A cukorbetegség és a depresszió egyenesen arányos
- Dátum: 2014.06.23., 09:50
- 2-es típusú cukorbetegség, agresszió, betegség, betegségtudat, cukorbetegség, depresszió, diabétesz, diéta, emberi kapcsolatok, glükóz, hangulatingadozás, inzulin, kockázat, máj, mozgásszegény életmód, rosszkedv, szuicid hajlam, táplálkozás
Tudta Ön, hogy a diabétesz nemcsak önmagában súlyos betegség, hanem még a lelkiállapotra is komoly hatással van, sőt depressziót okozhat? Ritkán beszélnek a két betegség összefüggéséről, pedig el nem hanyagolható tényezőről van szó: a felmérések szerint sajnos kéz a kézben járnak, a cukorbetegek körében háromszor gyakoribb a depresszió, és fordítva is igaz: a depresszióban szenvedőknél nagyobb az esélye a diabétesz kialakulásának.
Ennek egyik oka, hogy a cukorbetegség hosszútávon fennálló tüneteket okoz, valamint életmódváltást, esetleg gyógyszeres, vagy inzulinkezelést követel. A betegnek ezentúl folyamatosan oda kell figyelnie arra, hogy mit eszik, eleget mozog-e, megfelelő-e a vércukorszintje, folyamatos orvosi ellenőrzésre szorul. Ez a tartósan fennálló betegség-tudat már eleve megnöveli a depresszió előfordulásának kockázatát. Főként a 2-es típusú cukorbetegségre igaz, hogy enerválttá tesz. Alapesetben a máj glükózt szabadít fel, és ez biztosítja szervezetünk megfelelő energiaellátását, diabétesz esetén azonban az ember nem rendelkezik elég inzulinnal ahhoz, hogy a glükózt a sejtek be tudják fogadni. Az alacsony vércukorszint ingerlékenységet okoz, a magas pedig hangulatváltozásokat idéz elő.
A kutatások azt igazolták, hogy a fenti együttállás fordítva is érvényes: a depressziós embereknél jóval gyakoribb a cukorbetegség előfordulása. Ez főként azzal magyarázható, hogy a depresszív ember kevésbé figyel oda a táplálkozására, rendszertelenebbül eszik, nem érdekli az ételek minősége. Fokozott passzivitás jellemzi, hiszen a depressziós ember gyakran az alapvető feladatait sem képes ellátni: nem tud helyt állni a munkahelyén és a családjában, ez pedig együttesen rossz életminőséget eredményez. Az életvitelbeli rendszeresség hiányossága pedig jelentősen növeli a cukorbetegség előfordulási lehetőségét.

Figyeljünk hát oda a cukorbetegekre ilyen szempontból is. Ha hangulatváltozásokat, tartósan fennálló rosszkedvet, alvászavart tapasztalunk, akkor lehetséges, hogy a depresszió is társult a diabétesz mellé. Fontos, hogy ennek megállapítása mindenképpen szakorvos feladata. A depressziót viszont kezelni kell! Egyrészt esetükben rizikófaktort jelent az öngyilkosságra való hajlam, másrészt általánosan is fókuszt helyeznek a negatív dolgokra, a halálról való gondolkodásra. Mindennek testi, lelki hátrányait, emberi kapcsolatokra való veszélyeit nem szabad figyelmen kívül hagynunk.
Fotó:
pixabay.com
Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben
Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?
Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot
Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.
Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról
Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.
A hipochondria lélektana
A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?