Menü

A tudatosság kora – ébredező világ

Azt mondják, ez az a kor, amikor az emberek a „tudatukra ébrednek”. Hogy mindez mit takar? Elkezdenek foglalkozni önmagukkal, nem csak külsőleg, hanem belsőleg is: a lelkükkel, a személyiségükkel, a származásukkal, a múltjukkal, a sorsukkal, az életük miértjeivel. Hogy mindez jó-e, vagy sem, azt egyesek vitatják: „felesleges időtöltésnek, a dolgok túlbonyolításának” tartják, vagy egyenesen kamunak. A szkepticizmus mögött sokszor valamilyen belső gát áll: az illető nem akar önmagába nézni, vagy nem talál energiát, ösztönző erőt arra nézve, hogy foglalkozzon mással a tárgyi valóságon kívül. Pedig manapság egyre több ember lép a tudatosság útjára, és azt láthatjuk, hogy mindez már a siker egyik kulcsa is. Annyi a tehetséges, a jó ötletekkel, jó kapcsolatokkal rendelkező ember, hogy még a szerencse mellett is szükség van egyfajta belső pluszra.

Na de mit értünk pontosan az alatt, hogy valaki igyekszik „tudatos” lenni, milyen módszerekkel teheti ezt meg? A lehetőségek tárháza egyre nagyobb. Pszichológus, kineziológus, asztrológus, családállítás, asztrológia, meditáció és még sok minden más tartozik ide. És miért lehet erre szüksége a mai kor emberének? Jó kérdés. Az bizonyos, hogy manapság annyi inger, annyi lehetőség, és persze stressz ér minket, hogy mindezt kezelni kell. Egyes nézőpontok szerint ez a jelenség a jóléti társadalmak hozománya: az emberek jó dolgukban már azt sem tudják, mit csináljanak. A megélhetésért való küzdelem fogalma megváltozott. Mindezek mellett pedig van idő és energia az élethelyzetünk, múltunk, belső világunk vizsgálatára. Más elméletek szerint egyszerűen ez a világ rendje, hogy szép lassan felébred, szinte az evolúció része, hogy a testi fejlődést követően a lelki tudatosodás következik.

Csakhogy ez az út nem mindig könnyű, bár a legtöbben arról számolnak be, hogy megéri. Néha magunkba nézni, rálátni a sorsunkra, a valós érzéseinkre, szembenézni a múlt eseményeivel ijesztő lehet. De mindez a fejlődés fontos állomása! Gyakorlatilag az első lépcső egyfajta olyan változáshoz, amellyel önmagunk tehetjük jobbá az életünket, és találhatjuk meg a választ a kérdéseinkre.

Ha csak a test betegségeit nézzük: nehéz kezelni azt a beteget, aki nem megy orvoshoz. De mindez még nem elég: pontos diagnózis kell a sikeres gyógyuláshoz, felépüléshez. Valami hasonlóról szól, ha valaki tudatosan fejleszti és keresi önmagát. Mindenkinek vannak lelki sérülései, melyeket érdemes kezelni. Mindez viszont nem csupán arról szól, hogy gyógyítsuk be a sebeket, hanem arról is, hogy ismerjük meg a saját lelkünket, személyiségünket, és így sikeresebbek és boldogabbak lehetünk.

Vajon miért? Aki jól ismeri önmagát, az pontosan tudja, mire van szüksége. Nem fut felesleges köröket, hanem könnyebben felismeri, kik azok az emberek, mik azok az időtöltések, vagy akár tárgyak, akikkel és amikkel érdemes magát körülvennie. Ezért lehet az önfejlesztés a siker egyik kulcsa.

A téma egy induló cikksorozat első része. Keresse a folytatást jövő héten!  

Fotó:
pixabay.com

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.