Menü

Színfalak mögötti felelősségvállalás- „Szertartások apával”

Bár egy gyermekszületésénél természetesen minden figyelem elsősorban az újszülöttre és a kismamára irányul, fontos, hogy a kispapák is bevonódjanak a baba gondozásába. A látszólagos mellőzött szerep ellenére az újdonsült apukák számára ott van a színfalak mögötti felelősségvállalás, és támogatás, ami hatalmas segítség lehet a kismama számára.

Nem minden kispapa találja a helyét az új helyzetben, ráadásul gyakran a kismamák is hajlamosak kizárni a baba körüli tevékenységekből az apukákat. Pedig számos terepe lehet az apaság megélésének, és nemcsak akkor, amikor a gyerek már tud beszélni, járni.

A baba ideális fejlődéséhez az apa részéről érkező fizikai és érzelmi közelség is fontos. Számos szertartás van, amibe az apukák is részt vehetnek, sőt saját szertartásokat alakíthatnak ki babájukkal. Ezek a „rítusok” segítik a biztonságos kötődés kialakulását, az egymásra hangolódást.

Az apukák bevonódásának alkalma lehet a fürdetés, a pelenkázás vagy a büfiztetés is. Bár az elején ezek a tevékenységek komoly kihívást jelenthetnek, mivel inkább feladatnak tűnhet egy síró, gyakran ordító baba bepelenkázása. De idővel, amikor rutinná válik, akkor belsőséges együttlétek alkalma is lehet, hiszen ilyenkor csak a babára figyelünk, beszélünk hozzá, a biztos kezeket pedig a babák is megérzik. Így válhat az elején kíntatásnak tűnő fürdetés megszokott, biztonságot jelentő közös együttlétek alkalmává.

Persze ehhez az is, kell, hogy a „szertartások” alkalmával valóban csak a babára figyeljünk, szüntessük meg a zavaró zajforrásokat (például ne legyen ilyenkor ott a telefonunk), legyünk kitartóak és higgadtak.

A baba számára legfontosabb dolgokat, úgy, mint szeretet, elfogadás és biztonság nemcsak az anyák biztosíthatják, az apaság megéléséhez és az apához való kötődés kialakulásához is kulcsfontosságú a közelség és a részvétel.

Fotó:
pixabay.com

Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?

Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.

Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.