Menü
  • Elme és lélek
  • Normális, ha magunkban beszélünk?

Normális, ha magunkban beszélünk?

Előfordul, hogy beszélünk magunkban? Semmi ok az aggodalomra, igazából egészséges szokás.

Mind beszélünk magunkban, olykor vagy a fejünkben vagy hangosan zajlik ilyenkor egy párbeszéd saját magunkkal. Vannak, akik kifejezetten szokásként művelik és észre sem veszik, hogy magukban motyognak, mások csak gondolatban diskurálnak. A jó hír az, hogy nincs semmi baj a mentális egészségünkkel, ha mi is ezt tesszük.

Szakértők szerint magunkba beszélni olyan szokás, ami kifejezetten jót is tehet a lelki egyensúlynak és megváltoztathatja az életünket.

Miért beszélünk magunkban?

Vannak időszakok, amikor szükségünk van rá, hogy „meghallgassuk magunkat” – hallgassunk a saját belső hangunkra. Lehetséges, hogy azért beszélünk magunkban, mert nálunk jobban senki sem ért meg bennünket.

Akkor nem vagyunk ettől bolondok? Természetesen nem!

Pszichológusok szerint erre lehetőségként kellene tekinteni, amelynek segítségével kialakíthatunk egy szeretetteljesebb belső dialógust önmagunkkal. A szakember szerint, ha ezt a belső hangot nem kritikussá, hanem kedvesebbé tesszük, megváltozhatjuk az egész életünket pozitív irányban.

Ha sikerül pozitívabb irányba terelni a negatív belső monológokat, párbeszédeket önmagunkkal, akkor jelentős mértékben javíthatunk a mentális állapotunkon, ez pedig a másokkal való kommunikációra is kihathat.

Ha azonban a magunkkal való beszélgetés negatív irányba visz – akár szociális, akár érzelmi értelemben -, akkor már gondok vannak. A mentális probléma valahol itt kezdődik.

Mikor rossz, ha magunkban beszélünk?

Akkor, ha túlságosan sok, vagy túlságosan látványos, ahogy magunkkal társalgunk, vagy pedig negatív, önbizalomhiányos gondolatokat erősítünk magunkban.

Vajon sűrűn beszélnek magukban az emberek?

Ha megkérdezzük magunkat vagy akár másokat – családtagokat, barátokat -, rá fogunk jönni, hogy a válasz egy határozott igen. Mindenki beszél magában, ha ezt tesszük, még nem jelenti azt, hogy mentális problémánk lenne.

Az önmagunkkal való kommunikáció egyik legjobb módja, ha az számunkra igazi lökést ad, hogy sikeresebben hajtsuk végre az előttünk álló feladatokat. Biztosítani kell magunkat arról, hogy meg tudjuk csinálni, képesek vagyunk rá. Így tesz a magunkkal való beszélgetés erősebbé és magabiztosabbá!

  • A rovat további cikkei

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.