Menü

Tényleg létezik a középső gyerek szindróma?

Okos elsőszülött vagy elhanyagolt középső esetleg traumatizált legkisebb gyerek? Mit mutatnak a statisztikák a születési sorrendről és a gyermek tulajdonságairól, habitusáról. Háromgyerekes anyukaként ennek valóságalapját vizsgálom ma.

Szakemberek szerint pszichológiai fejlődésünkre nagy hatással van az, hogy hányadik gyerekként jöttünk világra, ugyanis a gyerekek születési sorrendje akaratlanul is meghatározza jellemfejlődésüket.

Milyenek az elsőszülött gyerekek?

Az elsőszülöttek gyakran sérelmezik, hogy őket sokkal szigorúbban nevelték, mint a kisebbeket. Ahogy a vicc is mondja: az első babának még kifőzzük – fertőtlenítjük a cumit, a középső gyereknél már csak ráfújunk, leporoljuk, a legkisebbnél meg, ahogy a vicc is mondja jó, ha a kutya hozza vissza. Ebben azt hiszem van is igazság.

Az elsőszülöttek általában a legokosabb és legtanultabb testvérek, szüleik tőlük várják el a legtöbbet, de az eredményeiket is neki értékelik legjobban.

A középső gyermekek esetében egy - szerintem létező - jelenséget említenék, ez pedig a középső gyerek szindróma. Mit jelent ez pontosan?

Azokban a családokban, ahol legalább három gyerkőc van, ismerős lehet a kérdés, hogy a középső gyermek viselkedése a többiekéhez képest miért változik meg, miért nem találja a helyét a családban.

Középső fiamnál tapasztalom, hogy mivel nem ő a legidősebb, sem a legkisebb, ő úgy érezheti, rá kevesebb figyelem irányul, erősen kötődik a testvéreihez, de sajnos nekik a legkisebb az önbizalmuk. A középső gyerekek törekednek arra, hogy felhívják magukra a figyelmet.

A középső gyerek szindróma a családon belüli legtöbb konfliktus forrása lehet, mivel a szülők figyelme megoszlik a legnagyobb és a legkisebb gyerek között, így a középső gyerek úgy érzi, elvész valahol a testvérek között és bármit megtenne a több figyelemért – ami nálunk sokszor rosszalkodást, hisztit jelent.

A legkisebb gyerekekkel az elsőszülöttel szemben a szülők már nem olyan szigorúak, ezért ők szabadelvűek, liberálisabb nevelésben részesülnek, hiszen a legfiatalabb gyereket mindenki szereti és babusgatja. Negatívum, hogy traumatizálhatja őket az, hogy folyamatosan idősebb testvéreihez hasonlítgatják és ezáltal sokszor kevésnek érzi magát.

Ez a dolog kihathat a gyermek későbbi személyiségére is, ebből alakulhatnak ki a figyelemért harcoló, megfelelési kényszerrel küzdő, szeretethiányos felnőttek.

Egy ismerősöm, aki szintén három gyermeket nevel, egyszer azt mondta, hogy a középső gyerekre nagyon figyeljünk, ha megszületik a kistesó, másik kolleganőm pedig mint maga is középső testvér rávilágított e „középsőség” nehézségeire.

A szülők legfontosabb feladata az, hogy segítsen feloldani ezt a belső feszültséget. Kellő odafigyeléssel könnyebbé lehet tenni a mindennapokat Férjemmel minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy mind a három gyermekünk ugyanabban a nevelésben, törődésben, figyelemben részesüljön, de ez néha - bevallom - bizony fizikailag nagyon nehéz.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.