Menü

Mit szoktál álmodni? – a leggyakoribb álmok és jelentésük

Mindenki álmodik, még akkor is, ha nem emlékszik rá. Az álomfejtés arra való, hogy megérthessük, miért álmodjuk épp azt, amit álmodunk.

Az álmokat érdemes néha komolyan venni, hiszen elménk, pszichénk alkotja őket, amikor testünk megpihen. Már Sigmund Freud is foglalkozott a témával, aki szerint az álmaink a tudatalattinkba vezető „királyi út”, megismerésével felfedhetjük vágyainkat, félelmeinket. Az már bebizonyosodott, hogy álmainkat nem csak a pszichés állapotunk befolyásolja, hanem például alvó helyzetünk, vagy éppen az aznap elfogyasztott nehéz étel feldolgozása is. Vannak bizonyos álmok, amik többször is előfordulhatnak életünk során, sőt akár rövid időn belül többszörösen visszatérők is lehetnek.

Az egyik leggyakoribb álom az, amikor zuhanunk. Nagyon ijesztő lehet, a többség fel is ébred, mielőtt álmában földet érne. Általában azok az emberek találkoznak vele, akiknek életében éppen ellentmondás van az akarat és a megvalósulás között, vagy akik nem tudják kontrollálni életük sodrását éppen.

Álmodhatunk halálról, de nem mindegy kiéről. A saját halálunk utalhat arra, hogy valamilyen életszakaszt le kell zárnunk, amitől szorongunk, félünk meghozni a döntést. Amikor valamelyik szerettünkkel történik, akkor félünk az elvesztésétől, bizonytalanságot érzünk vele kapcsolatban, és támogatást várunk tőle.

Igen gyakoriak a terhességről szóló álmok, ami nyilván a nőket érinti inkább. Ez arra utalhat, hogy félünk a feladattól, ami a szülővé válással jár, de az is benne van a pakliban, hogy fejlődést érünk el egy párkapcsolatban, a munkánkban, akár a hobbinkban, mégpedig olyan mértékű ez a fejlődés, amire nem is gondoltunk.

Meglepő lehet, amikor meztelenséggel álmodunk, főleg annak, aki szégyellősebb. Ez inkább ara vezethető vissza, hogy félünk megmutatni hibáinkat, más képet mutatunk a külvilág felé, mint amilyenek valójában vagyunk.

Sokaknak visszatér álmukban megszakított párkapcsolatuk másik fele. Ez abszolút gyászfeldolgozási reakció szervezetük részéről, mellyel a feltépett sebeket gyógyítják, a sérelmeket feldolgozzák.

Nagyon sok ember repül álmában. Ez az az érzés, amikor felhőtlenül érezzük magunkat, kreativitásunk szárnyal, ami pedig pont arra akar rámutatni, hogy ideje ezt az oldalunkat is szabadjára engedni és nem csak a mókuskereket hajtani tovább egész nap. Ide kapcsolható az is, hogy a repülőgép a vágyak és remények szimbóluma.

Végül egy érdekesség, amikor a fogakkal álmodunk. A kieső fogaink veszteségre vagy vereségre utalhatnak, vagy egy olyan megélt helyzetre, amikor nem tudtuk érvényesíteni akaratunkat, vagy éppen nem vagyunk őszinték magunkkal, esetleg másokkal sem.

Az álmok a lelki állapotunk kivetülései lehetnek, melyeket elemezve átgondolhatjuk, hogy mik a ránk váró megoldatlan feladatok, vagy feldolgozatlan események.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.