Menü

Ambivertált személyiség

Ismerjük a fogalmakat, hogy valaki introvertált, vagy extrovertált beállítottságú, de van itt egy harmadik is, ami nem annyira ismert. Nézzük, mit lehet tudni az ambivertált személyiség.

Gondolkodtál már azon, hogy milyen a személyiséged? Mennyire ismered önmagad? Inkább az extrovertáltak vagy inkább az introvertáltak csapatát erősíted? Fontos, hogy valamilyen szinten kategorizálni tudjuk magunkat, mivel így tudjuk felmérni erényeinket, nehézségeinket, vagyis azt, hogy milyenek is vagyunk valójában és milyen igényeink vannak. Ez testi és lelki egészségünk alapja. Az extrovertált, más néven centrovertált személy a külvilág felé nyitott, kedves, jókedélyű, társaságkedvelő.

Kimondottan kitárulkozó típus, szereti a társasága tagjainak megmutatni érzéseit, elmondani gondolatait. Az introvertált éppen az ellenkezője, inkább higgadtságáról, nyugalmáról híres, nem a társaság megnevettetője, ami viszont nem jelenti azt, hogy nincs jó humora. Ő az, aki bizalmatlan, kevesebb emberrel veszi körbe magát, lehet félénk, kevesebb felszínes, annál több mély érzelmeket tápláló kapcsolata van, legyen az családi- vagy baráti kapcsolat. Nos, aki mindkettőből tud magára húzni egy-egy jellemvonást és igazán egyikkel sem tud kizárólag azonosulni, az valószínűleg a kettő közti átmenetben találja meg a helyét, ezek pedig az ambivertált személyek.

Az ambivertáltak ilyenek is, meg olyanok is. Azt, hogy éppen melyik oldal felé billen a hozzáállásuk, legfőképp külső behatások döntik el. Ők azok a „kaméleonok”, akik általában alkalmazkodnak egy adott szituációhoz és éppen oda húznak, amelyikben jobban érzik magukat. Ők a kevert személyiséggel rendelkezők. Jobban képesek igazodni a körülöttük zajló eseményekhez, igencsak rugalmasok. Ezzel együtt jár, hogy nem annyira szélsőséges a gondolkodásuk és viselkedésük sem. Ők például könnyebben találnak munkát, hiszen képesek beolvadni a különböző feladatkörökbe, és hobbijuk is lehet többféle. Könnyen megtalálják a hangot másokkal, hiszen mindkét félhez ügyesen idomul.

Döntéseikben megfontoltság jellemezi őket, úgy válaszol és dönt, hogy a másiknak is jó legyen. Nincs bennük hatalmas megfelelési kényszer, ettől kicsit felszínesnek tűnhetnek. Jól átveszik mások rezgéseit, vidámságukkal, vagy éppen mélabús komorsággal képesek a másik félre hatást gyakorolni. Tökéletesek a kereskedelemben, a kreatív munkákban, de elképzelhető, hogy egy pszichológiai vonalon is komoly eredményeket tudnak elérni. Ők azok, akik nagyjából bármilyen körülmények között képesek jólérezni magukat.

Az ambivertált személyiség az introvertált és extrovertált arany középútja. Jól alkalmazkodó, mindenből magára von egy kicsit, kreatív, vidám és megértő.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!

A társasjátékok fejlesztő hatása

A sok pozitív hatása mellett a társasjáték türelemre és együttműködésre is megtanít, ráadásul szórakoztató formában, arról nem is beszélve, hogy sok szülő számára mintegy joker tevékenység a borús, esős napokon, amikor nem lehet szabadtéri programokkal lekötni a gyerekeket.

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.