Menü

A másik oldal

Egy műtéti komplikáció, vagy hiba természetesen megviseli a beteget és nemcsak fizikailag, hanem pszichésen is. Nyilván az emberek többsége inkább ezzel az oldallal tud azonosulni, ezért a másik fél (orvos) kerül a legtöbb esetben az arctalan, sematizált bűnös szerepébe.

Valahogy úgy gondoljuk, hogy míg a páciens szenved, addig az „elkövető”, az orvos éli tovább életét, neki ezek az esetek csak a munkával járó apró kellemtelenségeknek minősülnek. Nos, ezúttal nem a súlyos mulasztások, következményeik, és a felelősségre vonás kérdéseivel foglalkozunk.

Laikus szemmel, az ember sokszor úgy képzeli el, hogy az orvosok számára a páciensek személytelen darabokat jelentenek csupán, ezt sokszor tapasztalhatjuk az egészségügyi ellátásban, persze azért ellenkezőjére is van szép számmal példa.

Angol kutatások azonban azt bizonyítják, hogy az orvosok általában nem tudnak teljesen hozzászokni a nagy műtéti beavatkozásokkal járó igénybevételhez, és az esetleges komplikáció a legtöbb sebészt érzelmileg erősen megérinti.

Vizsgáltak olyan sebészeket, akik a közelmúltban vétettek műtéti hibát, és közülük a legtöbben mutatták a kimerültség és a depresszió tüneteit. Összességében az eredmények egyértelműen azt jelezték, hogy a műtéti komplikációk az orvosokat is megviselik, bűntudatot éreznek, szorongás tüneteit mutatják, és bizony önbizalmuk is megsínyli ezeket az eseteket.

Egyébként az angol kutatásból az is kiderült, hogy a sebészek kevésnek érzik az intézményi támogatást a komplikációk feldolgozásában. Ez pedig a komolyabb mentori rendszer igényét veti fel.

Fotó:
pixabay.com

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.

Mi az a hatodik érzék? Létezik egyáltalán a megérzés?

Ki ne érezte volna már azt, vagy használta a kifejezést, hogy „van egy megérzésem”. Mi is az a hatodik érzék?

Április 2. Az autizmus világnapja

Április 2-a világszerte az autizmus világnapja, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az autizmus spektrumzavarral élő emberek helyzetére, elfogadására és támogatására. Ez a nap nemcsak az érintettekről szól, hanem a családtagokról, pedagógusokról és szakemberekről is, akik nap mint nap azon dolgoznak, hogy az autista emberek teljesebb életet élhessenek.

A nonverbális jelek pszichológiája a randevúkon

A párkeresés és az ismerkedés folyamatában gyakran hangoztatjuk, hogy az első benyomás döntő jelentőségű, ám azt kevesebben tudatosítják, hogy ez a benyomás ritkán a kimondott szavakon alapul. Bizonyos kontextusokban akár 90 százaléka is – nem verbális csatornákon zajlik. Egy randevún a testbeszéd, a tekintet iránya, a hangszín és a gesztusok egy olyan „néma nyelvet” beszélnek, amely gyakran sokkal őszintébb és árulkodóbb, mint bármilyen gondosan megfogalmazott, tudatosan kontrollált mondat.