Menü

A cukorbetegség és a depresszió egyenesen arányos

Tudta Ön, hogy a diabétesz nemcsak önmagában súlyos betegség, hanem még a lelkiállapotra is komoly hatással van, sőt depressziót okozhat? Ritkán beszélnek a két betegség összefüggéséről, pedig el nem hanyagolható tényezőről van szó: a felmérések szerint sajnos kéz a kézben járnak, a cukorbetegek körében háromszor gyakoribb a depresszió, és fordítva is igaz: a depresszióban szenvedőknél nagyobb az esélye a diabétesz kialakulásának.

Ennek egyik oka, hogy a cukorbetegség hosszútávon fennálló tüneteket okoz, valamint életmódváltást, esetleg gyógyszeres, vagy inzulinkezelést követel. A betegnek ezentúl folyamatosan oda kell figyelnie arra, hogy mit eszik, eleget mozog-e, megfelelő-e a vércukorszintje, folyamatos orvosi ellenőrzésre szorul. Ez a tartósan fennálló betegség-tudat már eleve megnöveli a depresszió előfordulásának kockázatát. Főként a 2-es típusú cukorbetegségre igaz, hogy enerválttá tesz. Alapesetben a máj glükózt szabadít fel, és ez biztosítja szervezetünk megfelelő energiaellátását, diabétesz esetén azonban az ember nem rendelkezik elég inzulinnal ahhoz, hogy a glükózt a sejtek be tudják fogadni. Az alacsony vércukorszint ingerlékenységet okoz, a magas pedig hangulatváltozásokat idéz elő.

A kutatások azt igazolták, hogy a fenti együttállás fordítva is érvényes: a depressziós embereknél jóval gyakoribb a cukorbetegség előfordulása. Ez főként azzal magyarázható, hogy a depresszív ember kevésbé figyel oda a táplálkozására, rendszertelenebbül eszik, nem érdekli az ételek minősége. Fokozott passzivitás jellemzi, hiszen a depressziós ember gyakran az alapvető feladatait sem képes ellátni: nem tud helyt állni a munkahelyén és a családjában, ez pedig együttesen rossz életminőséget eredményez. Az életvitelbeli rendszeresség hiányossága pedig jelentősen növeli a cukorbetegség előfordulási lehetőségét.

Figyeljünk hát oda a cukorbetegekre ilyen szempontból is. Ha hangulatváltozásokat, tartósan fennálló rosszkedvet, alvászavart tapasztalunk, akkor lehetséges, hogy a depresszió is társult a diabétesz mellé. Fontos, hogy ennek megállapítása mindenképpen szakorvos feladata. A depressziót viszont kezelni kell! Egyrészt esetükben rizikófaktort jelent az öngyilkosságra való hajlam, másrészt általánosan is fókuszt helyeznek a negatív dolgokra, a halálról való gondolkodásra. Mindennek testi, lelki hátrányait, emberi kapcsolatokra való veszélyeit nem szabad figyelmen kívül hagynunk. 

Fotó:
pixabay.com

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.