Meghittség magunkkal és másokkal
- Dátum: 2014.01.24., 11:10
- érzelmek, érzelmek kifejezése, függőségek, lelki béke, meghittség
Mindenki vágyik rá, valaki meg tudja fogalmazni, valaki nem. A meghittség érzése a lelki béke megtalálásával kapcsolatos, de nem kell hatalmas dologra gondolni, egyszerűen csak visszatalálás önmagunkhoz.

Amíg önmagunkkal nem alakítunk ki meghittséget (öntiszteletet) addig másokkal való kapcsolatainkban sem tudjuk megteremteni. Meg kell tanulnunk felismerni testünk jelzésit, és érzelmeink természetét. Az érzelmek kifejezése azt jelenti, hogy viselkedésedet nem indulataid uralják, ezek ugyanis elfojtott, eltemetett érzelmekről szólnak. A legfőbb akadálya a belső meghittségnek a különböző függőségek, melyek átveszik a kontrollt, és ezáltal kiiktatják a belső információs rendszert, mely meggátolja, hogy jelen legyél önmagad számára.
A másokkal való meghitt kapcsolat kialakításának is számos akadálya lehet. Kezdve azzal, hogy sok ember nem feltétlenül tudatosan, de valójában nem tekinti önálló lénynek társát. E mögött legtöbbször komoly önzőségi szerep áll, sokan hirdetik ugyanis, hogy párjuk iránt felelősséget éreznek, és szívükön viselik a másik fél érdekeit. Ám legtöbbször ez csak egy álarc, és valójában mindent a saját vágyaikhoz, érzelmeikhez, akaratukhoz viszonyítanak és idomítanak.
Az őszintétlenség is komoly gátja lehet a meghittség megtalálásának, fenntartásának. Nem fejezzük ki érzéseinket és hárítjuk a felelősséget is, és olyan magyarázatokkal igazoljuk, mint például: „nem használ csak árt a kapcsolatnak”, „ a béke kedvéért”, „ a gyerekek miatt”. A végeredmény az, hogy nem vállaljuk fel érzelmeinket a másik előtt, ez nem más, mint saját tehetetlenségünk, önbizalom hiányuk hárítása. Az örök „áldozat” sem tud meghittséget teremteni, hiszen ez a szerep arra kényszerít, hogy állandó sértettséget érezz, és közben olyan érzelmeken rágódj, mint a sérelem, harag, becsapás. Ahelyett, hogy valódi érzelmekről szólna az „áldozat” élete, mesterséges érzelmekkel vértezi fel magát, ez jelenti számára egy viszonylagos biztonságot.
Függőségeink felismerése már fél siker, mert így felelősséget vállalhatunk végre, amely egyúttal az irányítás visszavételét is jelenti. Önmagadnak lenni, ez a lényeg. És ennek feltételeit egy párkapcsolatban is ki kell alakítani, hagyni kell, hogy a másik is önmaga lehessen.
Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?
A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.
Az Asperger- szindróma jellemzői
Az Asperger-szindróma az autizmus spektrum egyik formája, amelyet hagyományosan a magasabb intellektuális képességek, a megőrzött nyelvi fejlődés és a szociális-kommunikációs nehézségek sajátos kombinációja jellemez. Bár a diagnosztikai rendszerek ma már hivatalosan nem különítik el az Asperger-szindrómát az autizmus spektrumzavar többi formájától, a fogalom tovább él a köztudatban, és sok ember számára fontos identitási és önértési keretet ad.
Természetes feszültségoldó technikák a mindennapokban
A modern élet állandó rohanása könnyen vezet krónikus feszültséghez, amely hosszú távon testi és lelki problémákat okozhat. A stressz önmagában nem ellenség, hiszen kis mennyiségben motiváló erőt jelenthet, ám ha tartósan fennáll, a szervezet kimerül. A feszültségoldás ezért nem luxus, hanem alapvető szükséglet.
Sajátszabályos gyerekek – hogyan értsük meg őket
Minden gyerek más, még a családon belüli gyermekek sem ugyanolyanok, hiába kapják ugyanazt a nevelést. Nézzük, milyenek a sajátszabályos gyerekek.
Alkalmazkodási zavar – a túlterheltség láthatatlan terhe
Az alkalmazkodási zavar olyan lelkiállapot, amely akkor jelentkezik, amikor az embert érő stressz meghaladja a megküzdési képességeit. Bár mindenki találkozik nehéz élethelyzetekkel, vannak időszakok, amikor a változások túl gyorsan, túl intenzíven vagy éppen túl hosszú ideig következnek be. Ilyenkor az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés is kibillenhet az egyensúlyából. A jelenséget gyakran félreértik, pedig nem gyengeség, hanem egy teljesen érthető emberi válasz a túlzott megterhelésre.