Hogyan szeressük önmagunkat?
- Dátum: 2013.09.20., 11:56
- önismeret, önvizsgálat, szépség, testkép
Az emberek többsége elégedetlen a testével, ez több tényező együttesen okozza. A médiában felállított „egy dimenziós” kép a szépségről a legtöbb nő és férfi számára olyan összehasonlítási alapot ad, amiből csak vesztesként jöhetnek ki. De gyakran nem is testünkkel vagyunk elégedetlenek, hanem más problémák vetülnek ki testképünkre.
Bár közhelyesnek hangzik, mégis le kell szögeznünk, hogy a külső szépség mindenek fölötti értékként való szemlélete, szintén vesztes pozíciót kínál abban a harcban, mely során igyekszünk elfogadni testünket.

Azt is gyakran hangoztatják, hogy aki harmóniában van önmagával, annak külső megjelenése is szépséget sugároz. Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk, hogy ahány ember, annyi tükör. Vagyis az általunk észlelt kép ugyanannyira szubjektív, mint mások véleménye rólunk.
Ha nem vagyunk elégedettek életünk egyes területeivel, ha probléma jelentkezik párkapcsolatunkban, vagy bármilyen más kudarcot élünk meg, általában a testképünk sínyli meg először.
Éppen ezért ha elégedetlenek vagyunk kinézetünkkel, érdemes önvizsgálatot tartani, és megkeresni a valódi problémát. Sokszor e helyett úgynevezett „negatív mantrákat” kezdünk mondogatni magunkban, ezek olyan gondolatok, melyben szidjuk magunkat és testünk tökéletlenségeit emeljük ki.
Amennyiben eljutottunk az önismeret azon szintjére, hogy felismertük a problémát és testünk üzeneteit, itt az ideje a változtatásoknak. Először fizikailag változtassunk valamin, vagy tegyünk valami olyat, ami kimozdít minket az adott állapotból. Például menjünk el egyet futni, sétálni. Próbáljunk meg mosolyogni, akkor is, ha először nehezünkre esik. Ezután a gondolatainkon kell változtatni, a jól ismert, visszatérő és sokszor kemény bírálatokon, amit nap, mint nap elismétlünk magunkban.
Szeretni önmagunkat nem könnyű, de nem is olyan lehetetlen. Ha tested üzen, hogy valami nem oké az életedben, hallgass rá és változtass! Elég, ha először csak apró dolgokon változtatsz, figyelj oda, milyen gondolatokat táplálsz magadról!
Fotó:
pixabay.com
Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?
A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.
Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?
Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.
A kétszínűség valódi arca
A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.
Amikor a munkahelyed lassan felemészt
A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?