Szója- Egy kis zöld történelem

A szója gyakran emlegetett növény manapság, főként pejoratív értelemben a génmódosítással kapcsolatban kerül szóba. Pedig a növény nem egy 21. századi találmány, valójában Kínában őshonos, ahol közel ötezer éve fogyasztják.

Mivel a szójabab fehérjében és kalciumban gazdag, elsőrangú hús-, és tejpótlék, e tulajdonsága miatt a vegetáriánusok körében is kedvelt.
A szójabab a kínai, japán, koreai konyhában alapvető nyersanyag, Európába körülbelül a 18. század elején jutott el. Az első világháborút követően terjedt el Észak- Amerikában, ahol elsősorban talajjavítás céljából ültették, mivel nitrogén megkötési képessége jelentős. A második világháború idején már proteindús táplálékként tartották számon.

Érdekesség, hogy a ’30-as években a Ford-gyárban ipari célokra is hasznosították a növényt, többek között műanyagok gyártásánál, és szójalapú festéket is előállítottak.
A 20. és a 21. század során leginkább a génmódosítással kapcsolatos vitában szerepel a szója, izgalmas, és összetett kérdés a génmódosított szója előnyei kontra hátrányai. Többek között gazdaságélénkítő és talajeróziót megfékező ereje miatt támogatják termesztését például Argentínában nagyon elterjedt.

A szójatermékek fogyasztása vitatott kérdés napjainkban is, mivel Európában elterjedése növekvő tendenciát mutat. B-vitamin, kalcium tartalma jelentős, és különféle ásványi anyagokat (például: magnézium, cink,) is rejt magában. Egészségvédő hatásait bőven taglalják különböző cikkekben, ugyanakkor vita tárgya, hogy egyértelműen csak pozitív tulajdonságokkal rendelkezik az emberi szervezet számára.

Fotó:
sxc.hu