Veszélyes sorozatok

A sorozatfüggőség fő alapjellemvonásait majdnem mindenki megtapasztalja. Ha nem magán, páron, más családtagon, vagy ismerősön. A televíziónak nagyon nehéz ellenállni, de az igazi függőség ritka, emellett megelőzhető és kezelhető.

Kevés olyan ember van manapság, akinek ne lenne kedvenc sorozata, műsora, vagy televíziós csatornája. Akad, aki filmekhez, színészekhez, rendezőkhöz, témákhoz kötődik. A televíziós szórakoztatás a 21. században sem megy ki a divatból, erre jó példák a hazánkban csak néhány éve jelen lévő realityk, az úgynevezett valóságshowk. Az internet térhódítása szintén nem gyengíti a jelenséget, sőt még fel is turbózhatja azt, a különböző letöltő oldalak, fórumok, blogok újabb, nagyobb terepet biztosítanak a függőség kialakulására, vagy továbbmélyítésére.

Na de mi is az a sorozatfüggőség? Leegyszerűsítve, azokat az embereket nevezzük sorozatfüggőknek, akik átlag feletti, extrém módon kedvelik kedvenc műsorukat. Mint minden függőség, ez is ugyanúgy elszakít a valóságtól, elszigetel, csökkenti a realitás érzéket, és akár elvonási tüneteket is produkál. Ha a függő nem kapja meg megszokott „adagját”, kiszámíthatatlanná, idegesség, hisztérikussá válhat. A sorozat az első, azaz a függő könnyedén hátrébb sorol (értsd: elfelejt, elhanyagol) sokkal fontosabb dolgokat. Úgy, mint párkapcsolat, gyerek, munka.

Az okokat kutatva a szakértők több dolgot is feltártak. Azok a legveszélyeztetettebbek, akik nem találják helyüket az életben, nincs kialakult egyéniségük, identitásuk. A sorozatok összességében remek kibúvót jelentenek a pszichológiai problémákkal küzdőknek. Valóságnak hitt életet lehet bennük, általuk élni. Aztán akadnak olyanok, akik hobbi helyett, annak hiányában maradnak a tévé előtt, és olyanok is, akik annyira beleélik magukat a sztoriba, hogy elkezdenek kötődni szereplőkhöz és szituációkhoz.

Persze nem kell megijedni, attól, hogy valaki szereti a sorozatokat, még nem feltétlenül számít betegesnek. Ezen műsorok célja a szórakoztatás mellett az, hogy az embert minél többször, minél hosszabb időre lekössék, azaz a reakció valahol természetes. A fent említett árulkodó jelekre viszont érdemes odafigyelni, és olykor, akár környezetünkre is kiterjedően, vizsgálatot tartani.

Fotó:
ng.hu