Menü

Ambivertált személyiség

Ismerjük a fogalmakat, hogy valaki introvertált, vagy extrovertált beállítottságú, de van itt egy harmadik is, ami nem annyira ismert. Nézzük, mit lehet tudni az ambivertált személyiség.

Gondolkodtál már azon, hogy milyen a személyiséged? Mennyire ismered önmagad? Inkább az extrovertáltak vagy inkább az introvertáltak csapatát erősíted? Fontos, hogy valamilyen szinten kategorizálni tudjuk magunkat, mivel így tudjuk felmérni erényeinket, nehézségeinket, vagyis azt, hogy milyenek is vagyunk valójában és milyen igényeink vannak. Ez testi és lelki egészségünk alapja. Az extrovertált, más néven centrovertált személy a külvilág felé nyitott, kedves, jókedélyű, társaságkedvelő.

Kimondottan kitárulkozó típus, szereti a társasága tagjainak megmutatni érzéseit, elmondani gondolatait. Az introvertált éppen az ellenkezője, inkább higgadtságáról, nyugalmáról híres, nem a társaság megnevettetője, ami viszont nem jelenti azt, hogy nincs jó humora. Ő az, aki bizalmatlan, kevesebb emberrel veszi körbe magát, lehet félénk, kevesebb felszínes, annál több mély érzelmeket tápláló kapcsolata van, legyen az családi- vagy baráti kapcsolat. Nos, aki mindkettőből tud magára húzni egy-egy jellemvonást és igazán egyikkel sem tud kizárólag azonosulni, az valószínűleg a kettő közti átmenetben találja meg a helyét, ezek pedig az ambivertált személyek.

Az ambivertáltak ilyenek is, meg olyanok is. Azt, hogy éppen melyik oldal felé billen a hozzáállásuk, legfőképp külső behatások döntik el. Ők azok a „kaméleonok”, akik általában alkalmazkodnak egy adott szituációhoz és éppen oda húznak, amelyikben jobban érzik magukat. Ők a kevert személyiséggel rendelkezők. Jobban képesek igazodni a körülöttük zajló eseményekhez, igencsak rugalmasok. Ezzel együtt jár, hogy nem annyira szélsőséges a gondolkodásuk és viselkedésük sem. Ők például könnyebben találnak munkát, hiszen képesek beolvadni a különböző feladatkörökbe, és hobbijuk is lehet többféle. Könnyen megtalálják a hangot másokkal, hiszen mindkét félhez ügyesen idomul.

Döntéseikben megfontoltság jellemezi őket, úgy válaszol és dönt, hogy a másiknak is jó legyen. Nincs bennük hatalmas megfelelési kényszer, ettől kicsit felszínesnek tűnhetnek. Jól átveszik mások rezgéseit, vidámságukkal, vagy éppen mélabús komorsággal képesek a másik félre hatást gyakorolni. Tökéletesek a kereskedelemben, a kreatív munkákban, de elképzelhető, hogy egy pszichológiai vonalon is komoly eredményeket tudnak elérni. Ők azok, akik nagyjából bármilyen körülmények között képesek jólérezni magukat.

Az ambivertált személyiség az introvertált és extrovertált arany középútja. Jól alkalmazkodó, mindenből magára von egy kicsit, kreatív, vidám és megértő.

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.