A félelem jó tanácsadó
- Dátum: 2014.12.04., 21:15
- áldozat, bűncselekmény, félelem, közmondás
A félelem bizony jó tanácsadó is lehet, a szakemberek szerint érdemes megfogadnunk, hogy „jobb félni, mint megijedni”.
A közmondásoknak bármennyire is közhelyesnek hangoznak, van igazságtartalmuk. Az alábbi példa is ezt mutatja.
Kutatások is bizonyítják, hogy bizony: „jobb félni, mint megijedni”. Vagyis azok az emberek, akik előrevetítik a rossz történések, például bűncselekmények bekövetkezését, nagyobb valószínűséggel kerülik el, hogy áldozattá váljanak ilyen szituációkban.
Kutatás is bizonyítja, hogy akik kevésbé tartanak bizonyos bűncselekmények megtörténésétől, például rablástól, azok bizony nagyobb valószínűséggel válnak áldozattá. A félelem ez esetben ugyanis egyet jelent az elővigyázatossággal, a körültekintéssel és a belátással, melyek gyakorlatilag óvnak minket.
Hiába mondják tehát, hogy „ne fessük az ördögöt a falra”, mert bevonzzuk a rossz dolgokat, mégis úgy tűnik a félelem bizonyos esetekben „jó tanácsadó” lehet.
Az ésszerű óvatosság segít elkerülni a veszélyes helyzeteket, hiszen elővigyázatossá tesz minket.
Tehát most már tudományosan is alátámasztott, hogy jobb félni, mint megijedni legalábbis bűncselekmények esetében.
Fotó:
pixabay.com
Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?
Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.
A túlkompenzálás jelei
A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.
Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?
Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.
Impulzusvásárlás: miért veszünk meg olyasmit is, amire valójában nincs szükségünk?
Bemész a boltba egyetlen dologért, aztán néhány perccel később már egy új bögrével, egy akciós édességgel és egy olyan ruhadarabbal állsz a pénztárnál, amelyről indulás előtt még azt sem tudtad, hogy létezik? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg te is megtapasztaltad már az impulzusvásárlás erejét.
Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat?
Van egy kedvenc bögréd, amelyhez szinte minden reggel automatikusan nyúlsz? Lehet, hogy már kopott egy kicsit a mintája, talán nem is ez a legszebb darab a konyhaszekrényben, mégis valahogy „ebből esik a legjobban” a kávé. Másoknak több tucat bögréjük van, mégis újra és újra ugyanaz kerül elő. Vajon egyszerű megszokásról van szó, vagy a választásunk valóban árulhat el valamit a személyiségünkről?