Menü

A tudatosság ára

Cikksorozatunk első részében azzal foglalkoztunk, hogy a tudatos gondolkodás önmagunkról, a lelkünkről egyre inkább elterjedni látszik. Mindez szép és jó – de vajon mennyibe kerül, ha valaki el akar indulni a „lelki úton”? Megteheti-e ingyen, vagy egyáltalán megéri-e fizetni érte?

Tagadhatatlan, hogy egyre elterjedtebb megélhetési formát jelent sok ember számára, hogy a mai kor emberének fontossá vált a „lelki wellness”. A pszichológia szak népszerűsége folyamatosan nő, és a spirituális segítők száma is emelkedik. Sokan felismerik az ebben rejlő bevételi lehetőségeket. A lelki segítésből viszont nem mindenkinek egyszerű megélnie: a kevésbé ismert, nem olyan régóta dolgozók megélhetése igencsak nehézkes. Mindez persze kevésbé érdekli azt, aki lelki segítő szolgáltatásokat kíván igénybe venni. Őt az érdekli, hogy mennyire tesz jót neki, mennyiben segíti őt az életében, valamint hogy mennyibe kerül. Tagadhatatlan: néha elég sokba…

Bizonyos, hogy egy-egy ilyen alkalom a pszichológusnál, vagy bármilyen alternatív módszerrel dolgozó lelki segítőnél nem olcsó. Pár ezer forint alatt nem is állnak szóba a kliensekkel. És hogy megéri-e? Határozottan igen, legalábbis abban az esetben, ha sikerül egy jó szakembert találnunk: olyat, aki megérti a problémát, vagy hogy miért van szükségünk egy hivatásos lelki szövetségesre. Mert bizony sok a sarlatán – és sajnos ennek ténye nemcsak a végzettségtől függ. Nem minden végzett segítő lelkiismeretes, és az is különbözik, hogy kihez melyik módszer, vagy szakember illik. És hogy honnan tudhatjuk, hogy megtaláltuk-e a hozzánk passzolót? Onnan, hogy már a legelső módszer után új irányban tudunk gondolkodni. Azt tudni kell, hogy egyetlen alkalom nem fog teljesen megismertetni önmagunkkal, nem fogja megoldani életünk problémáit. Mindehhez értelemszerűen több idő szükségeltetik – és éppen ezért, több pénz… Mindennek ellenére nem várhatjuk, hogy egy óra varázsszerű változásokat hoz önmagában. Az orvosok sem képesek rá, hogy kivizsgálás nélkül, ránézésre megtalálják a páciensnek tökéletes gyógyszert.

A tudatosság sokba kerülhet: a lelki segítő szakemberek megkérik az árát a tanácsadásnak. De a tevékenységük fontos, legtöbbször pénzzel nem mérhető kapaszkodókat nyújtanak. Ha megtaláljuk a hozzánk passzoló utat és segítő személyt, akkor életvezetésünk jobbá válik. A testi-lelki egészségünk a tét, aminek az értéke érthető módon felbecsülhetetlen. 

És ha már az orvosoknál tartunk: még mindig inkább olcsóbban ússzuk meg (szó szoros és átvitt értelemben is), ha foglalkozunk a lelkünkkel, a minket ért stressz kezelésével, az útkereséssel, és szánunk erre összeget, mintha már a megoldatlan, szőnyeg alá söpört dolgok egészségügyi problémákat okoznak. Az egészségünk a legdrágább kincsünk, és mindent meg kell tennünk annak megőrzéséért. Manapság már a legtöbb orvos elismeri, hogy a betegségeknek lelki eredete van, mégha arra nincs is idejük, hogy komplex módon kezeljék a problémát.

A másik kérdés az, hogy egyáltalán be lehet-e forintra váltani azt, ha valaki „felemel” minket, életvezetésünk könnyebbé válik, hatékonyabban tudjuk kezelni a minket ért stresszt, jobbá válik a kommunikációnk? Aligha. Mindez nehezen váltható át konkrét összegekre, összességében mégis elmondható: megéri.

Léteznek „házi” módszerek is: könyvek, hanganyagok, dvd-k segíthetnek az otthoni gondolkodásban, relaxációban, lenyugvásban, útkeresésben. Ez is jó módszer, és olcsóbb is, mint a szakemberek felkeresése, de sose feledjük: mindez nem egyéni. Ezek az anyagok az általános nagyközönségnek szólnak, nem pedig az adott emberre levetítve készülnek. Nincs lehetőség a kommunikációra, a visszajelzésre, a kérdésfeltevésre. Ezért aligha lehet annyira hatékony, mint a személyes tanácsadás. 

Fotó:
pixabay.com

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!

A társasjátékok fejlesztő hatása

A sok pozitív hatása mellett a társasjáték türelemre és együttműködésre is megtanít, ráadásul szórakoztató formában, arról nem is beszélve, hogy sok szülő számára mintegy joker tevékenység a borús, esős napokon, amikor nem lehet szabadtéri programokkal lekötni a gyerekeket.

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.