Érzelmi fertőzés – ne vedd magadra
- Dátum: 2024.09.22., 08:01
- Erdős Dorka
- képek:pexels.com
- empátia, érzelmek, szociológia, szomorúság, tömegpszichózis
Kivel nem fordult még elő, hogy amikor egy romantikus filmet néz, akkor annak hangulata ráragad? Beleéljük magunkat a szerepbe, azonosulunk a szereplőkkel, átéljük a velük történteket. Ilyen egy érzelmi fertőzés.
Mivel érző lények vagyunk, empatikusak, azaz együttérzőek, mások érzelmeire fogékonyak, igen hamar át tudjuk érezni, mondhatni magunkra húzni mások érzéseit, élethelyzeteit. Gondoljunk arra, hogy amikor egy jó barátunk szomorú, akkor egy kicsit mi is szomorúak leszünk, vagy éppen a legjobb barátnőnk férjhez megy és örülünk örömének. Ez a dolog sokkal gyakoribb a mindennapi életben, minthogy észrevennénk.

Az érzelmi fertőzésnél az egyén nem akaratlagosan veszi át az érzelmeket, hanem automatikusan leutánozza a másik egyén viselkedési mintáit. Arra gondolunk, amikor erről beszélünk, hogy, ha például vigasztaljuk a másikat valami szomorú esemény miatt, akkor mi is szomorú arckifejezést veszünk fel, esetleg meggörnyedünk, azaz utánozzuk a valóban szomorú ember arckifejezéseit és mozdulatait. Ekkor történik meg, hogy érzelmileg azonosulunk az illetővel. Ők ezt nem szándékosan csinálják velünk, vagyis nem akarnak befolyásolni minket semmiben, csupán hatással van ránk viselkedésük.
A pszichológiában, szociológiában már régóta ismert és vizsgált tény, hogy egy csoport viselkedésénél egy erősebb érzelem majdnem minden tagjának viselkedését egy irányba sodorja, hiszen átveszik egy erős érzelmekkel és azok tényleges kifejezésével rendelkező tagjának viselkedési mintáit. Ez főleg a tömegpszichózisban foglal el jelentős szerepet. Eszünkbe juthat, hogy egy munkahelyen, ha mindenki utálja a főnököt, akkor az valahonnan, valaki érzelmeitől indult, mely befolyásolja a többi dolgozót. Ugyanitt megemlíthetem, amikor az iskolában a gyerekek „klikkesednek”, vagy kiközösítenek egy-egy másik gyerkőcöt. Nagyon fontos, hogy megjegyezzük, az érzelmi fertőzés ugyan hasonló, de nem azonos az empátiával, mivel az empátiához egyfajta autonómia szükséges, azaz csak akkor érezzük át más helyzetét, ha tudunk vele azonosulni.
Az érzelmi fertőzésnél, ez automatikus. Az is érdekes tény, hogy a negatív érzelmek sokkal jobban átvehetőek, mivel sokkal gyorsabb emocionális (érzelmeken alapuló) reakciókat váltanak ki az emberből. Egy idő után, ha ezt nem kontrolláljuk, akkor belesétálhatunk abba, hogy olyan mély hatással lesz ránk más ember problémája, hogy „lehúz” minket is a mélybe, mindennapossá válik a rosszkedv, pedig nem is a mi problémánk.

Fontos, hogy tudatosan odafigyeljünk arra, hogy mások negatív érzelmei ne legyenek úrrá rajtunk, hiszen, ha akarjuk, ha nem, azok nem a mi problémáink és nem nekünk kell megoldani őket. Próbáljunk arra koncentrálni, hogy a pozitív események és a jószándék vezéreljen minket. Jópélda erre az adakozás, hiszen amikor valaki szívügyének érzi, hogy segítsen másokon, akkor képes hatalmas összefogást elérni, ami szintén egy érzelmi fertőzés ilyen szempontból, csak éppen pozitív oldalról. Amikor egy szerettünknek, barátunknak szeretnénk segíteni a negatív érzelmek feldolgozásában, próbáljunk merítkezni a saját pozitív élményeinkből, hiszen ez is ragadós.
Az érzelmi fertőzés egy mindennapos dolog az életünkben, sokszor észre se vesszük, pedig érdemes odafigyelni ara, hogy ne legyenek ránk befolyással mások negatív érzelmei, hiszen mások gondjait nem nekünk kell megoldani, legfeljebb támogatnunk és segítenünk kell őt a megoldás megtalálásában.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?
Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel
A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.
Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle
A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.
Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában
Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?