Menü

A pókfóbia hogyan küzdhető le?

Aktuális cikkünkben olyan alkalmazott gyakorlatokat mutatunk be, mellyel számos embernek sikerült már megszabadulnia a pókok okozta félelemtől. Feltárjuk az arachnofóbia leküzdése körüli legnagyobb hiedelmeket is.

Sokan gondolják úgy, hogy a pókok részletes megismerése megszünteti a fóbiás szorongásokat, és félelmeket. Az alapgondolat szerint a pókiszonyt leküzdhetjük, ha megismerkedünk az apró lényekkel, esetleg “totemizáljuk” a rettegés tárgyát. Ez a módszer azonban sok embernél kudarcot vallott már. A pók látványa által kiváltott érzelmi, és fizikai reakciók sokkal mélyebbről jönnek, mint az ismeretek. Ez a módszer azoknak segíthet, akiknél alacsony a félelem mértéke. Ahol már nem is inkább a szorongás, hanem az utálat dominál.

A következő bekezdésben egy három lépcsős programot fogok bemutatni, ami bár nem szerepel a nagy könyvekben, eredményei mégis kézzelfoghatóak.

Íme a 3 lépés, mely közelebb visz a sikerhez:

1. Tudatosítsd a félelmét!

2. Tudatosítsd a félelmének kiváltó helyzeteit

3. Fokozatosan szoktasd magad a félelem tárgyához

Először is ismerje be, hogy fél a pókoktól. Ez gyakran nem túl könnyű, mert sokszor a büszkeségünk nem engedi, hogy “gyengének” látszódjunk. Majd gondoljon bele, milyen helyzetek során kerülhet kapcsolatba a pókokkal. Végül pedig szoktassa magát ezekhez a helyzetekhez, és a pókokhoz. Ez egy hosszú lépés lesz, amin könnyű elbukni, ezért mindig fokozatosan érdemes csak haladni.

Gondoljon bele, milyen veszélyt jelent a pók az Ön életében. Milyen ártalmat tehet Önben? Lapozgasson lexikonokat, és mikor a képek látványától már úgy érzi nem riad vissza, kukkantson be egy állatkereskedés ablakán. Ha később elég erősnek érzi majd magát, menjen be a tarantulákhoz, vagy látogasson el az állatkertbe. Ez minden bizonnyal több hónapot is igénybe fog venni. Az utolsó lépés a mélyvíz. Menjen el egy olyan ismerőséhez, aki pókokat, tarantulát tart az otthonában. Tartózkodjon velük egy szobába, miközben a madárpók is szabadon van engedve. Minél nagyobb és áttekinthetőbb a szoba, annál könnyebb lesz.

A fóbiák kialakulásának többféle oka lehet, amit egyes pszichológiai iskolák eltérően magyaráznak.

A fóbia bizonyos helyzetekben alapulhat gyerekkori traumán, jó példa erre a kutyaharapás következtében kialakuló kinofóbia, vagyis a kutyáktól való félelem.

A behaviorista, azaz tanuláselméleti nézőpont szerint a fóbiák hátterében a tanulás áll: először megtanulunk félni a rettegett tárgytól, eseménytől vagy helyzettől, és mindent elkövetünk, hogy elkerüljük őket, ezáltal a félelmek csak tovább fokozódnak.

A pszichoanalitikus megközelítés szerint a nehezen kezelhető érzéseinket például félelem, szorongás, indulat igyekszünk kontrollálni azáltal, hogy olyan védekező mechanizmusokat mozgósítunk, mint az elfojtás vagy az áttolás, amik a fóbiák hátterében állnak. Az áttolás segítségével olyan tárgyra vagy helyzetre tesszük át nehéz érzéseinket, amit könnyebben tudunk kezelni.

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.