Az autonómia, mint a szexuális vágy őrzője
- Dátum: 2014.05.21., 14:35
- autonómia, ellentét, függetlenség, házasság, önállóság, paradoxon, párkapcsolat, szexualitás, vágy
Sok férfi állítja, hogy nem hajlandó feláldozni a szexuális izgalmat egy hosszú kapcsolat kedvéért. Sok nő tapasztalja, hogy a vágy csökken a kapcsolat előrehaladtával. És valljuk be, hogy mindez nemtől függetlenül is igaz lehet. De vajon természetes, hogy idővel a szexuális vágy csökken, vagy eltűnik egy hosszú kapcsolatban?
Esther Perel belga származású pszichológus és családterapeuta azt a kérdést feszegeti, hogy miért öli meg a szerelem, a hosszú távú párkapcsolat sok esetben a szexuális vágyat, és hogy miért lehet izgalmasabb egy titkos viszony. Hiszen a párunk már ismeri a testünket, felfedezte, mi a jó a számunkra, mi hoz minket izgalomba. Ms.Perel híres kérdése, hogy miért lesz a szexből kisbaba, de miért hoz a kisbaba erotikus katasztrófát a párokra. Mindez túlmutat a kialvatlanságon, vagy azon az unott frázison, hogy partnerünket inkább mackónadrágban látjuk otthon.
Egyszerre vágyunk a megbízhatóságra, biztonságra, amely az otthont jelenti számunkra, és a kalandra, a meglepetésre, ami pedig az utazás szakasza. Szeretünk utazni, de aztán jó hazatérni. Létezik olyan partner, akiben ezt a kettőt egyszerre megtaláljuk?
Remélhetőleg igen. Paradox módon éppen a másik autonómiája teszi őt vonzóvá a számunkra. Ösztönszerűen valaki olyannal akarunk együtt lenni, aki önálló, saját élettel rendelkező emberi lény. Lehet, hogy a szerelem révén egyúttal féltékenyek is leszünk rá, mert van saját élete, nem csak velünk foglalkozik. Viszont kevesekben ébreszt vágyat hosszú távon egy olyan partner, aki képtelen nélküle lélegezni, és önállóan cselekedni. Vagy ha mégis, az ritkán vall egészséges személyiségre.
Ebben az ellentétben élünk tehát: arra tudunk vágyni hosszú távon, akit soha nem kaphatunk meg teljesen. Ez nem csak arra igaz, ha az illető házas, hanem olyan értelemben is, hogy van saját életútja. Képes önmaga erejéből kiteljesedni. Például képes építeni a karrierjét, vagy küzdeni azért, amit szeretne.
Erősödhet a szeretetünk, ha látjuk, kedvesünk milyen jól gondozza a kisbabánkat. Kellemes lehet egy közös randevú is a gyerekek nélkül. De a vágy feléledésének színtere Esther szerint, amikor egy kis időre partnerünk elutazik, és újra találkozunk, vagy amikor figyelhetjük munka közben, esetleg egy társaság középpontjában. Olyan helyzetekben, ahol elemében van, és sugárzónak, függetlennek látjuk őt.
A vágy hiánya egyben a képzelet hiánya. A képzeletnek azonban tér kell, egy kis távolság, hogy ráláthassunk partnerünkre. Ha csak a közös kontextusunkban érintkezünk, akkor nincs lehetőségünk felfedezni a saját, önálló személyiségét, nincs rálátásunk a független énjére. Ha azonban a kapcsolat kap egy kis teret és levegőt, észrevehetjük párunk autonóm oldalát, azt a személyt, akibe a legelején, az emésztő vágyak idején beleszerettünk.
Fotó:
pixabay.com
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?