Akik hisznek a mesékben…
- Dátum: 2014.01.08., 21:08
- hit, kisgyerekkor, mese, spiritualitás, vallás
Azt mondják a gyerekek sokkal nyitottabbak a természetfeletti dolgok iránt. A gyermeki „vallásnak” persze egészen más jelei és csatornái vannak, mint a felnőttek spiritualitásának. Úgy tűnik, felnőttként újra kell tanulnunk a gyermekekre jellemző ösztönös nyitottságot.
A mese a fontos kapocs lehet szülő és gyermek között, és valójában a gyermeki „hitet” is leképezi. A mesék világa ugyanis tükrözi a gyermeki gondolkodás sajátosságait, és ezen a speciális nyelven (mese világában) találkoznak először olyan témákkal, mint az élet és halál, jó és rossz, és számos más világképet érintő fogalommal, érzelemmel. A kisgyerekek hite így tulajdonképpen a mesevilágán keresztül realizálódik, és hasonló funkciókat tölt be, mint a „felnőttek vallás”. A vallások fontos szerepe az emberi életben, hogy szembesítenek az élet nagy kérdéseivel, de egyúttal reményt keltenek, magyarázatot adnak és csökkentik az emberekben felgyülemlő szorongást, félelmet és feszültséget.
A mese a sajátos eszközeivel megmutatja a világot a gyerekek számára nagyon is reálisan, de közben vigasztal és megnyugtat is. Ezen kívül még számos párhuzam felfedezhető a vallások és a mesék „hitbéli” funkciói között. A mesék, akárcsak a vallások nemcsak feszültségoldó hatással bírnak, hanem tanító szerepük is van. A szakemberek viszont óvva intenek attól, hogy felnőttként belerondítva a mesék indirekt nevelő hatásába, el kezdjük megfejteni a mese mondani valóját, vagy direkt módon levonjuk a tanulságot. A nevelő hatás természetes módon hat a mesén keresztül, mivel a gyermek érzelmileg azonosul a történettel, és tulajdonképpen a fantázia segítségével jut el a spiritualitás élményéhez, átéléshez.
A mese, a fantázia világa a gyermekek természetes eszköze a lelki kiterjedésre, a spiritualitásra. Az pedig már egy külön levezetést igényelne, hogy a kisgyermekkorban a meséből táplálkozó hitet, miként váltja fel a kamaszkori kétely, melynek szintén elengedhetetlen szerepe van a saját hit, és valódi spiritualitás megtalálásában.
Fotó:
pixabay.com
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.