Menü

Spirituális sorozat: a Transzcendentális Meditáció

A tudatossággal foglalkozó sorozat keretében ezúttal a Transzcendentális Meditációt (hivatalos rövidítéssel a TM-et) próbáltam ki. Vagyis csak majdnem… Mint kiderült, ez nem egy olyan módszer, amit csak úgy ki lehet próbálni. Meg kell tanulni, ami bizony nem olcsó mulatság. De hírességek állítják világszerte, hogy megéri.

Az útkeresgélés során kapóra jött a lehetőség, amit az interneten olvastam: ingyenes Transzcendentális Meditáción lehet részt venni, csak annyit kell tenni, hogy előre jelentkezni kell egy online felületen. Kaptam az alkalmon és már be is csekkoltam, innentől pedig elkezdtek szállingózni a leveleket a netes postafiókomba a TM-ről. Bevallom, nem olvastam el mindet, mert elég hosszúak voltak, de az azért látszott belőlük, hogy ez egy világviszonylatban ismert meditációs módszer.

Az úgynevezett Transzcendentális Meditációs Központ helyszíne egy vidékvárosi lakóház volt. Amikor beléptem a kijelölt szobába, már sejtettem, hogy ez más lesz, mint amire számítok. Székeket helyeztek el szorosan egymás mellett, és aki jógaszőnyeget hozott magával, annak csalódnia kellett, mert nem volt rá szükség. Már hamar kiderült, hogy nem fogunk meditálni, hisz ez egy olyan módszer, amit el kell sajátítani, nem lehet átadni öt perc alatt, hanem egyéni tanulásra van szükség. Ezért volt, aki felállt, és hazament, mert úgy érezte, hogy egy marketing előadásra jött, ahol megint csak el akarnak adni valamit drága pénzért.

Gondoltam rá én is, hogy drága az időm, és sok a dolgom, így én is hazamegyek, de úgy döntöttem, ha már eljöttem, megvárom a „végkifejletet”. Különösen stresszes napok álltak mögöttem és előttem, így arra szavaztam, hogy egy órát kiszállhatok a mókuskerékből akkor is, ha „nem veszek semmit”.

Végülis megérte maradnom, még akkor is, ha nem meditáltam transzcendentálisan. Az előadás önmagában is érdekes volt akkor is, ha most nem fizetek be a tanfolyamra. Ami ha már itt tartunk, elég drága, de állítólag kiválóan működik a testi-lelki fejlődésben, gyógyulásban, a stressz elengedésében, segít az életvezetésben. A képzés egy hétig tart kb. napi két órán át, egyéni és csoportos találkozókkal. Itt mindenki kap egy testre szabott mantrát, ennek a segítségével tud majd ebbe a transzcendentális állapotba kerülni, ahol naponta kétszer kb. 20 percet ajánlott tölteni. Ez egy „üres” állapot, amelyet teljes ellazulásban és nyugalomban tölt az ember, a pulzusa pedig lelassul.

Egy úgynevezett negyedik tudatállapotnak mutatják be a transzcendentális tudatot, amely különbözik a mélyalvástól, az álmodástól, de az ébren töltött időtől is. Ennek ellenére egy éber állapot, a test mégis teljesen ellazul, ahogy az idegrendszer is, és ezzel oldódik a stressz. A tanítók-használók állítják, hogy a TM közelebb visz önnön valónkhoz, segít az önismeretben.

Nagyon sokan számolnak be arról, hogy a módszer révén megtalálták a saját útjukat, vagy elkezdtek egészségesebben táplálkozni, mert másfajta ételeket kívánt már a szervezetük. Könnyen túl tudtak lépni olyan stresszhelyzeteken, mint hogy ellopták az autójukat, képessé váltak a helyükön kezelni a dolgokat.

Mindezeket olyan hírességek is elismerik, mint Katy Perry, Oprah Winfrey, Clint Eastwood. David Lynch rendező például azért hozott létre egy alapítványt, hogy az amerikai diákok megtanulhassák ezt a módszert.

Hogy azért ne maradjunk teljesen meditáció nélkül, kérésünkre egy öt perces, úgynevezett nem vezetett meditációt próbáltunk ki az előadáson. Mindez semmi különöset nem jelent: be kellett csukni a szemünket, és egyszerűen csak lenni. Volt, akinek sikerült elmélyülnie, mások inkább csak nevetgéltek. Nekem olyan volt ez az 5 perc, mint valami különleges, tudatos és kellemes álom, ahol maguktól jöttek a képek. Általában „társasági” álmaim vannak, ha éjszaka álmodom, mindig jelen van velem valaki, és úgy élem át az eseményeket. Itt nem ez történt, bárkit próbáltam behívni a képbe szinte tudatalatt, mindig egyedül voltam, de egyáltalán nem volt kellemetlen ez az egyedüllét, akkor sem, ha épp a folyón zuhantam lefelé, akkor sem, amikor a csillagokat néztem a magas fűben.

Az biztos, hogy érdekes élmény volt, és akármennyire is nyitott vagyok, egyedül, otthon nem nagyon tudtam elérni ilyesmi állapotot, nem tudom, hogy a hely szelleme, vagy az előadó varázsa másított a dolgokon.

Ennek ellenére a TM állítólag nem ilyen: inkább kiüresíti a gondolatokat. Részemről el sem tudom képzelni, milyen lehet akár csak 20 percig valóban semmire sem gondolni úgy, hogy közben nem alszom. El tudom képzelni, hogy a sok rohanás, aggódás közepette nagyon sokat segíthet napi negyven perc szünet a testnek és léleknek, és közelebb visz ahhoz, akik akkor vagyunk, ha nem rakódik ránk a sok külső-belső nehézség és feszültség. Érdemes lehet kipróbálni ezt a módszert, amely a tévhittel ellentétben igazából vallásfüggetlen. 

Fotó:
pixabay.com

Önmagad ellensége vagy?

Önmagam ellensége vagyok, amikor halogatom valamilyen számomra nem olyan kedves dolognak az elvégzését, még akkor is, ha tudom, hogy nekem kell azt megcsinálnom, s majd kapkodni fogok, s közben hibázhatok is.

Ölelésterápia

A világ egyik legjobb dolga, érzése, mikor megölel a párunk, nyakunkba csimpaszkodik a gyerekünk, átölelnek a szüleink, vagy mi öleljük át a nagyszüleinket. Csupán mert jó. De, hogy ezzel mennyi mindent adunk, talán nem is gondolnánk. Mit is adhat egy ölelés?

Szeretet vagy megszokás?

Költözni, iskolát váltani, szakítani és elválni nem egyszerű. Nemcsak azért, mert maga az esemény megviseli az embert, hanem azért is, mert a megszokott helyszínek, személyek, élethelyzetek új értelmet nyernek, új színt kapnak. És olykor ez nehezebb érzelmi állapotot idéz elő, mint a megrázkódtatás maga. Tehát jó, ha időben felismerjük a különbséget a valódi kötődés és a megszokás között.

A túlsúly lelki hatásai

Kutatások kimutatták, hogy a súlyfelesleggel küzdő tinik szervezete fele annyi tesztoszteront termel, mint a normál súllyal rendelkező társaik. És ez nem, hogy jobb lesz ahogy idősödnek, hanem egyre rosszabb

Szabadulószobák – miért érdemes olykor ellátogatni?

Az izgalmak mindig is megmozgatták az emberek fantáziáját. Szeretünk borzongani, szeretjük a rejtélyeket, ezért is nézünk annyi krimit és horrort, és ezért játszunk stratégiai játékokat is. A szabadulószobák életre keltik ezeket az általunk kedvelt virtuális kihívásokat.