Sportszülők

Foci, kosárlabda, kézi, futás, úszás… Sportszülőnek lenni nem nehéz, de nagyon nemes küldetés. Mivel jár, ha sportoló gyermeked van?

Nincs hétvégénk. A szombatot, a vasárnapot a pálya szélén, az edzőteremben, a versenyen, az uszodában töltjük. Az autónk tele van sporttáskával, sportitallal, rágcsálni valóval, koszos focicsukákkal, edzőcipőkkel. Egy guruló öltöző sporttáskákkal/ruhákkal, papírtörlővel, esernyővel, rágcsálni valóval, vízzel, telefontöltőkkel, tankönyvekkel.

Ha sportszülő vagy, a szennyeskosár folyamatosan tele van. Több sport több szennyes. Három fiam van, mindig figyelnem kell arra, hogy lehetőleg egy éjszaka leforgása alatt tisztává és szárazzá varázsoljam az izzadtságszagú mezeket a másnapi meccsre.

Még tapasztalt anyukaként is vannak olyan napok, amikor a házat szétkutatva rohangálok, hogy kék csapatmezt vagy atlétika felszerelést keressek, pedig van hely külön ezeknek a holmiknak. A kérdése pedig, ami a legtöbbször elhangzik: „Anya, kimostad a focis cuccom?” Bár annyi ezresem lenne, ahányszor ezt eddig hallottam!

Ha sportanyuka vagy, a következőket biztosan érteni fogod:

A meccsekhez/versenyekhez igazodik a hétvége.

A versenynaptár folyamatosan tele van.

A világ összes pénze nem elég. A fizetés nagy része sportfelszerelésre, étrendkiegészítőkre, krémekre megy el.

Nem mindegy, mi a vacsora. Edzés után a gyerekeknek olyan tápláló étrendre van szükségük, ami támogatja a sportteljesítményt, ami feltölti szerveztük lemerült tápanyagraktárait, ami segíti a sportteljesítményük javulását.

Folyamatosan megoldandó helyzet elé állít a kisebb testvérek felügyelete vagy lefoglalása a nagyobbak versenyei, meccsei alatt.

Mindig hálás vagyok, hogy a nagyszülők vigyáznak a háromévesemre, amíg a tizenöt éves fiammal focimeccsen vagy a tizenegy éves fiammal futóversenyen vagyunk.

Pszichológusként is rendelünk.

A sport tele van érzelmekkel, győzelemmel, vereséggel, ez sok érzelmet hozhat ki a gyerekekből és a szülőkből. A mi feladatunk, hogy segítsünk a gyerekeinknek eligazodni bennük. Egyet soha ne felejtsünk: mindig dicsérjük meg őket a pályán nyújtott teljesítményükért.

Családi nyaralást, szigorúan abban a pár hétben szervezünk, amíg szünet van az egyesületnél.

Órákat várunk a kocsiban, pálya mellett, fagyban, jégben, forróságban. Minden időben ottvagyunk a pálya szélén.

A logisztikát folyton tanuljuk, főleg, ha több gyereket kell vinni, két különböző helyszínre ugyanazon a hétvégi napon.

Rettentően hálásak tudunk lenni egy megértő iskolai háttérért, s ha már iskola: a leckét mindig útközben kérdezzük ki.

A sportszülők sok áldozatot hoznak azért, hogy a gyerekeik sportoljanak. Megéri mindez? Igen! Látjuk őket fejlődni, új készségeket tanulni, barátokat szerezni. S bár logisztikailag nehéz a családomnak, a világért sem cserélném el azokat az élményeket, amelyeket a gyerekeim megtapasztalnak, átélhetnek vagy azokat a készségeket, amelyeket elsajátíthatnak a sport által. Sportolószülőkként nemcsak jó sportolókat neveltünk, hanem jó embereket is.