Kik szenvednek társfüggőségben?
- Dátum: 2024.12.18., 03:19
- Martinka Dia
- képek:pixabay
- felelősség, függőség, gyerekkori trauma, kezelés, kognitív viselkedésterápia, manipuláció, megoldás, pszichoterápia, társfüggőség, tünet
A társfüggőség egy másik embernek, a másik véleményének való kóros alárendeltség. Függőség ez is, amely lehetetlenné teszi az egyenlőségen alapuló emberi kapcsolatok kialakítását. A társfüggő személy másoktól teszi függővé önértékelését, véleményét, hangulatát, problémái miatt másokat okol, nem vállalja a felelősséget a tetteiért.
A társfüggőség következménye egyfajta manipuláció, amit a másik fél kihasználhat, hiszen a társfüggőséghez két ember kell. A társfüggős viselkedés megakadályozza az egészséges és egyenrangú emberi kapcsolatok kialakítását.

Mi lehet a társfüggőség oka? Mitől alakul ki?
Lehet egy gyermekkori trauma következménye, hiszen, ha egy gyermek élete kezdetén függ a szüleitől, különösen édesanyjától, ha pedig a gyermek ezt nem kapja meg, folyamatosan keresni fogja, felnőttként is.
Ezért lehet e társfüggőség oka gyerekkori trauma, mely akadályozhat a felnövés, a felnőtté válás folyamatában. A társfüggő személy tehát azt várja a másik embertől, amit gyermekként szüleitől nem kapott meg.
Társfüggő vagyok? Miről ismerhető fel?
A társfüggő ember nem akarja felvállalni a teljes felelősséget véleményéért, érzéseiért, tetteiért, életéért, hanem inkább másoktól függ. Nem önmaga alapján, hanem mindig mások és a körülmények által határozza meg magát.

Önbizalomhiányos, átteszi a felelősséget is a másikra, ezenkívül jellemző rá a megfelelési kényszer. Mivel nem tud kapcsolatai nélkül élni, ezért mindent megtesz azért, hogy ezek fennmaradjanak, ettől válik manipulálhatóvá, befolyásolhatóvá.
Társfüggő az, akinek mások figyelmére, jóváhagyására van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát, ha folyton másoknak akar megfelelni, ha nincs saját akarata, ha bizonyítani akarja folyton, hogy ő is értékes ember, ha nem tartja magát elég jónak és aggódik kapcsolatai elvesztéséért. A társfüggők egyik rossz kapcsolatból a másikba lépnek
A társfüggő társadalom sajnos kulturális jelenség. A mai kor embere számára a társfüggő gondolkodás- és viselkedésminták olyannyira természetesek és maguktól értetődnek, hogy általában fel sem ismeri az említett problémát. Az előfordulási gyakoriságok nem ismertek, de tapasztalati alapon ki lehet jelenteni, hogy a nők veszélyeztetettebbek. Ennek hátterében valószínűleg régi, férfiaknak alárendelt szerepükből áll.
Hogyan kezelhető ez a betegség, függőség?

A kezelés minden esetben pszichoterápia, kognitív viselkedésterápia, mely hosszú folyamat, gyakran több hónapig, évekig is eltarthat. A megelőzés a legjobb megoldás: a jó szülői kapcsolat, a szeretet, az önállóságra való nevelés és a gyerek önbizalmának erősítése.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.
Mi az a hatodik érzék? Létezik egyáltalán a megérzés?
Ki ne érezte volna már azt, vagy használta a kifejezést, hogy „van egy megérzésem”. Mi is az a hatodik érzék?
Április 2. Az autizmus világnapja
Április 2-a világszerte az autizmus világnapja, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az autizmus spektrumzavarral élő emberek helyzetére, elfogadására és támogatására. Ez a nap nemcsak az érintettekről szól, hanem a családtagokról, pedagógusokról és szakemberekről is, akik nap mint nap azon dolgoznak, hogy az autista emberek teljesebb életet élhessenek.