Könyvismertető: Orwell - 1984

Könyvbemutató sorozatunk tagja ismét egy klasszikus, a szó nemes értelmében. A szépirodalmi mű rengeteg eleme vált ugyanis a hétköznapi beszéd részévé, szállóigévé, mondhatjuk hát, hogy ismerete a műveltség részét képezi. Az 1984 nem kötelező olvasmány általában, mégis az lehetne, mert bár fikció, nagyon pontos képet ad a szocialista, diktatórikus államrendszerről.

Bár a nevezett évszámra is jól ráilleszthető a politikai környezet, Orwell regényét 1949-ben adták ki először. Az író akkor még nem tudhatta, hogy szépen illeszkedik majd a fiktív módon megnevezett évszámra is a cselekmény. Már csak a magyar történelem ismeretében is érdemes az olvasásába fogni, mert bár sarkított világot fogalmaz meg, mégis éppen ezáltal vezet be igazán abba, hogy mit jelent az emberi lélekre és elmére nézve a teljes elnyomás és beszabályozás.

A műfaja a disztópia, ami negatív utópiát, negatív képzetet jelent. Ennek megfelelően „kellőképpen” nyomasztó mű. Nem a stresszes napok utáni könnyed kikapcsolódáshoz alkalmas, de gondolkodni szerető olvasóknak kifejezetten ajánlott. Egyszerre vetül elénk múlt, jelen és jövő helyzete, visszariasztó lehetőségei.

A cselekmény szerint Winston a Pártnak dolgozik: az a feladata, hogy megmásítsa a könyvek, újságcikkek, egyéb nyomtatott anyagok tartalmát annak megfelelően, ahogy azt éppen az adott nap megkívánja. Méghozzá újbeszél nyelven, mert a Párt vadonatúj nyelvet alkot, hogy ezzel is megfelelően alakítsa még a gondolkodást is. A párt, azaz az Angszoc egyszer Eurázsiával, egyszer Keletázsiával áll háborúban, másnap pedig a csokoládé fejadag csökkenését is növekedésnek kell beállítani. De mindebben hinni kell, mintha valóban megtörtént volna. Winstonnak ez nem igazán sikerül, de ebben a környezetben úgy látja, mindezzel egyedül van. Mivel a történelmet meghamisítják minden létező tárggyal, épülettel egyetemben, így a főhősünk is elbizonytalanodik, hogy vajon igazak-e az emlékei? Akármennyire is nem szabadna és veszélyes, próbál kapaszkodót találni, hogy ki az, aki hasonlóan érez. Van egy irányzat, Goldsteinéké, akik a Párt megdöntésére törekednek, ők a legfőbb ellenség, akiket irányzott gyűlöletpercek keretében kell közösségileg utálni. Bár Winston próbálkozik ezt az arcára erőltetni, de a zárt ajtók mögött, amikor sikerül elbújnia a folyton beszélő, és mellette mindent látó teleképek elől, akkor naplójával osztja meg a gondolatait – ezzel pedig egyértelműen az életét kockáztatja.

Közben megismerkedik a csinos Juliával, noha a szerelem is tiltott az Angszoc elvei szerint, és a szexualitás csak a pártkatonák nemzésére alkalmas kötelező cselekedet.

Vajon eltitkolható-e a kapcsolatuk egy olyan világban, amiben mindenhol gyanúsan figyelő szemek veszik körül az embereket? Sikerülhet-e betörnie a diktatúrának a másként gondolkodókat? Mennyire képes egy rendszer uralni minden gondolatot és tettet, és milyen hatással van ez az emberi kapcsolatokra?

Ehhez hasonló érdekes kérdésekre kaphatunk választ a könyv elolvasásával. Olyan lélektani ismeretekre tehetünk szert, amelyeket a történelemkönyveknek nincs lehetősége visszaadni, de a jelenünkben is aktuálisak lehetnek ezek a kérdések. 

Fotó:
pixabay.com