Veszélyes sorozatok
- Dátum: 2013.10.12., 12:13
- filmek, függőség, kötődés, pszichológiai problémák, sorozatok, szereplők, televízió
A sorozatfüggőség fő alapjellemvonásait majdnem mindenki megtapasztalja. Ha nem magán, páron, más családtagon, vagy ismerősön. A televíziónak nagyon nehéz ellenállni, de az igazi függőség ritka, emellett megelőzhető és kezelhető.

Kevés olyan ember van manapság, akinek ne lenne kedvenc sorozata, műsora, vagy televíziós csatornája. Akad, aki filmekhez, színészekhez, rendezőkhöz, témákhoz kötődik. A televíziós szórakoztatás a 21. században sem megy ki a divatból, erre jó példák a hazánkban csak néhány éve jelen lévő realityk, az úgynevezett valóságshowk. Az internet térhódítása szintén nem gyengíti a jelenséget, sőt még fel is turbózhatja azt, a különböző letöltő oldalak, fórumok, blogok újabb, nagyobb terepet biztosítanak a függőség kialakulására, vagy továbbmélyítésére.
Na de mi is az a sorozatfüggőség? Leegyszerűsítve, azokat az embereket nevezzük sorozatfüggőknek, akik átlag feletti, extrém módon kedvelik kedvenc műsorukat. Mint minden függőség, ez is ugyanúgy elszakít a valóságtól, elszigetel, csökkenti a realitás érzéket, és akár elvonási tüneteket is produkál. Ha a függő nem kapja meg megszokott „adagját”, kiszámíthatatlanná, idegesség, hisztérikussá válhat. A sorozat az első, azaz a függő könnyedén hátrébb sorol (értsd: elfelejt, elhanyagol) sokkal fontosabb dolgokat. Úgy, mint párkapcsolat, gyerek, munka.
Az okokat kutatva a szakértők több dolgot is feltártak. Azok a legveszélyeztetettebbek, akik nem találják helyüket az életben, nincs kialakult egyéniségük, identitásuk. A sorozatok összességében remek kibúvót jelentenek a pszichológiai problémákkal küzdőknek. Valóságnak hitt életet lehet bennük, általuk élni. Aztán akadnak olyanok, akik hobbi helyett, annak hiányában maradnak a tévé előtt, és olyanok is, akik annyira beleélik magukat a sztoriba, hogy elkezdenek kötődni szereplőkhöz és szituációkhoz.
Persze nem kell megijedni, attól, hogy valaki szereti a sorozatokat, még nem feltétlenül számít betegesnek. Ezen műsorok célja a szórakoztatás mellett az, hogy az embert minél többször, minél hosszabb időre lekössék, azaz a reakció valahol természetes. A fent említett árulkodó jelekre viszont érdemes odafigyelni, és olykor, akár környezetünkre is kiterjedően, vizsgálatot tartani.
Fotó:
ng.hu
A karácsony üzenete a rohanó világban
A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.
Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében
A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat
Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít
Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”
Az ünnepi asztal csapdái
Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.
Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben
Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.