A cukorbetegség és a depresszió egyenesen arányos
- Dátum: 2014.06.23., 09:50
- 2-es típusú cukorbetegség, agresszió, betegség, betegségtudat, cukorbetegség, depresszió, diabétesz, diéta, emberi kapcsolatok, glükóz, hangulatingadozás, inzulin, kockázat, máj, mozgásszegény életmód, rosszkedv, szuicid hajlam, táplálkozás
Tudta Ön, hogy a diabétesz nemcsak önmagában súlyos betegség, hanem még a lelkiállapotra is komoly hatással van, sőt depressziót okozhat? Ritkán beszélnek a két betegség összefüggéséről, pedig el nem hanyagolható tényezőről van szó: a felmérések szerint sajnos kéz a kézben járnak, a cukorbetegek körében háromszor gyakoribb a depresszió, és fordítva is igaz: a depresszióban szenvedőknél nagyobb az esélye a diabétesz kialakulásának.
Ennek egyik oka, hogy a cukorbetegség hosszútávon fennálló tüneteket okoz, valamint életmódváltást, esetleg gyógyszeres, vagy inzulinkezelést követel. A betegnek ezentúl folyamatosan oda kell figyelnie arra, hogy mit eszik, eleget mozog-e, megfelelő-e a vércukorszintje, folyamatos orvosi ellenőrzésre szorul. Ez a tartósan fennálló betegség-tudat már eleve megnöveli a depresszió előfordulásának kockázatát. Főként a 2-es típusú cukorbetegségre igaz, hogy enerválttá tesz. Alapesetben a máj glükózt szabadít fel, és ez biztosítja szervezetünk megfelelő energiaellátását, diabétesz esetén azonban az ember nem rendelkezik elég inzulinnal ahhoz, hogy a glükózt a sejtek be tudják fogadni. Az alacsony vércukorszint ingerlékenységet okoz, a magas pedig hangulatváltozásokat idéz elő.
A kutatások azt igazolták, hogy a fenti együttállás fordítva is érvényes: a depressziós embereknél jóval gyakoribb a cukorbetegség előfordulása. Ez főként azzal magyarázható, hogy a depresszív ember kevésbé figyel oda a táplálkozására, rendszertelenebbül eszik, nem érdekli az ételek minősége. Fokozott passzivitás jellemzi, hiszen a depressziós ember gyakran az alapvető feladatait sem képes ellátni: nem tud helyt állni a munkahelyén és a családjában, ez pedig együttesen rossz életminőséget eredményez. Az életvitelbeli rendszeresség hiányossága pedig jelentősen növeli a cukorbetegség előfordulási lehetőségét.

Figyeljünk hát oda a cukorbetegekre ilyen szempontból is. Ha hangulatváltozásokat, tartósan fennálló rosszkedvet, alvászavart tapasztalunk, akkor lehetséges, hogy a depresszió is társult a diabétesz mellé. Fontos, hogy ennek megállapítása mindenképpen szakorvos feladata. A depressziót viszont kezelni kell! Egyrészt esetükben rizikófaktort jelent az öngyilkosságra való hajlam, másrészt általánosan is fókuszt helyeznek a negatív dolgokra, a halálról való gondolkodásra. Mindennek testi, lelki hátrányait, emberi kapcsolatokra való veszélyeit nem szabad figyelmen kívül hagynunk.
Fotó:
pixabay.com
A harag – amit érdemes elmondani a gyerekeknek erről
A harag egy természetes reakció már kisgyermekkorban is, érdemes a gyerekeket ezzel kapcsolatban terelgetni, hogy jól tudják kezelni a dühüket.
Miért jó, ha nevetünk? – avagy a nevetés élettani és pszichés jelentősége
Egy teljesen hétköznapi jelenség, ha nevetünk, pedig nagy a jelentősége mind az egészségünkre, mind a pszichés állapotunkra nézve.
Hogyan kezeljük a tehetetlenséget krízishelyzetekben?
Egy közeli hozzátartozónk szenvedése gyakran erősebb érzelmi reakciókat vált ki, mint amire előzetesen számítunk. Betegség, gyász vagy elhúzódó élethelyzeti válság idején a támogató személy is komoly lelki terheléssel találkozik. Ilyenkor mindkét oldalon megjelenik a tehetetlenség érzése. Hogyan lehet ezt az állapotot kezelni, és miként maradhatunk együttérzőek úgy, hogy közben saját egyensúlyunkat is megőrizzük?
Miért érezhetjük magunkat kimerültnek tavasszal? – A szervezet alkalmazkodása az évszakváltáshoz
A tavasz sokak számára a megújulás időszaka: hosszabbak a nappalok, több a napfény, és a természet is újjáéled. Mégis gyakori tapasztalat, hogy március elején sokan inkább fáradtnak, nyugtalanabbnak vagy kimerültnek érzik magukat.
Hogyan segíthet az optimista gondolkodás a hosszabb és egészségesebb élethez
Sokan úgy vélik, hogy az optimizmus velünk született tulajdonság: van, aki mindig pozitívan látja a dolgokat, míg mások hajlamosak a pesszimizmusra. A pszichológiai kutatások azonban azt mutatják, hogy az optimista hozzáállás nem csupán genetikai adottság kérdése.