Mit jelent az idegen nyelvi szorongás?

Beszélem a nyelvet, csak épp megszólalni nem merek – valahol itt kezdődik az idegen nyelvi szorongás. Vannak, akik tanultak és beszélnek idegen nyelveket, csak kicsit szorongóbbak, gátlásosabbak az átlagnál. A probléma több embert érint, mint elsőre gondolnánk.

Nyelvtanárként is azt tapasztalom, hogy meglehetősen gyakori, hogy valaki szépen elsajátítja az idegen nyelvet, mégsem meri élesben alkalmazni.

Többségüknek az a legnagyobb félelme, hogy nem tudják magukat kifejezni, félremegy majd az üzenetük. Ez lehet a kiejtés miatt vagy nyelvtani hibáktól való félelem, esetleg a nem hibátlan beszéd miatt. A jelenség cseppet sem egyedi, sőt: mára már szakirodalom is áll mögötte.

A foreign language anxiety, azaz az idegen nyelv elsajátításával járó stressz az egyik legfőbb oka annak, hogy sokan tartózkodnak a nyelvtanulástól.

Diákok esetében a szakértők szerint ez általában három téren jelentkezik: a kommunikációtól való félelem; a vizsgáktól való szorongás; valamint a rossz jegyek miatti aggodalom, pedig a nyelvtanárok is alátámasztják, hogy bár nagyon sok tényezőn múlik, hogy ki milyen magabiztossággal vág bele egy új nyelvbe, mindenképp annak gyakorlása a legfontosabb, tehát bátran merjünk megszólalni!

Különösen nehéz, ha egy tanuló eleve introvertáltabb, ő az idegen nyelven is nehezebben szólal majd meg, mint extrovertált társai. Úgy gondolom az idegen nyelv tanításánál nagyon fontos a beszédközpontú oktatás. Az órán nagyon lényeges és ezt mindig elmondom a diákoknak, hogy ne szégyenítsük, ne nevessük ki egymást.

Tapasztalatom az, hogy csak ront a helyzeten, amikor valaki idegen nyelvi környezetben először meri használni a tudását, az őt körbevevők pedig rögtön kijavítják, korrigálják.

Tolmácsoltam német és magyar tűzoltók között és mikor ki kellett állni, senki sem vállalta, majd miután én elvégeztem a feladatot, számos korrigálás, helyesbítést, kritikát kaptam, aminek az lett a vége, hogy többet nem vállaltam tolmácsolást díszvacsorán vagy mikrofon előtt.

Az asztalnál viszont bármikor elbeszélgettem bármely német tűzoltóval a legkisebb nyelvi fennakadás nélkül. A kudarcélmény mindig elveszi az ember kedvét.

Teljesen mindegy, hogy német, angol vagy bármely más nyelvről is beszélünk, a legjobb – természetesen a körülményekhez képest – ha megvan bennünk egyfajta nyelvi lazaság.

Természetesen egy vizsgahelyzet vagy esetleg az állampolgárság megszerzése meglehetősen stresszes, ekkor nem könnyű azt a bizonyos nyelvi lazaságot hozni.

Az igazi nyelvtanulás az, amikor egy másik országban olyanokkal beszélgetünk, akiknek az az anyanyelvük és aki nem javítgat ki folyamatosan, hanem inkább bátorít. Egy nyelv által betekintést kaphatunk új kultúrákba, új emberek életébe is.