Spirituális sorozat: a Transzcendentális Meditáció
- Dátum: 2014.10.16., 19:11
- aggódás, álom, Clint Eastwood és Katy Perry, egészség, elengedés, ellazulás, feszültség, gondolat, híresség, jógaszőnyeg, meditáció, Oprah Winfrey, stressz, transzcendentális meditáció, tudat, tudatállapot
A tudatossággal foglalkozó sorozat keretében ezúttal a Transzcendentális Meditációt (hivatalos rövidítéssel a TM-et) próbáltam ki. Vagyis csak majdnem… Mint kiderült, ez nem egy olyan módszer, amit csak úgy ki lehet próbálni. Meg kell tanulni, ami bizony nem olcsó mulatság. De hírességek állítják világszerte, hogy megéri.
Az útkeresgélés során kapóra jött a lehetőség, amit az interneten olvastam: ingyenes Transzcendentális Meditáción lehet részt venni, csak annyit kell tenni, hogy előre jelentkezni kell egy online felületen. Kaptam az alkalmon és már be is csekkoltam, innentől pedig elkezdtek szállingózni a leveleket a netes postafiókomba a TM-ről. Bevallom, nem olvastam el mindet, mert elég hosszúak voltak, de az azért látszott belőlük, hogy ez egy világviszonylatban ismert meditációs módszer.
Az úgynevezett Transzcendentális Meditációs Központ helyszíne egy vidékvárosi lakóház volt. Amikor beléptem a kijelölt szobába, már sejtettem, hogy ez más lesz, mint amire számítok. Székeket helyeztek el szorosan egymás mellett, és aki jógaszőnyeget hozott magával, annak csalódnia kellett, mert nem volt rá szükség. Már hamar kiderült, hogy nem fogunk meditálni, hisz ez egy olyan módszer, amit el kell sajátítani, nem lehet átadni öt perc alatt, hanem egyéni tanulásra van szükség. Ezért volt, aki felállt, és hazament, mert úgy érezte, hogy egy marketing előadásra jött, ahol megint csak el akarnak adni valamit drága pénzért.

Gondoltam rá én is, hogy drága az időm, és sok a dolgom, így én is hazamegyek, de úgy döntöttem, ha már eljöttem, megvárom a „végkifejletet”. Különösen stresszes napok álltak mögöttem és előttem, így arra szavaztam, hogy egy órát kiszállhatok a mókuskerékből akkor is, ha „nem veszek semmit”.
Végülis megérte maradnom, még akkor is, ha nem meditáltam transzcendentálisan. Az előadás önmagában is érdekes volt akkor is, ha most nem fizetek be a tanfolyamra. Ami ha már itt tartunk, elég drága, de állítólag kiválóan működik a testi-lelki fejlődésben, gyógyulásban, a stressz elengedésében, segít az életvezetésben. A képzés egy hétig tart kb. napi két órán át, egyéni és csoportos találkozókkal. Itt mindenki kap egy testre szabott mantrát, ennek a segítségével tud majd ebbe a transzcendentális állapotba kerülni, ahol naponta kétszer kb. 20 percet ajánlott tölteni. Ez egy „üres” állapot, amelyet teljes ellazulásban és nyugalomban tölt az ember, a pulzusa pedig lelassul.
Egy úgynevezett negyedik tudatállapotnak mutatják be a transzcendentális tudatot, amely különbözik a mélyalvástól, az álmodástól, de az ébren töltött időtől is. Ennek ellenére egy éber állapot, a test mégis teljesen ellazul, ahogy az idegrendszer is, és ezzel oldódik a stressz. A tanítók-használók állítják, hogy a TM közelebb visz önnön valónkhoz, segít az önismeretben.
Nagyon sokan számolnak be arról, hogy a módszer révén megtalálták a saját útjukat, vagy elkezdtek egészségesebben táplálkozni, mert másfajta ételeket kívánt már a szervezetük. Könnyen túl tudtak lépni olyan stresszhelyzeteken, mint hogy ellopták az autójukat, képessé váltak a helyükön kezelni a dolgokat.
Mindezeket olyan hírességek is elismerik, mint Katy Perry, Oprah Winfrey, Clint Eastwood. David Lynch rendező például azért hozott létre egy alapítványt, hogy az amerikai diákok megtanulhassák ezt a módszert.
Hogy azért ne maradjunk teljesen meditáció nélkül, kérésünkre egy öt perces, úgynevezett nem vezetett meditációt próbáltunk ki az előadáson. Mindez semmi különöset nem jelent: be kellett csukni a szemünket, és egyszerűen csak lenni. Volt, akinek sikerült elmélyülnie, mások inkább csak nevetgéltek. Nekem olyan volt ez az 5 perc, mint valami különleges, tudatos és kellemes álom, ahol maguktól jöttek a képek. Általában „társasági” álmaim vannak, ha éjszaka álmodom, mindig jelen van velem valaki, és úgy élem át az eseményeket. Itt nem ez történt, bárkit próbáltam behívni a képbe szinte tudatalatt, mindig egyedül voltam, de egyáltalán nem volt kellemetlen ez az egyedüllét, akkor sem, ha épp a folyón zuhantam lefelé, akkor sem, amikor a csillagokat néztem a magas fűben.
Az biztos, hogy érdekes élmény volt, és akármennyire is nyitott vagyok, egyedül, otthon nem nagyon tudtam elérni ilyesmi állapotot, nem tudom, hogy a hely szelleme, vagy az előadó varázsa másított a dolgokon.
Ennek ellenére a TM állítólag nem ilyen: inkább kiüresíti a gondolatokat. Részemről el sem tudom képzelni, milyen lehet akár csak 20 percig valóban semmire sem gondolni úgy, hogy közben nem alszom. El tudom képzelni, hogy a sok rohanás, aggódás közepette nagyon sokat segíthet napi negyven perc szünet a testnek és léleknek, és közelebb visz ahhoz, akik akkor vagyunk, ha nem rakódik ránk a sok külső-belső nehézség és feszültség. Érdemes lehet kipróbálni ezt a módszert, amely a tévhittel ellentétben igazából vallásfüggetlen.
Fotó:
pixabay.com
Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké
Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.
A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája
A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.
6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat
Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.
Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány
Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.
A fájdalom, amelynek nincs határideje – október 15. a perinatális gyász világnapja
Vannak veszteségek, amelyekről nehéz beszélni, amelyekre sokszor nincsenek megfelelő szavak, és amelyek fájdalma évekkel később is ugyanúgy ott élhet a szülők szívében. Október 15-én a perinatális gyász világnapján azokra a gyermekekre emlékezünk, akiknek túl rövid idő jutott ezen a világon, és azokra a családokra, akiknek meg kellett tapasztalniuk a gyermekük elvesztésével járó felfoghatatlan fájdalmat.