Telefóbia: tényleg ennyire ijesztő egy hívás?

A telefonhívásoktól és a beszélgetésektől való félelem, azaz a telefóbia nem pusztán bogarasság, hanem a szociális szorongás egyik fajtája. Ezt az iszonyt a társas érintkezés különböző formái váltják ki, mint például enni, előadni vagy szerepelni mások előtt. Jelen esetben a riadtságot a jellegzetes, semmiből előtörő csörgés: a csengőhang, majd az azt követő kommunikáció váltja ki. Az idegesség skálája széles és színes: a finomabb zavartságtól és a bosszúságtól egészen a pánikolásig terjedhet.

Személyes sztori, hogy nagy megkönnyebbülést éreztem, amikor nem csak magamnak, hanem másnak is bevallottam: nem szeretek telefonálni! Sose szerettem, egyszerűen nem. Ha meghallom a csengőhangot, akárki hív, már kapásból megemelkedik a pulzusom, hogy beszélni kell. Azért az évek és a munkám során megedződtem, ugyanis telefonos ügyfélszolgálaton nehéz volt elkerülni a hívást…eléggé egyértelmű módon. Bár a csörgések előtt még mindig érzékelem az enyhe diszkomfortot, azért megtanultam kezelni.

Mik is a telefóbia jelei?

A telefóbiások már a hívás gondolatától, vagy a csengőhang hallatán szorongást érezhetnek. Jellemzően óvatosan kezdik a beszélgetést, elnézést kérnek, ha zavarnak, akár egyből fel is ajánlják, hogy majd később visszahívják a másikat, ha nem alkalmas – reménykedve abban, hogy valóban nem alkalmas az időpont, így megúszhatják a beszélgetést. A visszahívást azonban halogathatják, vagy egyáltalán meg sem ejtik, inkább a szöveges üzenetre térnek át, amely egyre népszerűbb a fiatalok körében.

A szorongás hatására kialakulhat tehát az elkerülő magatartás, amikor egyszerűen ignorálják az embereket, nem is szeretik maguknál tartani a telefont, vagy ha megcsörren, egyből lenémítják. Ez elsőre egyáltalán nem hangzik olyan vészesnek, de azért megkeserítheti az életüket. Pláne, ha olyan munkakörben dolgoznak, ahol a napi feladataik közé tartozik a hívások fogadása és az ügyfelek megkeresése. Hivatalos ügyek intézésében is akadályozhat, fontos információktól eshetnek el így. Például egy idő után szeretteik sem érthetik, hogy miért nem veszik fel nekik a telefont, miért nem akarnak velük társalogni – pedig a hívás elutasítása nem a hívó fél személyének, hanem magának a közvetetten való beszélgetés gondolatának szól.

Halló, itt a negatív gondolataid!

A szorongást elsősorban azok a negatív gondolataink keltik és erősítik, amelyeket a helyzethez kötünk. Ezek ritkán kapcsolódnak a valósághoz: általában felnagyítjuk és eltúlozzuk a félelmetesnek tűnő ingereket. Gyakran járunk hívás közben a jövőben, képzeljük magunkat a másik fél gondolataiba, irreális elvárásokat fogalmazunk meg, értékeljük magunkat – természetesen inkább le –, és önkényes következtetéseket vonunk le. Engem sokáig a telefonbeszélgetés közben beálló csendek nyomasztottak: – mindig az volt a belső gondolatom, hogy akkor most mi a kérdés? Semmi sem jut eszembe, zavarba jövök és ettől még inkább kínos az egész helyzet. Mit gondolhat rólam a háziorvos vagy az egyetemi tanulmányi osztály munkatársa, hogy csak hallgatok kukán, pedig biztos várja, hogy szólaljak már meg.

A hívásoktól való idegenkedés abból ered, mert nem látom a másik mimikáját, gesztusait, meg úgy egyáltalán őt magát. A telefonos interakciók során csak a másik hangjára támaszkodhatunk, az elhangzottakon túl a beszédének a ritmusából, a hangszínéből és a hangerejéből próbálunk információkat kinyerni. A személyes kontaktusok során számos nonverbális jelzés áll rendelkezésünkre, amiket egy szociálisan aggódó személy érzékenyen használ.

Ezen jelzéseink ősibbek, kevésbé tudatosak, az onnan jövő üzeneteket hitelesebbnek érezzük, mint a verbális csatornán érkezőket. Ezekből olvashatjuk ki azt, hogy a másik, hogy viszonyul hozzánk, hogyan reagál ránk, azaz egyfajta visszacsatolást nyújt számunkra, amire támaszkodhatunk a kommunikáció során. A szociális szorongásra hajlamosak számára éppen ezért az, hogy valakinek csak a hangját hallják, jelentős bizonytalansággal jár.

Ha úgy érzed, hogy a hívásoktól való rettegésből már eleged van, vagy akadályt jelent a mindennapjaid során, igenis fontos foglalkozni az izgulással. A tudatos megküzdés kifejezetten hatásosnak bizonyul a fóbiák esetében: segíthetnek körvonalazni, feltárni és a valósághoz közelíteni a negatív gondolataidat, a félelmek leküzdésével szépen fokozatosan juttatnak el a cselekvésig. Persze furcsának tűnhet az, hogy egy digitális világban az emberek pont a hívásoktól félnek, de ez igen is valós probléma. Aki nem érzi ezt, nehezen is értheti meg, így fontos, hogy ne bagatellizáljuk el ezt az érzést.

A szorongás leküzdéséhez idő és türelem kell, de a megfelelő stratégiákkal – legyen szó fokozatos kitettségről, légzőgyakorlatokról – jelentős javulás érhető el. A cél nem feltétlenül az, hogy minden társalgást gond nélkül fogadj hanem, hogy a félelem ne akadályozzon meg a mindennapi életedben és a kapcsolataid fenntartásában.