Menü

Dumpster diving: A környezettudatos kukázás

Még a COVID járvány első nagy hulláma idején, az otthon ülős időszakban lett nagy trend a YouTube-on a dumpster diving, vagyis kukabúvárkodás. Ezen kifejezés alatt arról készült videókat lehet nézni, ahogy egy fiatal nő/férfi, vagy fiatalok csoportja elmegy egy-egy amerikai nagyáruház hátsó bejáratánál lévő konténerekhez, és megmutatja, hogy mennyi minden használható, fogyasztható dolgot dobnak ki a boltok. Az epizódok végén pedig az a csúcspont, amikor a videókészítő megsaccolja, hogy körülbelül mennyi pénzt érnek a talált dolgok.

Személy szerint is kedvelem a környezetvédelemmel, hulladék csökkentéssel kapcsolatos videókat. Számos, a mindennapokban alkalmazható tippet kaptam már a minimalista életmóddal, illetve low waste/zero waste szemlélettel kapcsolatban. Azonban ezzel az irányzattal kapcsolatban elbizonytalanodtam. Több kérdés is felmerülhet az emberben: a dumpster diving lényege valójában a gyűjtögetés, és az újdonságok felfedezése, de mégis furcsa módja ez a gyűjtögetésnek. Másrészt miért kell osonva, “titokban” megmenteni ezeket a termékeket a felesleges kidobástól? Ez igazából inkább már csak a videó részéről szól. Hogyan lesz egyszerre bűnös és élvezetes dolog a kukázásból, amivel ma már karriert lehet építeni az interneten?

Illegális, veszélyes? Mégis hasznos

Hazánkban a kukázás illegális tevékenységnek minősül. Habár a gyakorlatban szerintem a hatóságok minden vágya egy csapat videózó fiatallal foglalkozni, akik épp a nagyáruház mögötti szemetest túrják. Viszont a törvény kérdése mellett a “búvárok” egészségügyi kockázatnak is kiteszik magukat a tárolókban található esetleges veszélyes anyagok által, pl.: törött üvegek, vegyszerek, valamint a szemétben jelen lévő általános higiéniás körülmények. A kukázással kapcsolatos alapmotivációkat tekintve nem elhanyagolható a szegénységi szempont, vagyis az anyagi kényszerűség miatti hulladékgyűjtés. Biztosan sokan láttunk már olyan rászorulót, aki a közterületek szeméttárolóiból gyűjtötte a kartondobozokat, üvegeket, vagy alumínium italos dobozokat, amelyeket a szupermarketekben kisebb pénzösszegekre válthat.

A környezetvédelemmel kapcsolatos motivációt képviselik azok, akik például a fogyasztói társadalom pazarlása elleni fellépés eszközeként gyűjtik a mások által kidobott, de még ehető élelmiszert, használati tárgyakat. Erre a csoportra szokták használni a dumpster diver, azaz kukabúvár kifejezést. Ők nem a rászorulás, hanem sokkal inkább környezetvédelmi szempontból gyűjtik a még hasznosítható szemetet, amivel segítenek egy fenntarthatóbb világ kialakításában.

Az ember mindig szemetel

Megfigyelhető, hogy a modern ember szemetet hagy maga után, vagy így, vagy úgy, de otthagyja a nyomát amerre jár. Például a gazdasági válságok, krízishelyzetek túlfogyasztásra ösztönzik az embereket. Ezen időszakok például arra ösztönözték az embereket, hogy romlandó árukat vásároljanak nagy mennyiségben, így próbáltak spórolni, és kihasználni az árréseket. A felhalmozott élelmiszerek nagy része azonban megromlott, mielőtt megehették volna őket, és végül nagy mennyiségben kerültek kidobásra. Összességében a középosztálybeli háztartások általában többet pazarolnak, mint a gazdagabbak vagy a szegényebbek, hiszen több ember alkotja ezt a csoportot, és egyénenként rengeteg dolgot is vásárolunk. Időről időre eljön az a pillanat, amikor a költekezés elkezdi meghaladni az erőforrásokat, és ez mindig előre jelzi, hogy a társadalom tagjai inkább a materiális dolgok felé fordulnak a különböző problémáik miatt.

Összességében a dumpster diving furcsa, egyszerre megmosolyogtató, de mégis hasznos jelenség. Leginkább fiatalok csoportja összegyűjt egy nagy adag szemetet, ami valójában már senkinek sem kell, és újrahasznosítja azt. Ezzel igazából óvják a környezetet, más emberek érdekeit sem sértik, és tesznek egy fenntarthatóbb jövőért, szóval csak támogatni lehet ezen mozgalmat.

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.