Az érzelemszabàlyozás módszerei

Például hosszú kihagyás után (és ennek most sokak életében lehet aktualitása) újra emberek közé, társaságba kell mennünk. Akkor is, ha ez sosem ment könnyen, ha mindig is némi szorongás társult hozzá és győzködni kellett magadat például egy szombat esti összejövetel kapcsán, hogy ’érdemes elmenni, jól fogom magam érezni…’.

Hogyan zajlott vajon a legtöbb esetben az este forgatókönyve? Elmentél az összejövetelre, meggyőzted magad, hogy ott kell lenned, ‘majd lesz valahogy, csak ki kell tartani’. Eleinte talán még ment is, de nem telt el sok idő és sorra elkezdtek jönni a rossz érzések. A szorongás, hogy nem illesz eléggé a társaságba…a félelem attól, hogy nem tudsz hozzászólni a beszélgetéshez, hogy ki fogsz lógni a társaságból…

Egy darabig talán megpróbáltál ellenállni ezeknek az érzéseknek, de hamarosan úgy gondoltad, hogy ’nem lehetnek véletlenek ezek az érzések, valószínűleg jobb lenne, ha nem lennék itt’. Ezután pedig nem kellett túl sok idő, hogy elmenekülj az adott helyzetből.

Amikor megpróbáljuk elnyomni a szorongást

Ismerős? Ehhez hasonló szituáció természetesen az élet bármely területén előfordulhat. Lehet, hogy nem pont ez a konkrét helyzet, de maga az érzés a legtöbbünk számára ismerős lehet.

Mi is történt pontosan?

Adott volt egy olyan esemény, amellyel kapcsolatban bizonyos félelmeink, rossz érzéseink voltak, már magát a konkrét dolgot megelőzően is.

Elég sok negatív gondolat társult hozzá (a fenti példánál maradva ilyen lehet mondjuk a ’nem fogok tudni megszólalni’, ’nem illek a társaságba’, ’mindenki látni fogja rajtam, hogy milyen kényelmetlenül érzem magam’) , melyekhez szorongáskeltő érzések kapcsolódtak (félelem mások véleményétől, a megszégyenüléstől).

A negatív gondolatok és a szorongást keltő érzések hatására pedig azonnal bekapcsolt egy nagyon gyakori automatikus reakció: az elkerülés, ami ebben az esetben a helyzetből való azonnali elmenekülést jelentette.

De vajon jól tesszük-e, ha elmenekülünk az ilyen helyzetekből? Egy kutatás szerint a pszichológiai problémák elég nagy részét az okozza, ha megpróbáljuk elnyomni a negatív érzéseinket.

Annak, hogy egy nehéz helyzetből az első logikus megoldásnak a menekülés tűnik, evolúciós gyökerei vannak. Az ősidőkben két lehetősége volt az ősembernek, hogy túlélje például egy vadállat támadását vagy bármilyen más, többnyire az életét fenyegető veszélyt. Vagy harcolt vagy menekült, azaz a ma ’fight or flight’ , küzdj vagy menekülj stratégiaként ismert módszer valamelyikét választhatta.

A világ azóta rengeteget változott és viszonylag kevés olyan dolog van, ami közvetlenül az életünket veszélyeztetné, de a ’harcolj vagy menekülj’ megoldási mód továbbra is bekapcsol, ha bármilyen veszélyt érzünk.

A menekülés pedig rövid távon mindenképpen a könnyebb megoldás, hiszen sokkal kevesebb energiát igényel, mint a helyzettel való szembenézés és megküzdés. A hatása is azonnali. Egyfajta struccpolitika ez de tény, hogy rövid távon igaznak érezzük a mondást, hogy ami nincs, az nem is fáj.

Ilyen ’struccpolitika típusú’ megküzdési mód lehet a helyzetből való elmenekülésen kívül bármilyen tevékenység, amellyel a rossz érzéseinket próbáljuk elnyomni, például nassolás, alkoholfogyasztás, folyamatos internetezés vagy akár a munkába menekülés.

De ide sorolható az is, ha ahelyett, hogy megpróbálnánk feldolgozni a negatív érzéseinket egyszerűen a tudatalattinkba száműzzük őket. Továbbá az is, ha minden lehetséges módon elkerülünk egy számunkra kellemetlen helyzetet.