Meghittség magunkkal és másokkal
- Dátum: 2014.01.24., 11:10
- érzelmek, érzelmek kifejezése, függőségek, lelki béke, meghittség
Mindenki vágyik rá, valaki meg tudja fogalmazni, valaki nem. A meghittség érzése a lelki béke megtalálásával kapcsolatos, de nem kell hatalmas dologra gondolni, egyszerűen csak visszatalálás önmagunkhoz.
Amíg önmagunkkal nem alakítunk ki meghittséget (öntiszteletet) addig másokkal való kapcsolatainkban sem tudjuk megteremteni. Meg kell tanulnunk felismerni testünk jelzésit, és érzelmeink természetét. Az érzelmek kifejezése azt jelenti, hogy viselkedésedet nem indulataid uralják, ezek ugyanis elfojtott, eltemetett érzelmekről szólnak. A legfőbb akadálya a belső meghittségnek a különböző függőségek, melyek átveszik a kontrollt, és ezáltal kiiktatják a belső információs rendszert, mely meggátolja, hogy jelen legyél önmagad számára.
A másokkal való meghitt kapcsolat kialakításának is számos akadálya lehet. Kezdve azzal, hogy sok ember nem feltétlenül tudatosan, de valójában nem tekinti önálló lénynek társát. E mögött legtöbbször komoly önzőségi szerep áll, sokan hirdetik ugyanis, hogy párjuk iránt felelősséget éreznek, és szívükön viselik a másik fél érdekeit. Ám legtöbbször ez csak egy álarc, és valójában mindent a saját vágyaikhoz, érzelmeikhez, akaratukhoz viszonyítanak és idomítanak.
Az őszintétlenség is komoly gátja lehet a meghittség megtalálásának, fenntartásának. Nem fejezzük ki érzéseinket és hárítjuk a felelősséget is, és olyan magyarázatokkal igazoljuk, mint például: „nem használ csak árt a kapcsolatnak”, „ a béke kedvéért”, „ a gyerekek miatt”. A végeredmény az, hogy nem vállaljuk fel érzelmeinket a másik előtt, ez nem más, mint saját tehetetlenségünk, önbizalom hiányuk hárítása. Az örök „áldozat” sem tud meghittséget teremteni, hiszen ez a szerep arra kényszerít, hogy állandó sértettséget érezz, és közben olyan érzelmeken rágódj, mint a sérelem, harag, becsapás. Ahelyett, hogy valódi érzelmekről szólna az „áldozat” élete, mesterséges érzelmekkel vértezi fel magát, ez jelenti számára egy viszonylagos biztonságot.
Függőségeink felismerése már fél siker, mert így felelősséget vállalhatunk végre, amely egyúttal az irányítás visszavételét is jelenti. Önmagadnak lenni, ez a lényeg. És ennek feltételeit egy párkapcsolatban is ki kell alakítani, hagyni kell, hogy a másik is önmaga lehessen.
Egy barátság vége: miért fáj ennyire, és hogyan lépjünk tovább?
Sokan úgy gondolják, hogy a legnagyobb lelki fájdalmat egy szerelmi csalódás okozhatja. Pedig egy mély barátság elvesztése legalább akkora sebet ejthet rajtunk. Egy igaz barát nemcsak a közös élmények, hanem a bizalom, a támogatás és az elfogadás szimbóluma is.
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.