Menü

Házasság: otthonossá teszi a világot

Bár a válások száma folyamatosan növekszik, ez nem jelenti azt, hogy a házasság intézménye elavult. A házasság nagyon fontos szerepet tölt be még a mai világban is, stabilitásunk megteremtésének alapvető közege lehet.

A házasság szerepe, jelentősége alátámasztható olyan alapvető folyamatok „kihangosításával”, mint a házasfelek között zajló társalgás valóságfelépítő hatása. Vagyis amikor a házasság létjogosultságáról beszélünk, akkor korántsem a hozzátapadó értékekről van szó, ezek ugyanis rendkívül szubjektív színezetet mutatnak.

Mindenki törekszik arra, hogy otthonossá tegye a világot. Szükségünk van arra, hogy az általunk észlelt valóság mások által is megerősítést nyerjen, itt értékelődik fel a „jelentős másik” szerepe.

A házasságban mindkét fél rendelkezik egy saját valóságkoncepcióval (vélemény, nézet, szemlélet a világ működéséről, az életről), melyet társalgásaik alkalmával folyamatosan átbeszélnek. Tulajdonképpen anélkül, hogy ez tudatosulna, a házas felek rendszeresen egyeztetik tapasztalataikat, gondolataikat, így szubjektív valóságképük bizonyosságot nyer, vagyis objektívvé válik.

A házasság egy új világot épít, melyben a felek közötti állandó egyeztetés révén újra meg újra hitelesítődik a valóságról alkotott kép. Jó példa erre az a gyakori jelenség, amikor a házasság után a férj kapcsolata barátaival fokozatosan átértékelődik, legtöbb esetben pedig le is épül. És ez nem csak akkor van így, ha például a feleség szabotálja ezeket a kapcsolatokat, vagy a férj tudatosan leépíti őket. A házastársak a házasság keretei között új (közös) elképzeléseket alkotnak önmagukról és a világról, ezt követően pedig nyilván olyan csoportok felé „sodródnak”, melyek ezeket az új definíciókat erősítik meg.  Ráadásul miközben a férj folyamatosan beszél feleségének baráti kapcsolatairól, a társalgások során észrevétlenül módosul a saját vélekedése is.

Ez csak egy kis szelete annak, hogy milyen jelentős hatása van a házasságnak abban, hogy mit gondolunk a világról, ezek a folyamatok beszűkítik ugyan az egyéni látókört, de egyben stabilizálják is világunkat.

Mindezt pedig kutatások is bizonyítják, vagyis a házasságban élők stabilitása, kiegyensúlyozottsága, általános szubjektív jóléte nagyobb, mint a magányosan élőké.

A szakemberek szerint a válások számának növekvő tendenciája nem a házasság intézményének fontosságát kérdőjelezik meg, hanem a házassági vállalkozás nehézségét jelzik.

Fotó:
pixabay.com

Tudomány vagy illúzió? – Mi az asztrológia?

A horoszkópok évszázadok óta foglalkoztatják az embereket, sokan pedig ma is a csillagok állásából próbálnak következtetni a személyiségükre és a jövőjükre. De vajon tudományos bizonyítékok is alátámasztják ezeket az elképzeléseket?

Megint visszaállítjuk az órákat – miért nem szűnt még meg az óraátállítás?

Hiába beszélünk évek óta arról, hogy ideje lenne eltörölni az óraátállítást, 2026 őszén még nem szabadulunk meg tőle. Október 25-én ismét eljön az a vasárnap, amikor hajnalban egy órával vissza kell állítani az órákat. Vagyis a nyári időszámítás után visszatérünk a téli időszámításhoz.

Meddig marad biztonságos a pohárban hagyott víz?

Sokan készítenek ki este egy pohár vizet az ágyuk mellé, hogy ébredés után ne kelljen rögtön a konyhába menniük. Mások egész nap az íróasztalukon tartják az innivalójukat, és időnként kortyolnak belőle. Bár a víz nem romlandó élelmiszer a hagyományos értelemben, a kitöltés után már több olyan tényező is befolyásolhatja a tisztaságát, amelyre érdemes odafigyelni.

Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány

Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.

Miért szeretjük a horrorfilmeket?

Vibráló villanykörte, résnyire nyitott ajtó, a háttérben halkan szóló zene. Pontosan tudjuk, mi következik, mégis kényelmesen hátradőlünk, és várjuk a borzongást. De vajon miért keressük önként azt az érzést, amelytől egyébként menekülnénk?