Menü

Ön hogyan kezeli a konfliktusait?

Sokan sokféleképpen viselkedünk konfliktushelyzetben. Van, aki veszekszik; van, aki higgadtan érvel az igaza mellett; van, aki inkább visszahúzódik és helyesel, ha egy vitában találja magát. Mások pedig igyekeznek elkerülni a konfliktusokat, és úgy alakítani a beszélgetést, hogy ne kelljen a feszült helyzetben maradniuk. Thomas és Kilman, két német pszichológus határozta meg a leggyakoribb konfliktuskezelési típusokat. Vajon Önre melyik jellemző?

A versengő típus legfőbb célja, hogy ő nyerjen. Nemcsak a játékban, hanem a konfliktusokban is: övé legyen az utolsó szó, a döntő mondat. Ennek érdekében mindent latba vet! Ennek hátterében a hatalom-orientáltság áll. Az ilyen típusú emberrel nehéz vitatkozni, ugyanis ügyes vitapartner, kiválóan érvel. Ütős mondatokkal, minden tapasztalatát felhasználva száll szócsatába. Szélsőségesebb esetben még az agresszív megoldások sem állnak messze tőle, hogy hatalmát, vagy fölényét bizonyítsa. Az együttműködés sajnos nem jellemző rá, inkább csak az önzés. Lehetséges pozitívuma, hogy erős akaratával bizonyításra motiválja partnerét.

Az elkerülő típus fő jellemzője, hogy konfliktushelyzetben visszahúzódik a csigaházába. Vagy más szóval élve: feszült helyzetben legszívesebben a homokba dugja a fejét, és úgy véli, hogy a legjobb, ha a gondokat a szőnyeg alá söpri. Mindezt általában elég jól kivitelezi: nemigen gondol a problémákra, ügyes abban, hogy eltereli róla a saját és mások figyelmét. Kényes kérdések esetén valamilyen kellemesebb téma felé irányítja a beszélgetést, vagy azt mondja: „majd később megbeszéljük”. Ha azonban rajta múlik, az a „később” lehetőség szerint soha nem következik be. Főként olyan témák esetén igaz ez, amit nem ő indít, hanem amivel valaki szembesíti, kommunikációs partnere felvetésére, kérdőre vonására így reagál. De azért a saját gondolatai esetén sem jellemző rá, hogy hosszasan lelkizne. Akkor lehet előnye az ilyen típusú konfliktuskezelésnek, ha a vitapartner, vagy az alkalom még nem érett „a csatára”. De több a veszélye, mint a pozitívuma…

Az alkalmazkodó jellemű konfliktuskezelőre az jellemző, hogy igyekszik engedni és együttműködni. Lemond a saját vágyairól, a saját igazáról azért, hogy társának kedvezzen. Elmondhatjuk, hogy ez nagyon szép cselekedet, gyakorlatilag egyfajta kommunikációs jótékonykodás. Azonban ez is kockázatos, hiszen hamar teljes behódolássá válhat, ha a saját érdekeinket, akaratunkat egyáltalán nem vesszük figyelembe. És hogy miként reagál erre a partner? Először kedvezőnek és kényelmesnek tűnhet, csodás lehet a számára. Hosszú távon azonban „elolvasztja” az alkalmazkodó személyiségét, vágyait. Ha párkapcsolatról van szó, akkor ilyen esetekben áll fenn a következő párbeszéd: „Már nem vagy, akinek megismertelek…” – mondja az egyik. Mire a másik így reagál: „Dehát mi a gond? Mindenben igyekeztem a kedvedben járni, minden úgy történt, ahogy szeretted volna!”

Ennél konstruktívabb a kompromisszumkereső típus, akinek az a célja, hogy konfliktushelyzetben olyan megoldás szülessen, amely mindkét félnek kedvező. Nézőpontja, hogy mindenki engedjen egy kicsit. Gyakorlatias, közvetlenül ragadja meg a lényeget, és az adott kérdésre keres megoldást. Emiatt nem mélyül el abban, hogy mi okozta az adott konfliktust, érdekellentétet, mi áll a problémák hátterében. Nem elemez, hanem a konkrét szituáció válaszait keresi. Előnye, hogy így gyors megoldás születik, hátránya viszont, hogy így lappangó problémaforrások maradhatnak, amik aztán később újabb ütközőpontot nyújthatnak, vagy nem születik teljes feltárás, és így a megoldás sem az igazi.

Legelőnyösebbnek azt mondhatjuk, ha valaki problémamegoldó módszerrel kezeli a konfliktusokat. Az ilyen típusú ember is kompromisszumos megoldásokat keres, de úgy, hogy teljes mértékben feltárja a problémát, igyekszik mélyre ásni, és kutatni az okokat, megnézi, hogy mi vezetett idáig, és mi lesz az, ami hosszú távon is hatásos. Tehát nemcsak a tünetet kívánja kezelni, nem hisz abban, hogy „bekapunk egy szem gyógyszert, és minden megoldódott”, vagy hogy pár kedves szóval, egy röpke bocsánatkéréssel minden elintézhető. Sokak számára azonban fárasztó lehet a konfliktusok kezelése egy problémamegoldó típusú partnerrel, nehézkesnek, vagy kényelmetlennek tűnhet lehet nekik ez az elemzés, főleg akkor, ha rájuk nem ez a stílus jellemző.

Nem lehet azonban ennyire egyértelműen kijelenteni, hogy melyik konfliktuskezelési stílus jó, vagy rossz. Ez helyzetfüggő is. Az elmondható, hogy van egy általános kommunikációs stílusunk, egy ránk jellemző konfliktuskezelési módunk, de nyilvánvalóan a környezetünk, az embertársaink is befolyásolnak minket. Nem mindenkivel tudunk egyformán és közvetlenül viselkedni, nem tudunk mindenkinek megnyílni, hogy tényleg építő módon oldjuk meg a problémákat. Elképzelhető például, hogy az egyébként kompromisszumkész, vagy problémamegoldó típusú emberből is elkerülő, vagy alkalmazkodó válik, ha erősen versengő, vagy elkerülő típusú társsal áll szemben. Ne feledjük azonban az alkalmazkodás és az elkerülés kockázatait: ily módon a problémák megmaradnak legalább az egyik fél esetén, és belülről őrölhetnek, ez pedig sok egészségügyi kockázatot rejt magában. Sokak szerint a legtöbb rákos megbetegedés hátterében valamilyen megoldatlan, feldolgozatlan probléma, vagy élethelyzet áll.

Fotó:
pixabay.com

Önmagad ellensége vagy?

Önmagam ellensége vagyok, amikor halogatom valamilyen számomra nem olyan kedves dolognak az elvégzését, még akkor is, ha tudom, hogy nekem kell azt megcsinálnom, s majd kapkodni fogok, s közben hibázhatok is.

Ölelésterápia

A világ egyik legjobb dolga, érzése, mikor megölel a párunk, nyakunkba csimpaszkodik a gyerekünk, átölelnek a szüleink, vagy mi öleljük át a nagyszüleinket. Csupán mert jó. De, hogy ezzel mennyi mindent adunk, talán nem is gondolnánk. Mit is adhat egy ölelés?

Szeretet vagy megszokás?

Költözni, iskolát váltani, szakítani és elválni nem egyszerű. Nemcsak azért, mert maga az esemény megviseli az embert, hanem azért is, mert a megszokott helyszínek, személyek, élethelyzetek új értelmet nyernek, új színt kapnak. És olykor ez nehezebb érzelmi állapotot idéz elő, mint a megrázkódtatás maga. Tehát jó, ha időben felismerjük a különbséget a valódi kötődés és a megszokás között.

A túlsúly lelki hatásai

Kutatások kimutatták, hogy a súlyfelesleggel küzdő tinik szervezete fele annyi tesztoszteront termel, mint a normál súllyal rendelkező társaik. És ez nem, hogy jobb lesz ahogy idősödnek, hanem egyre rosszabb

Szabadulószobák – miért érdemes olykor ellátogatni?

Az izgalmak mindig is megmozgatták az emberek fantáziáját. Szeretünk borzongani, szeretjük a rejtélyeket, ezért is nézünk annyi krimit és horrort, és ezért játszunk stratégiai játékokat is. A szabadulószobák életre keltik ezeket az általunk kedvelt virtuális kihívásokat.