Pszichológushoz fordulni nem őrültség
- Dátum: 2014.08.04., 22:15
- bölcsész, dohányzás, egészségmegőrzés, gyógyszeres kezelés, haláleset, lélek, lelki élet, leszokás, orvos, pszichiáter, pszichológia, pszichológus, pszichoterapeuta, pszichoterápia, szakember, tudatosság, válás
Sajnálatos módon kis hazánkban még mindig elterjedt az a nézőpont, hogy aki pszichológushoz jár, az nem normális, és biztosan csak az őrültek fordulnak ilyen „agykurkászokhoz”. Pedig a valóság közel sem ilyen negatív. A rossz hozzáállás egyik oka, hogy még ma is összekeverik a pszichológus és a pszichiáter, pszichoterapeuta fogalmát.
A nyugati társadalmakban megfigyelhetjük, hogy egyre többen fordulnak szakemberhez a lelki problémáikkal, vagy a lelki életük kezelésével. Ez nem azt jelenti, hogy „egyre több a nem normális”, hanem azt, hogy mind több és több ember felismeri, hogy nemcsak a testét, hanem a lelkét is ápolnia kell. Sőt, az egészségmegőrzés elsődleges kulcsa, ha a lélek rendben van! Ennek egyik módja, ha valaki rendszeresen beszélget egy pszichológussal. Léteznek persze alternatív módszerek is: kineziológia, meditáció, Théta-healing, pszichodráma, stb-stb. Bármelyiket is választja valaki, fontos lépést tesz annak érdekében, hogy az esetleges lelki vívódásait, korábbi lelki sérüléseit, őt foglalkoztató kérdéseket, bizonytalanságokat kezelje. Ez pedig nem őrültséget, hanem tudatosságot jelent. Mindez egy önmagunkba való utazás, és sok mindenben segíthet: párkapcsolati problémákban, valamely negatív tulajdonságok kezelésében, az élet minden területén való kommunikációban.
A pszichológus, pszichiáter, és a pszichoterapeuta pedig különbözik egymástól. A pszichológus bölcsész végzettségű, gyógyszeres kezeléssel egyáltalán nem foglalkozik. Az inkább a pszichiáter szakterülete, aki pedig orvosi egyetemet végzett, pszichiáter szakirányon. Pszichoterapeuta pedig pszichológusból és pszichiáterből is lehet, a pszichoterapeuta szakképzés elvégzése után.
Aki tehát csak a lelkét szeretné ápolni, annak valószínűleg nem pszichiáterre, gyógyszeres kezelésre van szüksége, hanem pszichológusra. Ha valaki pedig komolyabb mentális betegségben szenved, mint pl. a mániás depresszió, akkor pszichiáterhez javasolt fordulnia. Sajnos ezen fogalmak összemosása miatt alakult ki a fent megnevezett tévhit. Ha normális dolog orvoshoz fordulni influenzával, ügyvédhez fordulni jogi kérdésekkel, vagy könyvelőhöz járni, hogy a vállalkozás ügyeit rendezze, akkor ugyanúgy általános, ha a lélek karbantartása érdekében valaki pszichológust keres fel. Mindez nemcsak olyan lelki válságok esetén lehet hasznos, mint a válás, vagy a haláleset feldolgozása, hanem kisebb vívódások, életszakasz-beli nehézségek esetén is, úgymint változókor, vagy dohányzásról való leszokás.
Fotó:
pixabay.com
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?