Tanulható adakozás
- Dátum: 2014.01.13., 15:06
- adakozás, adomány, haszon, segítségnyújtás
Bár a karácsonyi időszak után az adakozási kedv lecsökken, mégis alapvetően világszerte egyre „divatosabb” az adományozás.
Kutatások is igazolják, hogy velünk született hajlam az adományozás, már egészen kiskorban megfigyelhető a saját javakról való lemondás mások érdekében. Persze ez az önkéntesség összességében kifizetődő mind az ember mind az emberiség számára, nem hiába maradt fenn az evolúció során.
Az adakozás mögött kettős haszon áll: egyrészről fizikai értelemben jóérzést vált ki (jutalomközpont aktivizálódása), másrészről pedig hosszútávon (a támogatott ügyből származó) kedvező társadalmi hatásokat is élvezhetjük.
Az is érdekes, hogy az adakozás velünk született hajlam, de nem automatikusan érvényesül. Meg kell tanulnunk ezt is, minél többször adakozunk, annál inkább elköteleződünk az ilyen típusú önzetlen cselekedetek irányába. (Tulajdonképpen ilyenkor azt tanuljuk meg, hogy jóérzés adakozni, mivel minden egyes alkalommal aktivizálódik a jutalomközpont az agyunkban, és ez határozottan kellemes érzetet vált ki.
Az sem mindegy azonban, hogy kinek a javára adakozunk. Az evolúció során értelemszerűen az önzetlenség többnyire csak a saját csoporttagok (ismerősök) irányába nyilvánultak meg. Ma viszont azt tapasztalhatjuk, hogy az adakozási hajlam távoli, idegen országok irányába is aktivizálódik. A segítésre való hajlam fontos tényezője a személyesség, közvetlen ismeretség, de az internet és a közösségi média korában az együttérzés, empátia idegen kultúrák irányába is könnyedén kiváltható, a személyes találkozás hiánya áthidalható.
Fotó:
pixabay.com
Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást
A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.