Ne becsüljük le a mentális zavart!
- Dátum: 2014.12.05., 21:48
A mentális betegségben szenvedők állapotát nagyban ronthatja, hogy környezetük egészen egyszerűen nem veszi őket komolyan. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben nem könnyű helyesen viselkedni kívülállóként sem.
A szűk és a tágabb családi környezet, a barátok és a kollégák mind-mind máshogy tekintenek a mentális betegségben szenvedőre. Attól is függ persze, ki mit érzékel, de s legtöbben nem veszik komolyan a problémát, ez elég jellemző hozzáállás. Ugyanakkor valamilyen szinten természetes is, hiszen nehéz mit kezdeni egy olyan dologgal, amellyel maga az orvostudomány sem tud elbánni könnyedén.
A különböző mentális bajok nagy részét könnyű elbagatellizálni, nem csak kívülállóként, hanem érintettként is. Mindkét magatartás elég káros. Ha a beteg ugyanis azt érzékeli, hogy az ő baja voltaképpen csak nyafogás, vagy hiszti, és ezt készséggel el is hiszi, könnyedén még komolyabbra fordulhat a betegség. Az érintettek még gyengébbnek, még magányosabbnak érezhetik magukat, bezárkózhatnak, így a gyógyulás folyamata sokkal bonyolultabb.

Nagyon fontos tehát, hogy az ilyen problémával küszködő ember környezete megértő és odafigyelő legyen. Nem szabad magas labdát dobni annak, aki hajlamos saját gondja lekicsinylésére, ugyanakkor kívülről sem szabad lebecsülni a lelki zavart.
Persze az ilyen szituáció nem könnyű és jó szakembert is nehéz találni, éppen emiatt a közeli hozzátartozók megfelelő hozzáállása különösen fontos.
Fotó:
Pixabay.com
Mit jelent a tudatos jelenlét, és miért érdemes gyakorolni?
Nagyon sokat hallani azt, hogy mennyire fontos a tudatos hójelenlét az életünk minden területén, de ez vajon mit jelent és miért van szükségünk rá?
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?