Vigyázat, holdkóros vagyok!
- Dátum: 2014.02.08., 22:38
A szomszéd fiú, a második emeleti panellakásból a párnájával, paplanjával együtt útnak indult éjszaka. Senkinek nem tűnt fel a réveteg fiatalember, aki a haverjáék házáig meg sem állt. Ott felcipelte az ágyneműjét a harmadikra, lerakta az ajtó elé, becsöngetett, aztán hazament. Befeküdt az ágyába, majd reggel arra ébredt, hogy fázik. Nem volt mivel takaróznia.
A bevezetőben említett történet megtörtént, valós. A szomszéd fiú ugyanis alvajáró volt. Ettől fogva persze a szülei mindenféle óvintézkedést bevezettek, nehogy megismétlődjék az eset.
Az alvajárók legtöbbször ártalmatlanok, csak ritkán fordul elő, hogy erőszakossá, agresszívvá válnak a módosult tudatállapotban. Sokszor mindössze egyszerű cselekvést végeznek, felülnek, járnak-kelnek a lakásban, de előfordulhat, hogy ezeknél bonyolultabb, összetettebb tevékenységet csinálnak, mondjuk megfőznek, és esznek is belőle, vagy autót vezetnek, esetleg rendet raknak, pakolásznak. Hajmeresztő szituációkba is belebonyolódhatnak a holdkórosok, ám épp ezért hirtelen tilos őket felébreszteni, mindig csak óvatosan, finoman próbáljuk magukhoz téríteni őket.
A statisztikák szerint ötven felnőttből egyet érint az alvajárás, de a gyerekeknél sokkal gyakoribb ez a probléma. Általában a fiatalok ki is növik, míg a felnőttek esetében az állandó stressz, a fáradtság, vagy különböző gyógyszerek hozhatják ki a holdkórosságot.
Ha esetleg a párunk, vagy a csemeténk alvajáró, akkor szereljünk fel csengőt a hálószoba ajtajához, hogy felriadjunk, amikor útnak indulnának. Érdemes kulcsra zárva tartani az ajtót, az erkélyajtót különösen, s az ablakokat, mert hasonló balesetek már előfordultak. Egy alkalommal például valaki kisétált a második emeleti ablakán, azonban csodával határos módon sértetlenül megúszta a balesetet. Amikor alvajáráson kapjuk a családtagunkat, próbáljuk meg finoman visszaterelni az ágyába, de ha valami tevékenységet végez, akkor inkább próbáljuk meg felébreszteni.
Mit jelent a tudatos jelenlét, és miért érdemes gyakorolni?
Nagyon sokat hallani azt, hogy mennyire fontos a tudatos hójelenlét az életünk minden területén, de ez vajon mit jelent és miért van szükségünk rá?
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?