Menü

Digitális trójai falovaink

A közelmúltban kirobbant, nemzetközi lehallgatási botránnyal kapcsolatban boldog, boldogtalan kifejezte sajnálkozását és nemtetszését. Ugyanakkor mások felhívják a figyelmet: modern életmódunkkal, digitális viselkedésünkkel igazából önként hajtjuk fejünket az igába.

Lehallgatnak, megfigyelnek, követik az életünket, ha bármilyen információra van szükségük, megszerzik – nagyjából így működnek a fejlett országok titkosszolgálatai, s erre most naivan rácsodálkozott a világ.

A módszerek és elvek sok esetben valóban igencsak megkérdőjelezhetőek, de a dolog jelentősége máris kisebbé válik, ha belegondolunk, hogy mi magunk mit teszünk adataink védelmében. A legtöbben semmit. Vagyis, ez nem pontos, mert tevékenyek vagyunk, de épp az ellenkező irányban. Mindenféle külső kényszer nélkül épp magunk vagyunk azok, akik sokszor szó szerint mindent elárulnak az életükről.

Az emberek jelentős része manapság aktív felhasználója valamelyik, vagy akár több közösségi oldalnak. Ez önmagában még nem akkora probléma, az viszont már igen, hogy a legtöbben nem veszik a fáradtságot arra, hogy adataik ne kerüljenek illetéktelen kezekbe. Korlátozások, gondolkodás nélkül ömlesztik az információkat, s ma már nem csupán arról van szó, hogy képek, címek, nevek, vagy más személyes adatok kerülnek ki rólunk. Szoftverek egész hadserege fűződött rá mindennapi életünkre, a külvilág azt is minden nagyobb gond nélkül megtudhatja, hogy mit eszünk, mivel foglalkozunk, vagy ami még ijesztőbb, hogy mikor, hol vagyunk. Utóbbira már a bűnözés is rátalált. Az elkövető például nyugodtan csekkolja büszkén megosztott futási útvonalunkat és időnket, esetleg nyaralásunkat és már szabad is terep.

A legtöbb program lehetőséget ad arra, hogy megfelelő adatvédelmi beállításokat végezzünk rajta, és rákérdez a potenciálisan veszélyes megosztásokra, ám ezzel a legtöbben nem foglalkoznak, sőt, sokan nem is tudnak a létezésükről. Sok esetben bizony birka módon viselkedünk a digitális világban, és csak a saját kárunkon fogunk majd tanulni. És ez a kár óriási is lehet.

Ennek a jelenségnek az okostelefonok elterjedése hatalmas, sosem látott terepet ad. Csak elég annyi, hogy telefonunk állandó internetkapcsolattal, GPS-el, mikrofonnal és kamerával rendelkezik. Tehát egy igazi, önként tartott trójai faló.

Fotó:
pixabay.com

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.