Ne becsüljük le a mentális zavart!
- Dátum: 2014.12.05., 21:48
A mentális betegségben szenvedők állapotát nagyban ronthatja, hogy környezetük egészen egyszerűen nem veszi őket komolyan. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben nem könnyű helyesen viselkedni kívülállóként sem.
A szűk és a tágabb családi környezet, a barátok és a kollégák mind-mind máshogy tekintenek a mentális betegségben szenvedőre. Attól is függ persze, ki mit érzékel, de s legtöbben nem veszik komolyan a problémát, ez elég jellemző hozzáállás. Ugyanakkor valamilyen szinten természetes is, hiszen nehéz mit kezdeni egy olyan dologgal, amellyel maga az orvostudomány sem tud elbánni könnyedén.
A különböző mentális bajok nagy részét könnyű elbagatellizálni, nem csak kívülállóként, hanem érintettként is. Mindkét magatartás elég káros. Ha a beteg ugyanis azt érzékeli, hogy az ő baja voltaképpen csak nyafogás, vagy hiszti, és ezt készséggel el is hiszi, könnyedén még komolyabbra fordulhat a betegség. Az érintettek még gyengébbnek, még magányosabbnak érezhetik magukat, bezárkózhatnak, így a gyógyulás folyamata sokkal bonyolultabb.
Nagyon fontos tehát, hogy az ilyen problémával küszködő ember környezete megértő és odafigyelő legyen. Nem szabad magas labdát dobni annak, aki hajlamos saját gondja lekicsinylésére, ugyanakkor kívülről sem szabad lebecsülni a lelki zavart.
Persze az ilyen szituáció nem könnyű és jó szakembert is nehéz találni, éppen emiatt a közeli hozzátartozók megfelelő hozzáállása különösen fontos.
Fotó:
Pixabay.com
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.
Mi az a hatodik érzék? Létezik egyáltalán a megérzés?
Ki ne érezte volna már azt, vagy használta a kifejezést, hogy „van egy megérzésem”. Mi is az a hatodik érzék?
Április 2. Az autizmus világnapja
Április 2-a világszerte az autizmus világnapja, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az autizmus spektrumzavarral élő emberek helyzetére, elfogadására és támogatására. Ez a nap nemcsak az érintettekről szól, hanem a családtagokról, pedagógusokról és szakemberekről is, akik nap mint nap azon dolgoznak, hogy az autista emberek teljesebb életet élhessenek.
A nonverbális jelek pszichológiája a randevúkon
A párkeresés és az ismerkedés folyamatában gyakran hangoztatjuk, hogy az első benyomás döntő jelentőségű, ám azt kevesebben tudatosítják, hogy ez a benyomás ritkán a kimondott szavakon alapul. Bizonyos kontextusokban akár 90 százaléka is – nem verbális csatornákon zajlik. Egy randevún a testbeszéd, a tekintet iránya, a hangszín és a gesztusok egy olyan „néma nyelvet” beszélnek, amely gyakran sokkal őszintébb és árulkodóbb, mint bármilyen gondosan megfogalmazott, tudatosan kontrollált mondat.