát a problémákon, másnak meg gombóc nő a torkában és összeszorul a gyomra, és a legszívesebben meglapulna, elbújna a főnök, a kollégák, a család elől.

Ösztönösen tudjuk, mi a jó

Egy fárasztó nap után lazító fürdőt veszünk, ha szomorúak vagyunk, odahívjuk a cicánkat vagy kutyánkat és megsimogatjuk. Aki dühös, sokszor nekiáll a tűzhely súrolásának, vagy kocogással vezeti le feszültségét - ilyenkor a tűzhely csak úgy ragyog, a szokásos távot pedig sokkal hamarabb lefutjuk. Ezek jó módszerek a stressz oldására. A megnyugtatás eszközét már a csecsemők és a kisgyerekek is gyakorolják, amikor ujjukat szopják, hogy hamarabb elaludjanak.

Érzelmi rugalmasságra

Legalább olyan fontos, mint a testé, ha nem fontosabb. Az elhárító gyakorlatokat állandóan végezni kell, hogy felkészülten érjen bennünket egy esetleges lelki megrázkódtatás. Így tudjuk racionálisan nézni a dolgokat, érzelmek helyett észérvek alapján meghozni döntéseinket. Így tudjuk a nehézségek ellenére - amennyire csak lehet - élvezni a mindennapokat. Van, akinek az ima segít, másoknak nyugtató zene hallgatása, egy romantikus film vagy könyv megnézése, elolvasása. Megint más akkor tud ellazulni, ha otthon beteszi kedvenc CD-jét, és kitombolja magát.

Napi fél óra

Pszichológusok szerint napi 30 perc szükséges ahhoz, hogy ráállítsuk magunkat a pozitív gondolatokra. A legjobb reggel, mielőtt elindul a nap. Ekkor kell megadni magunknak a pozitív lökést: "Minden feszültség, idegesség és nehézség ellenére, igenis jól fogom magam érezni. Kézbe veszem a dolgok irányítását, ahelyett, hogy a problémák magukkal ragadnának és legyűrnének." Legyenek szokásaink, amelyek kirángatják a rohanó hétköznapokból.

Érzékenyebbé váltunk

Nagyobb az elvárás velünk szemben, mint néhány évtizeddel korábban. Nagyanyáink korában elég volt, ha valaki jó háziasszony és felneveli a gyerekeket. Ma már ez nem elég: az a minimum, hogy az anya- és feleségszerepben tökéletesen megálljuk helyünket és persze a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon elvégezzük a munkánkat. Emellett elvárják még azt is, hogy tökéletesen karbantartsuk testünket, hogy mindig ápoltan és divatosan jelenjünk meg.

Ami nem történhet meg

Nem szabad elnyomni a negatív érzelmeket, pláne nem szabad lenyelni, visszafojtani a haragot, mert migrén, gyomorfekély, depresszió lesz a következménye. Elfojtás helyett tehát éljük meg negatív érzelmeinket is: tanulhatunk belőlük, jobban megismerhetjük saját magunkat.

A felismerés sokszor fájdalmas, de legalább megtapasztaljuk, mely helyzeteket kell elkerülnünk. Így egy bizonyos fokig sebezhetetlenné válunk. Eljön az a pont, amikor azt mondjuk: van ennél rosszabb is.

  • A rovat további cikkei

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.