Jóban maradni a korábbi párunkkal. Érdemes vagy soha?
- Dátum: 2024.07.07., 20:13
- Szabó Máté
- képek: pexels
- barát, bűntudat, ex, kapcsolat, párkapcsolat, szakítás, szerelmes
A szakítás nehéz, de vitathatatlanul még nehezebb, ha még mindig nagyon szeretjük a másikat, vagy sok közös barátunk van. Nincs minden veszve, nem kell minden szálat elvarrni, de közben fenntartani a további kapcsolatot majdhogynem lehetetlen. Hogyan és milyen formában lehet egy párkapcsolat után fenntartani a korábbi viszonyt, lehet-e kapcsolatból barátság?

A miértek?
Adódik a kérdés, hogy miért szeretnénk kapcsolatban maradni a volt párunkkal? A legjobb és legegészségesebb indok arra, hogy barátságot kössünk, az, ha valóban élvezzük a másik személy társaságát. Másrészt a “legyünk barátok” jelenség igazából arra szolgál, hogy ne vágjunk el minden kapcsolatot a másikkal. Az olyan fájdalmas érzések, mint a sértettség, a neheztelés, vagy a féltékenység azt jelzik, hogy nem érdemes fenntartani a barátságot. Valahol ezen érzések, mind egyfajta érzelmi felkészültség alapjait mutatják. Ha rosszul esik, hogy a másik egy új kapcsolatról beszél, vagy dühösek leszünk, ha egy évekkel korábbi vitára gondolunk, akkor valószínűleg jobban tesszük, ha távolságot tartunk. Létfontosságú, hogy nyíltan és őszintén kommunikáljunk a baráti kapcsolatainkról, ha éppen randevúzunk valakivel, ebbe az exünkkel való baráti kapcsolat mindenképp beletartozik.
Amiért nem
A volt párotokkal való barátság mindig emlékeztetni fog arra, hogy a kapcsolat kudarcba fulladt. Hiába váltok el barátokként, lehetetlen az emlékezetedből kitörölni a romantikus viszonyotok minden egyes részletét, és nem is szükséges. Ha mégis barátok maradtok, akkor nemcsak Instagramon, Facebookon jön majd szembe az új barátja/barátnője fotója, de hallgathatod is a volt párod szerelmes áradozását. Ezzel pedig nincs igazi lezárás sem. Egy fájdalmas szakítást nehéz feldolgozni, hajlamos lehetsz újra meg újra lejátszani a fejben a történteket és azon gondolkodni, hogy vajon mi lett volna, ha… Így viszont az új párodnak is zavaró lehet, ha kiderül, hogy még mindig szoros kapcsolatban állsz az exeddel, úgymond érdemesebb a múlt helyett a jelenre koncentrálni.
Sokan a bűntudatuk miatt próbálnak meg barátságban maradni a volt párjukkal, rosszul érzik magukat, amiért a másiknak fájdalmat okoztak, ezzel akarják valahogy tompítani az érzéseiket. Fontos azonban látnod, hogy nem a te felelősséged és feladatod az exed lelkét ápolni, különösen nem hosszú évekig. Neki is vannak barátai, szerettei, akik át fogják segíteni ezen a nehéz élethelyzeten. Ez pedig minél előbb megtörténik, annál jobb lesz mindkettőtöknek. Utána pedig már megint egy új szituáció kezdődhet mindkét fél életében.

Hogyan maradjunk jóban?
Először is húzzunk egyértelmű határokat. Gondoljuk át, hogy milyen viselkedés elfogadható számunkra és mi nem. Ha egyeznek az elvárásaink, minimalizálhatjuk a jövőbeni konfliktusokat. Valamint mindig hagyjunk időt magunknak. Jobb az óvatosság, amíg mindketten otthonosan nem mozgunk a “friendzone-ban”, mintsem a közösségi médián írogatni a másik félnek. Tiszteljük egymás érzéseit, és tartózkodjunk attól, hogy olyan magatartást tanúsítsunk, amivel megsérthetjük, vagy irritálhatjuk a másikat. A tiszta lap, és a figyelmesség a siker kulcsa, a régi emlékek felelevenítése valójában zsákutca.
Egy baráti kapcsolat fenntartása az exünkkel nagyon ritkán okoz érzelmi felüdülést. Csábító lehet felhívni a volt partnerünket, ha családi drámával, munkahelyi konfliktussal, vagy más hasonló problémával nézünk szembe, viszont ezek nem mindig hoznak megoldást az életünkbe. Tartózkodjunk attól, hogy egymás személyes ügyeiről, vagy kapcsolatairól kérdezzünk, különösen akkor, ha a másik nem feszegeti a témát. Emellett kerüljünk el minden romantikus, vagy flörtölő gesztust, nehogy kínos félreértés történjen. Ha inkább baráti kapcsolatot akarnak fenntartani a felek, akkor annak megfelelő elvárásokat érdemes magunk elé támasztani. Végül pedig a kapcsolatok az idő múlásával párhuzamosan fejlődnek, ahogy az emberek is. Tartsunk rendszeres önreflexiót és gondoljuk át, tényleg érdemes-e fenntartani ezt a barátságot, milyen előnyei, és hátrányai vannak, és hogyan változnak közöttünk a dolgok.
Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?
A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.
Az Asperger- szindróma jellemzői
Az Asperger-szindróma az autizmus spektrum egyik formája, amelyet hagyományosan a magasabb intellektuális képességek, a megőrzött nyelvi fejlődés és a szociális-kommunikációs nehézségek sajátos kombinációja jellemez. Bár a diagnosztikai rendszerek ma már hivatalosan nem különítik el az Asperger-szindrómát az autizmus spektrumzavar többi formájától, a fogalom tovább él a köztudatban, és sok ember számára fontos identitási és önértési keretet ad.
Természetes feszültségoldó technikák a mindennapokban
A modern élet állandó rohanása könnyen vezet krónikus feszültséghez, amely hosszú távon testi és lelki problémákat okozhat. A stressz önmagában nem ellenség, hiszen kis mennyiségben motiváló erőt jelenthet, ám ha tartósan fennáll, a szervezet kimerül. A feszültségoldás ezért nem luxus, hanem alapvető szükséglet.
Sajátszabályos gyerekek – hogyan értsük meg őket
Minden gyerek más, még a családon belüli gyermekek sem ugyanolyanok, hiába kapják ugyanazt a nevelést. Nézzük, milyenek a sajátszabályos gyerekek.
Alkalmazkodási zavar – a túlterheltség láthatatlan terhe
Az alkalmazkodási zavar olyan lelkiállapot, amely akkor jelentkezik, amikor az embert érő stressz meghaladja a megküzdési képességeit. Bár mindenki találkozik nehéz élethelyzetekkel, vannak időszakok, amikor a változások túl gyorsan, túl intenzíven vagy éppen túl hosszú ideig következnek be. Ilyenkor az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés is kibillenhet az egyensúlyából. A jelenséget gyakran félreértik, pedig nem gyengeség, hanem egy teljesen érthető emberi válasz a túlzott megterhelésre.