A mém pszichológiája: miért találjuk viccesnek?

Napjaink digitális világában az internetes mémek villámgyorsan terjednek, formálják a közbeszédet és egyetlen kép vagy mondat erejével képesek társadalmi jelenségekre reflektálni. De mitől lesz sikeres? Miért válik bizonyos tartalom kulturális jelenséggé, míg mások feledésbe merülnek? Az alábbiakban a mémek működéséről, eredetéről és hatásáról tudhatunk meg többet.

A mém egy eszmei produktum, amely egyfajta társadalmi konszenzuson alapul. Vagyis azért vicces, mert erről már mindenki hallott, ezt már mindenki ismeri. A kulturális reprezentációk terjedhetnek nagyon lassan generációról generációra (akárcsak a hagyományok), valamint elérhetnek gyorsan egy nagy populációt (mint például a divat). Népszerűvé válásukban a gondolkodás, az emlékezés és a kommunikáció játszanak főszerepet. Az emberek illúziói ellenére „mindenki fogad és továbbít kulturális mintázatokat”. A nyelv az, amely által igazán lendületbe jönnek, és ez az, amelynek révén az „én” megjelenik. A 21. században a mémek online terjednek, de ugyanígy beszélhetünk más médiumok által terjesztett alkotásokról is, például televíziós vagy nyomtatott sajtós képekről.

Az internetes poénok keletkezéstörténetét leginkább az emberi kreativitással jellemezhetnénk, mely határtalan és eredményét tekintve színes skáláját mutatja. Az online humor alkalmas arra, hogy valós társadalmi kérdésekre hívja fel a figyelmet és, hogy általa különböző termékeket reklámozzanak, vagy akár politikai közszereplőket állítsanak a tűzkeresztbe.

Az internetes verzió

A mémek médiumról médiumra ugrálnak és gyakorlatilag megfoghatatlanok. Nyelvben, írásban, szóban és digitálisan utaznak. Potenciálisan halhatatlanok, de létük a fizikai hordozók állandó láncolatától függ. Népszerűségét a közösségi média segíti legnagyobb mértékben és az emoji kommunikáció megjelenése is fontos. Egyre nagyobb tömeg kommunikál egyre komplexebb módon, aminek a digitális kultúrtermékek terjedése szerves részét jelenti.

A mémgyáros, aki igazából bárki lehet megnyit online egy előre kész sablont, vagy egy generátort, majd az előre kész betűtípussal ír valami humorosat, hogy úgy nézzen ki, mint az eredeti kép. Ezekre jellemző az aktualitás, a pletyka hatás és a közérthetőség. Vagyis azért vicces, mert mindenki érti, úgymond a jó mém rezonál a környezetére. A trollkodás egyfajta poénkifejező eszköz, mely tömör formában megalkotott humoros tartalom, amellyel naponta találkozunk a közösségi médiában és egyéb portálokon.

Miből épül fel?

A mémek kulturális vírusként az agyunkban megmaradó történések, képek, hősök, dalok és izgató ingerek egyvelege. A mai képkultúra alakítja ki és formálja, főként a sci-fi-filmek, a rajzfilmek, a képregények, a tévéreklámok és természetesen mindaz, ami befészkeli magát a gondolatainkba. Az internetes tartalom jó példa arra, hogy a vizualitás elsődlegessé válik a szöveggel szemben. A képeket társadalmi kontextustól, nyelvismerettől függetlenül is meg lehet érteni és komplex folyamatokat is leegyszerűsítve tudnak ábrázolni. A fotók nem állnak a tudat befolyásolása alatt, szuggesztív erejüknél fogva befolyásolják gondolkodásunkat és érzelmeinket. A vizualitás térnyerésére a digitális kommunikációban példaként említhetjük a közösségi oldalakra feltöltött (profil)képeket, a szelfikészítést, az operációs rendszerek vizuális és ikonokat használó kezelőfelületét, a képvicceket és a mémeket, valamint az emotikonokat, illetve a reakciókat.

Az internetes alkotások valójában a multimediális szövegekhez sorolhatók. Ezek több jelrendszer együttesét jelentik: a nyelvi mellett van egy zenei, képi jelrendszer, amely vizuális/akusztikus közlési csatornán át jut el hozzánk. A mémek metaforikus jelentést hordozó képek, melyek a szöveggel alkotnak egységet, a Web 2.0-ra jellemző könnyű tartalom létrehozás eredményeként. A prosumerek által létrehozott kultúra főként a meglévő alkotások újrakombinálásán, vagyis a mashupon és a remixen alapul, és nem az új szerzemények létrehozásán, avagy a legjobb újraértelmezni a régit. A mémek esetén a képek elsőrendűek a szavakkal szemben, viszont maga a vizuális megjelenés (önmagában) nem egyértelmű. Ezekben az esetekben a kép és a szöveg egyenrangú kölcsönhatásban van. Az már a jelentéstől függ, hogy melyik elem hangsúlyosabb a fogyasztó számára.

A mémek kategóriái

A legfontosabb a mozzanatokon, cselekvésen alapuló és az élet történéseire reagáló mémek (pl. fail-mém).
Jelentősek a különböző hatósági intézkedéseken, szimbólumokon, kijelentéseken alapuló és tabukra reagáló mémek (pl. politikai szereplők megjelenése).
Viccesek a személyes akciókhoz, produkciókhoz köthető mémek, ahol a cselekvő személye lényegtelen.
Mozgóképes mémek, avagy minden, ami film és sorozat.
Kultuszmémek (pl. a Chuck Norris-féle vicckultúra).
Sztereotípiákon alapuló mémek (pl. az informatikus mémek).
Nemzeti/népcsoporton alapuló mémek (pl. magyar történelmi mémek).

A mémek közül gyakran használatosak a mindennapi, életszerű szituációkról szóló rövid sztorik. Gondoljunk csak a legnépszerűbbekre, mint például: a Forever Alone, a Troll face, a Me Gusta, vagy éppen a Bitch Please. A mesterséges intelligencia, a virtuális valóság és az interaktív platformok új lehetőségeket teremtenek a vizuális humor és az online közösségek számára. Az biztos, hogy a mémek nem csupán szórakoztató tartalmak: társadalmi tükröt tartanak elénk, segítenek formálni a közbeszédet és új módokat teremtenek a véleménynyilvánításra.