Menü

Food shaming – nézzük, mit eszel!

Ki ne futott volna már bele abba, hogy mások esetleg rossz szemmel nézik, hogy mit és hogyan eszik?! Nem csak akkor szégyenkezhetünk, ha mások a külsőnket ítélik meg.

A food shaming magyarra fordítva azt jelenti, hogy étkezés miatti szégyenkeltés. A shaming szót már ismerhetjük a már inkább köztudatban lévő body shaming-ből, ami testszégyenítést jelent. Ebben az esteben arról van szó, hogy valakit megszégyenítenek a testi adottságai miatt. Ez a jelenséget már egy öltözködés esetében is, sőt más az étkezési szokásaink miatt is tapasztalhatjuk. Gondoljunk csak arra, hogy egy társaságban ülünk az asztalnál és valamiből esetleg többet merünk a tányérra, mint mások, majd jön a mondat „ezt mind megeszed?”, vagy „jó sokat tudsz enni”.

A fordított változata az, amikor valamit nem szeretünk, mondjuk én nem eszem meg a sütőtököt, mert még az illatától is kifutnék a világból, de másoknak azt mondanám, hogy mennyire gusztustalan ez az étel, hogy tudja azt megenni, miközben nekilátna a falatozásnak. Ezzel leszólom az ő ízlését, akár főztjét, ami miatt szégyellni fogja magát valószínűleg.

Ennek a fajta szégyenkezésnek komoly pszichikai problémák lehetnek a következményei. Először valószínűleg elutasító magatartás jelentkezik, azaz a kritizált egyén nem mer enni mások előtt, vagy mindenből csak kevesebbet. Majd ez átfordulhat abba, hogy mivel mások előtt nem eszik rendesen, otthon „zugevésbe” kezd, ott fogyasztja el azt, amit máshol nem mer. A gond ott kezdődik, hogy amikor szégyenkezünk, szembe állítanak egyfajta gyengeségünkkel. Ez akkor a legrosszabb, amikor lehet, hogy ránk férne, ha néhány kiló lecsúszna a testünkről, és pont ezért kapjuk a fejünkhöz, hogy mennyit és hogyan eszünk.

Ami a másik oldalt nézve érdekes kérdés, hogy mi alapján döntjük el, hogy milyen étkezés a helyes, vagy egészséges?! Nyilván tudjuk, hogy az édességnél egészségesebb a zöldség és a gyümölcs, de azért nem kell lemondani a finom kis csokikról sem feltétlenül. Ebben igen is meg kell találni az arany középutat. Azt viszont akkor is tiszteletben kell tartanunk egy felnőtt ember étkezési szokásainál, hogy alapvetően semmi közünk ahhoz, hogy mit, mikor és hogyan eszik. Hiszen ez nem a mi dolgunk, nem rólunk szólnak az ő szokásai.

A megszégyenített embernek pedig tudatában kell lennie annak, hogy amikor valaki zsigerből kritizálja, sőt, kimondottan megszégyeníti, akkor az mindig a bántalmazóról szól, az ő elképzeléseiből indíttatik.

Szakemberek szerint úgy lehet ez ellen védekezni, hogy mérlegelünk. Amennyiben valós lehet az alapja a megjegyzésnek, érdemes elgondolkodni a változtatáson, ellenben nem kell szégyenérzetet érezni az étkezési szokásainkat illetően. Célravezető lehet a helyzet kezeléséhez, hogy megkeressük a számunkra megfelelő, szélsőségeket elkerülő köztes mezsgyét.

A food shaming az étkezés miatti szégyenkezés, melyet mások kellemetlen, kritizáló véleménye miatt érezhet valaki. Mérlegeljük, hogy egészségünk mit kíván, és ehhez igazítsuk a táplálkozásunkat, ne pedig mások véleménye határozza meg.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

Homoktövis – a természet egyik leggazdagabb vitaminforrása

A homoktövis (Hippophae rhamnoides) az egyik legismertebb gyógynövény, amelyet évszázadok óta alkalmaznak egészségmegőrző célokra. Élénk narancssárga bogyói rendkívül gazdagok vitaminokban, antioxidánsokban és bioaktív vegyületekben, ezért sokan „szuperélelmiszerként” emlegetik.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.