Menü

Kik szenvednek társfüggőségben?

A társfüggőség egy másik embernek, a másik véleményének való kóros alárendeltség. Függőség ez is, amely lehetetlenné teszi az egyenlőségen alapuló emberi kapcsolatok kialakítását. A társfüggő személy másoktól teszi függővé önértékelését, véleményét, hangulatát, problémái miatt másokat okol, nem vállalja a felelősséget a tetteiért.

A társfüggőség következménye egyfajta manipuláció, amit a másik fél kihasználhat, hiszen a társfüggőséghez két ember kell. A társfüggős viselkedés megakadályozza az egészséges és egyenrangú emberi kapcsolatok kialakítását.

Mi lehet a társfüggőség oka? Mitől alakul ki?

Lehet egy gyermekkori trauma következménye, hiszen, ha egy gyermek élete kezdetén függ a szüleitől, különösen édesanyjától, ha pedig a gyermek ezt nem kapja meg, folyamatosan keresni fogja, felnőttként is.

Ezért lehet e társfüggőség oka gyerekkori trauma, mely akadályozhat a felnövés, a felnőtté válás folyamatában. A társfüggő személy tehát azt várja a másik embertől, amit gyermekként szüleitől nem kapott meg.

Társfüggő vagyok? Miről ismerhető fel?

A társfüggő ember nem akarja felvállalni a teljes felelősséget véleményéért, érzéseiért, tetteiért, életéért, hanem inkább másoktól függ. Nem önmaga alapján, hanem mindig mások és a körülmények által határozza meg magát.

Önbizalomhiányos, átteszi a felelősséget is a másikra, ezenkívül jellemző rá a megfelelési kényszer. Mivel nem tud kapcsolatai nélkül élni, ezért mindent megtesz azért, hogy ezek fennmaradjanak, ettől válik manipulálhatóvá, befolyásolhatóvá.

Társfüggő az, akinek mások figyelmére, jóváhagyására van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát, ha folyton másoknak akar megfelelni, ha nincs saját akarata, ha bizonyítani akarja folyton, hogy ő is értékes ember, ha nem tartja magát elég jónak és aggódik kapcsolatai elvesztéséért. A társfüggők egyik rossz kapcsolatból a másikba lépnek

A társfüggő társadalom sajnos kulturális jelenség. A mai kor embere számára a társfüggő gondolkodás- és viselkedésminták olyannyira természetesek és maguktól értetődnek, hogy általában fel sem ismeri az említett problémát. Az előfordulási gyakoriságok nem ismertek, de tapasztalati alapon ki lehet jelenteni, hogy a nők veszélyeztetettebbek. Ennek hátterében valószínűleg régi, férfiaknak alárendelt szerepükből áll.

Hogyan kezelhető ez a betegség, függőség?

A kezelés minden esetben pszichoterápia, kognitív viselkedésterápia, mely hosszú folyamat, gyakran több hónapig, évekig is eltarthat. A megelőzés a legjobb megoldás: a jó szülői kapcsolat, a szeretet, az önállóságra való nevelés és a gyerek önbizalmának erősítése.

Az önkéntelen emlékezet

Az önkéntelen emlékezet egy hirtelen villanás, amiből a múltunk egy korábbi részére nézünk vissza és ez az érzés olykor nagyon magával ragadó tud lenni. A kérdés, hogy honnét jönnek ezek? Hogyan keletkeznek? Ebben a cikkben az önkéntelen emlékek témáját járjuk körül.

Mentális egészség a mindennapokban

Március minden évben a mentális egészség hónapja. A szakmai szervezetek és közösségek ebből az alkalomból rendszeresen kampányokkal hívják fel a figyelmet a mentális egészség fontosságára és tudatosítására.

Így kezeld a nárcisztikust

Ne tűrjük, hanem kezeljük a nárcisztikust! Ez is lehetne a főcím, A nárcisztikus olyan személyiségtípus, amelyről számtalan könyvet és pszichológiai tanulmányt lehetne írni. Mi jellemzi ezt a személyiségtípust és hogyan lehet kezelni az ilyen embert?

A motiváció elvesztésének okai

A motiváció egy rendkívül összetett és sokrétű jelenség, amely számos biológiai, pszichológiai és környezeti tényezőt magában foglal. Az alábbiakban részletesebben is kifejtem a motiváció működését és a legfontosabb összetevőit.

Telefóbia: tényleg ennyire ijesztő egy hívás?

A telefonhívásoktól és a beszélgetésektől való félelem, azaz a telefóbia nem pusztán bogarasság, hanem a szociális szorongás egyik fajtája. Ezt az iszonyt a társas érintkezés különböző formái váltják ki, mint például enni, előadni vagy szerepelni mások előtt. Jelen esetben a riadtságot a jellegzetes, semmiből előtörő csörgés: a csengőhang, majd az azt követő kommunikáció váltja ki. Az idegesség skálája széles és színes: a finomabb zavartságtól és a bosszúságtól egészen a pánikolásig terjedhet.